John Scalzi: A lázadás hangjai

Az utolsó gyarmat végén leírt "Perry-incidens" után a Föld és a Gyarmati Szövetség viszonya örökre megváltozott. Mindkét fél igyekszik kihozni a legjobbat az ideálisnak távolról sem mondható helyzetből, miközben a Konklávé is a zavarosban halászik. Scalzi is tudja az örök igazságot, miszerint a legjobb sztorik a legkellemetlenebb szituációkban születnek - A lázadás hangjai tizenöt jó sztorit és legalább ennyi megoldhatatlannak tűnő helyzetet tartogat az olvasónak.

John Scalzi Vének háborúja-sorozata meglehetős népszerűségnek örvend a hazai és a nemzetközi SF-szcénában. Persze vannak, akik túlértékeltnek tartják, de ez általában csak erőltetett, sznob fanyalgás: könnyed, szórakoztató sci-fiből nehéz jobbat találni nála. Tény, hogy nem újítja meg gyökeresen a műfajt és sokszor kipróbált, jól bevált paneleket használ, de az is, hogy kevesen teszik ezt ilyen könnyedséggel és ilyen gördülékeny stílusban. 

Ahhoz képest, hogy a harmadik rész végén még a sorozat végéről, de legalábbis hosszabb távú szüneteltetéséről írt, már megjelent az ötödik kötet (ez) és jövőre várható a hatodik is, ami mindennél egyértelműbben mutatja, hogy itt valami nagyon sikeres dologról van szó. 

A magyar fordításnál A lázadás hangjai címet kapott kötet az eddigiekkel ellentétben nem regény, hanem egy tizenhárom (plusz két extra) epizódból álló, lazábban-szorosabban összefüggő novellafüzér. Az élvonalbeli diplomácia söprögetőiként működő, rendszeresen lehetetlen helyzetekbe kevert "b-csapat" küldetései eredetileg hetente, online jelentek meg, a zajos sikernek köszönhetően egy hónappal a befejezés után papíron is kiadták, az utolsó két novellával kiegészítve. 

(john Harris illusztrációja a Tornál megjelent e-kiadáshoz)

Egy előre nem látható, komoly következményekkel járó probléma után Harry Wilson hadnagy, a diplomata Abumwe és a Clarke legénységének többi tagja éles helyzetben találja magát. A feladatuk szinte minden bevetés alkalmával lényegében takarítás, helyre kell hozniuk, amit valaki más elcseszett, legyen szó titkos ellenség által elkövetett trükkös merényletről, diplomáciai fiaskóról vagy éppen belső ellenségről. Bár hivatalosan ők csak a b-csapat, a józan paraszti ész, a kreativitás és esetenként az életösztön kihozza belőlük a legjobbat, a feláldozható bábuk az igazi játékosoknak is képesek komoly meglepetést okozni.

A lázadás hangjai stílusában visszatérés a Vének háborújához és a Szellemhadtesthez, pörögnek az események és röpködnek a cinikus beszólások és párbeszédek, túlzás nélkül a sorozat második legjobb kötete. Történetét tekintve nem sokkal Az utolsó gyarmat után játszódik, mindenképpen érdemes legalább addig elolvasni a sorozatot (a Zoë története nem olyan fontos), az viszont újdonság, hogy a megszokott főszereplők közül senki nincs jelen, de egyáltalán nem is hiányoznak. Wilson és társai vannak olyan jó karakterek, mint Perryék, a kalandjaik pedig sokszor még színesebbek és szórakoztatóbbak is, minden Vének háborúja-olvasónak ajánlom.

Ezzel kezdeni nem érdemes, mert lelövi Az utolsó gyarmat végső poénját (és magától értetődően a Vének háborújáét is), de ha szereted a csavaros, könnyed, akciódús történeteket, a helyzetkomikumot és a cinikus humort, kapd le az első részt a polcról. Aztán amikor idáig eljutsz, megtudod, hogy miért robban fel hőseink alatt a hajó, hol találnak agyat dobozban, mi köze van a monarchiának a húsevő növényekhez és a baseballnak a diplomáciához, hogyan lehet megzabolázni egy csapat rasszista telepest, meg tud-e verni Wilson egy korbát és a churro mellett a gyerekeket is szereti-e a lalan Hafte Sorvalh.

(john Harris illusztrációja a Tornál megjelent e-kiadáshoz)

Laza, könnyed, ideális nyárkezdő-vizsgaidőszakban kikapcsolós könyv A lázadás hangjai, nem igényel igazán komoly agymunkát és minőségi szórakozást nyújt. Nekem személy szerint kellett olyan ötven oldal a ráhangolódáshoz, de ezt tudjuk be a stresszesebb vizsgák nem éppen áldásos hatásainak, utána viszont már nem volt megállás, vagyis éppen hogy a szünethez kellett elszántság, különben egyben végignyomtam volna a négyszázhatvan oldalt. Apropó oldalak, elég pengén jött ki gondolom a tördelés, a szokásos reklámoldalak is lemaradtak, hogy ne kelljen új ívet kezdeni, de azért egy tartalomjegyzék elfért volna az utolsó lap hátulján, vagy legalább a fejlécben helyet kaphatott volna az aktuális epizód címe. A fordítás egyébként most is nagyszerű, hosszú ideje az első olyan könyv, ahol olvasás közben nem ment párhuzamosan a "visszafordítom angolra" rutin - bár ez azért Scalzi történetmesélői képességeit is dicséri. Olvassátok el az első epizódot, önmagában is jó sztori és a hangulat (újra-) megismeréséhez is tökéletes, aztán szerezzétek be a könyvet - egyelőre csak papíron, de valószínűleg a többihez hasonlóan ebből is lesz e-verzió -, megéri.

--

Kiadó: Agave Könyvek

Kiadási év: 2014

Eredeti megjelenés: 2013

Eredeti cím: The Human Division

Fordító: Pék Zoltán, Farkas István

Borító: Kuszkó Rajmund

ISBN: 978 615 5468 07 0

Oldalszám: 463

Ár: 3580,- (borítóár) / 2610,- (Agavebolt) / 2380,- (e-könyv)

--

A Szubjektív Kultnaplót itt is követheted: Facebook, Google+, Twitter és Moly.hu. 

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel!