Philip K. Dick: A halál útvesztője

Tizennégy telepes egy ismeretlen bolygón. Nem tudják, hogy miért vannak ott, nem tudják, hogy ki gyilkolja le őket sorban, egy idő után már azt sem tudják, hogy kik ők egyáltalán... Itt A halál útvesztőjének második kiadása. 

Először simán poénnak, könyvkiadós trollkodásnak néztem, aztán kiderült, hogy tényleg ez lesz az új PKD borítója. Eddig is volt már néhány szokatlan megoldás az életműsorozatban (pl. az Egy megcsúszott lélek vallomásai uv-fényben világító borítója), de ez monitoron és papíron, bármiféle különleges felszerelés nélkül is sokkol. Nem lennék meglepve, ha hamarosan új sportág születne alkoholgőzös irodalmi estéken, melynek lényege: ki bírja tovább pislogás nélkül/ép elmével nézni A halál útvesztője címlapját. 

De ne hagyjuk, hogy a brutális külső elterelje a figyelmet, mögötte Philip K. Dick legjobb regénye rejtőzik, nagyjából az Álmodnak-e az androidok... első agavés megjelenése óta. Igaz, abból a tizenhat kötetből csak tízet olvastam, lehetnek köztük még gyöngyszemek... A lényeg, hogy simán ott van a top öt PKD-regény között irodalmi és fogyaszthatósági szempontból is, éppen ezért teljesen kezdőknek is bátran ajánlható. Profiknak pedig ott vannak a vallás mibenlétéről szóló elmélkedések, kevésbé elborult, sokkal értelmezhetőbb formában, mint a szerző más könyveiben.

(illusztráció: Orosz István)

Fogj tizennégy különböző személyiségű, változatos pszichológiai rendellenességekkel élő embert és dobd őket számukra ismeretlen környezetbe. Adj hozzá egy isteni háromságot (plusz a Megsemmisítőt), mely válaszol az emberek imáira. Ízlés szerint fűszerezd tárgymásoló zselésárkányokkal, egy titokzatos, gépezetekkel teli, helyét állandóan változtató Épülettel, némi összeesküvéssel és metafizikai elmélkedéssel, majd kezdd el egyesével kiirtani a karaktereket és figyeld meg, hogy a többiek hogyan reagálnak. Ha mindent jól csinálsz, A halál útvesztője alapfelállását kapod.

Alapfelállást, mert ahogy a tapasztaltabb olvasók már tudják, a szerző egyik védjegye, hogy ami valóságnak tűnik, az általában csak illúzió, de gyakran az is illúzió, hogy valamit illúziónak hiszünk. Érted? Nem? Majd fogod. Ennek a könyvnek már az előszava is így indul: 

"A regényben szereplő teológia nem vett alapul egyetlen ismert vallást sem. Abból a kísérletből ered, amellyel William Sarill és jómagam a vallásos gondolkodás absztrakt logikai rendszerét próbáltuk kifejleszteni abból a véletlenszerű posztulátumból, hogy Isten létezik. [...]

Maggie Walsh halál utáni tapasztalatai egy saját LSD-élményemen alapulnak. Az utolsó részletig."

És pontosan azt is kapjuk, amire számítunk, amolyan PKD-s verzióban: tíz kicsi néger pszichedelikus-metafizikai köntösben, thriller (vallás-) filozófiai eszmefuttatásokkal, bizarr környezet, fura karakterek, beszélő nevek, erőteljes szubjektivitás és néhány akkora csavar, hogy a gyanútlan olvasó agya valahonnan a Betelgeuse-4 uborkaföldjei mellől pattan vissza. 

Általában gyanús, ha valaki szerint egy regény a szerző keményvonalas rajongóinak és az új olvasóknak is egyaránt ajánlott, az illető jó eséllyel valami színvonaltalan irományt szeretne nagyon eladni. Most mégis ezt mondom, teljesen komolyan: tökéletes bevezető, minden megvan benne, ami kell, viszont olvasható, sőt, izgalmas, ami sajnos Philip K. Dick sok más könyvéről nem mondható el. De ez ne vegye el a kedvét azoknak sem, akik már elolvasták az eddig magyarul megjelent, nagyjából kéttucatnyi regényét és mellé még betolták az Isteni inváziókat is: még mindig tud meglepetésekkel szolgálni az öreg. 

(Illusztráció: Jeff Drew)

--

Kiadó: Agave Könyvek 

Kiadási év: 2014

Eredeti megjelenés: 1970

Eredeti cím: A Maze of Death

Fordító: Veres Mihály

Borító: Kuszkó Rajmund

ISBN: 978 61 5544 253 7

Oldalszám: 195

Ár: 2880,- (borítóár) / 2160,- (Agavebolt)

--

A Szubjektív Kultnaplót itt is követheted: Facebook, Google+, Twitter és Moly.hu. 

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel!