László Zoltán: Egyszervolt

Szélesi Sándor A láthatatlan város című novelláskötete magasra tette a mércét magyar urban fantasy kategóriában, de László Zoltán új regényének is ott a helye mellette. Az Egyszervolt jellegzetesen gaimani hagyományokat követő, jól sikerült kötet - és még dedikáltatni is lehet a Könyvhéten. 

Érdekes volt úgy olvasni a könyvet, hogy korábban csak a szerző legelső regényét, a Hiperballadát olvastam és az írói fejlődés közbeeső lépései kimaradtak - nagyjából mint China Miéville Konzulvárosánál -, a kontraszt elég nagy, a szó pozitív értelmében. Persze az sem volt rossz, de az Egyszervolt lényegesen letisztultabb és gördülékenyebb történet. 

László Zoltán tegnap megjelent regényében inkább a fantasztikum dominál, a város - sok más urban fantasytől eltérően - viszonylag hangsúlytalan, csak egy háttér, ami előtt a szereplők mozognak, semleges környezet néhány kiemelt helyszínnel, ahogy az általában a népmesék világára is jellemző. 

Karsa Harlan (akinek a nevéről nekem Karsa Orlong ugrott be elsőre és nem Harlan Ellison) tökéletesen átlagos figura. Időnként kissé szerencsétlen is, mint bárki más, bizonyos esetekben talán még baleknak is nevezhető, talán túlságosan is "kisember", valódi életcéllal nem rendelkező fiatalember, aki elvan a maga ambíciók és izgalom nélküli világában, egészen addig, amíg egy - különben egész érdekesen alakuló - randi közepén nem csak a lány tűnik el, hanem még a robogója is, ő maga pedig semmire nem emlékszik abból, hogy mi is történhetett. Hazafelé egy fura éjszakai buszra száll, másnap pedig egy unalmas bürokrata csönget az ajtaján - és (bármilyen klisésen is hangzik) innentől az egész élete beláthatatlan fordulatot vesz.

Nem hétfejű, de azokról nem találtam értelmes képet... (illusztráció: Mauricio Herrera)

Harlan meghozza életének talán eddigi legkomolyabb döntését: elhatározza, hogy kideríti, mi is van az ismétlődő furcsaságok hátterében és ki akar végezni vele. Ehhez azonban be kell néznie a felszín alá, a hétköznapok díszletei mögött rejtőző, népmesékből ismert világ viszont - nem meglepő módon - más, mint amire számított, mégis olykor zavaróan emlékeztet arra, amit korábban kizárólagos valóságként ismert. Bár előfordul itt sárkány, óriás, öreganyó, tündér és az események előrehaladtával még egy szerelmi háromszög is kialakul, Harlan egyre otthonosabban érzi magát. Minél több különös szerzettel hozza össze a sorsa, annál inkább erősödik benne az érzés, hogy valójában ő is ide tartozik és akaratlanul bár, de egyszer talán belőle is hős lesz... 

Az Egyszervolt le sem tagadhatná népmesei örökségét. Nem csak a szereplők és más elemek miatt, a szerkezete is tipikusan mesékre hajazó, a már említett gaimani fűszerrel. László Zoltán sem tagadhatja sci-fis múltját, humoros utalások és a történet szempontjából komolyabb jelentőségű dolgok formájában is megjelenik a "tudományos-fantasztikus" hatás, amitől egyszeriben sokkal közelebbinek érezheti az ember a regényt, mint amit az igazán beleélhetőnél kissé lúzerebben átlagos főszereplővel el lehet érni. Olyan az egész, mint ha egy régi haver mesélné a sztorit, akivel van egy csapat közös ismerős meg mindenféle közös témák, ugyanazokat a könyveket olvastuk, ugyanabban a városban élünk, csak éppen ő tud valami egészen szokatlan dologról. Valamiről, ami talán vele történt, talán egy ismerősével, talán igaz, talán nem de ez nem is számít. Ami igen, az csak a történet, a történet pedig magával sodor és közben gyerekkori ismerősként (nem feltétlenül jóbarátként) üdvözöljük a mesevilág lakóit és nosztalgiával vegyes kíváncsisággal figyeljük az ismerős, mégis ismeretlen helyszíneket.

Budapest éjjel - mi lehet a díszlet mögött? (fotó: Pomsár Péter | CC-BY-NC-SA 3.0)

Bár pont a meseiség miatt nem teljesen kiszámíthatatlan a történet, a részletek mégis sok apró vagy éppen nagyobb csavart rejtenek. A Harlan gyerekkora és az életére törő ismeretlen utáni nyomozás fordulatos, az elhintett információmorzsák jó krimihez illően nem mindig azok, aminek látszanak, ahogy némely szereplők sem. A regény viszont ettől sem lesz fölöslegesen terjengős, kétszázötven oldal, kifejezetten gyorsan olvasható, "kompakt" darab. Tősgyökeres budapestiként és népmese-kedvelőként nagyon tetszettek a különféle ötletek, ahogyan a szerző összeszövi a két világot, erre az alapra érdemes lenne további történeteket is felhúzni, de nem folytatásként, hanem ettől teljesen függetlenül, másik szereplőkkel. 

Ahogy említettem, magas a mérce, amit László Zoltánnak sikerült megugrania. Minőségi magyar urban fantasyből ráadásul elég komoly hiány van (talán pont ezért), úgyhogy különösen örvendetes az Egyszervolt megjelenése, szükség van a hasonlóan szórakoztató, könnyed és jó stílusban megírt művekre. Nézzetek ki a Könyvhétre, a kiadó pavilonjánál szokás szerint kedvezményesen kapható ez a könyv is. Ráadásul a szerző szombat délután dedikálja a kötetet, illetve lesz még könyvbemutató és felolvasás is - részletek a könyvheti programokat tartalmazó bejegyzésben -, az első fejezetet pedig itt olvashatjátok.

---

Kiadó: Agave Könyvek

Kiadási év: 2013

Eredeti megjelenés: 2013

Borító: Szabó Levente

ISBN: 978 61 5527 224 0

Oldalszám: 256

Ár: 2980,- (borítóár), 2235,- (agavebolt)

---

A Szubjektív Kultnapló a Facebookon és a Twitteren is elérhető, ha pedig kíváncsi vagy, hogy mit olvasok éppen, figyelhetsz a Molyon is.