Ian McDonald: Luna - Újhold

Idén nyáron másodszor is ellátogathatnak égi kísérőnkre a magyar olvasók. A brit Ian McDonald negyedik magyarul megjelent regénye egy lenyűgöző trilógia első kötete, a Luna - Újhold A Keresztapa és A tűz és jég dala nagyszerű ötvözete a Holdon.  

Ian McDonald (nem összetévesztendő a King Crimson azonos nevű alapítójával) kedvenc szerzőim egyike. Minden regényében lenyűgöz irodalmi stílusával, hangulatfestéseivel, kulturális érzékenységével és alaposságával.

Nincs ez másként most sem, a Luna - Újhold simán hozza A dervisházban és a Brasylban megszokott mcdonaldi stílusjegyeket, illetve az utóbbiból már ismerős brazil kultúrát, ugyanakkor egy kicsit közelebb áll a mainstreamhez azoknál. Ez határozottan pozitív változás, ez a regény szélesebb olvasóközönséghez juthat el a magyarul korábban megjelent másik háromnál (a harmadik a kiemelkedő ifjúsági regény, a Síkvándor).

A holdon az "öt sárkány", a ghánai Aszamóák, az ausztrál Mackenzie-k, a kínai Szunok, az orosz Voroncovok és a brazil Corták irányítják a gazdaságot és a családokon kívüli polgárok életét, miközben egymással szövetkeznek, vetélkednek vagy éppen vérre menő küzdelmeket vívnak, ahogy jó neofeudalista-maffiózó népekhez illik. Ezek közül is kiemelkedik a legújabb és az első család, a Corták és a Mackenzie-k közötti konfliktus, melynek alapja a brazilok felemelkedése, akik az ausztrálok rovására tettek szert vagyonra és hatalomra, és ezt utóbbiak soha nem voltak képesek megbocsátani.

Jonathan Strahan: Az év legjobb science fiction és fantasynovellái 2016

SF-regények terén egyre jobban állunk, végre nem évtizedes lemaradásban követjük a nemzetközi trendeket, a novellák viszont meglehetősen alulreprezentáltak. Ezen próbál változtatni a Jonathan Strahan által válogatott Az év legjobb science fiction és fantasynovellái 2016-os inkarnációja, ami túlzás nélkül a legjobb többszerzős novelláskötet, ami valaha a kezembe került.

Amikor májusban (csak négy hónapja volt?) kiderült, hogy a Gabo kihozza magyarul a veterán szerkesztő, Jonathan Strahan 1997 óta futó antológia-sorozatának aktuális részét, a bejelentést öröm és meglepettség fogadta. Részemről ezek mellé némi kételkedés is társult - veterán blogolvasók ismerhetik a novellákhoz és novelláskötetekhez fűződő viszonyomat -, de bíztam abban, hogy az angolszász SF-szcéna azért elég nagy ahhoz, hogy össze lehessen szedni évente egy kötetnyi vállalható novellát.

Ez így is lett: annak ellenére, hogy - jó eséllyel az eredeti kiadó engedélyének hiánya miatt - kimaradt néhány elég nagy név (pl. China Miéville és Greg Egan), kimondottan színvonalas válogatás született, talán ha két-három olyan novella van a huszonhétből, amire azt mondom, hogy fölösleges volt helyet adni neki a kötetben. Jó történetekből viszont nincs hiány, ilyenek például Neil Gaiman, Ian McDonald és Usman T. Malik novellái, de szorosan mögöttük ott van Kelly Robson, Tamsyn Muir, Elizabeth Bear, Catherynne M. Valente, Kim Stanley Robinson és Ann Leckie is.

Alább egyesével is értékelem a novellákat, spoilermentesen.

Ian McDonald: Síkvándor

Bejegyzés 2014. október 20-án, amelyben a blogger minden önuralmát latba vetve sem képes visszafogni lelkesedését Ian McDonald újabb mesteri regénye iránt, megpróbálja spoilermentesen elmesélni, hogy miért baromi jó könyv a Síkvándor, végül pedig megéhezik. 

Ian McDonald nem ismeretlen a magyar olvasók előtt. Eddig két, nagyszerű és kiemelkedően igényes regénye jelent meg idehaza, most új kiadónál, új kategóriában jelentkezik. A dervisház és a Brasyl rendkívül alapos, komoly kérdéseket szépirodalmi igényességgel boncolgató regény volt, kifejezetten felnőtt olvasóknak, ezzel szemben a Síkvándor a tizenéveseket célozza, de a megszokott mcdonaldi színvonalból egy pillanatra sem veszít. 

Tavaly Robert J. Sawyer WWW-trilógiájának örültem, hogy végre valami vállalható (sőt!) ifjúsági sci-fi, ami nemtől függetlenül minden értelmes fiatalnak bátran a kezébe nyomható. Most McDonald is bejelentkezett, jóval kevesebb tudományos-technológiai témát érintve ugyan, de annál kalandosabb és fordulatosabb regénnyel.

Ian McDonald: Brasyl (magyar)

Brazília múltja, jelene és jövője elevenedik meg Ian McDonald második magyarul megjelent regényében. A brit szerző itt is művészi szintre emeli a science fictiont, de akcióval, elgondolkodtató és ütős részletekkel sem marad adósunk. A Brasyl elbűvöl, mint egy karneváli táncos és földhöz vág, mint egy capoeira-mester.

Az idei Könyvfesztiválra egész sok SF-regény jelent meg, de a Brasyl egyértelműen kiemelkedik a mezőnyből. Sőt, nagyjából minden létező mezőnyből, Ian McDonald olyan jelenség a kortárs sci-fiben, amire nem nagyon van példa. A szintén nem kispályás Richard Morgan borítón szereplő szavait idézve "kib***ott zseniális", ahogy ez a magyarul már két éve megjelent, egyébként a Brasyl utáni regényéből, A dervisházból is kiderült. 

McDonald egyik kedvenc témája a technológiai fejlődés nem "nyugati" társadalmakra gyakorolt hatásának vizsgálata. A dervisház Európa határán, az iszlám-ázsiai hátterű Törökországban játszódik, míg a Brasyl értelemszerűen Brazília nagyvárosaiban, szintén egyfajta határvidéki kulturális olvasztótégelyben.

Itt az európai telepesek, afrikai rabszolgák és őslakos népek keverednek, majd ez az egyveleg a huszadik-huszonegyedik század USA-túlsúlyú globális kultúrájával vegyül, rendkívül színes hátteret nyújtva a regénynek. Kora újkor, jelen és poszt-cyberpunk közeljövő, mind egyformán életteli és valódi, kevesen tudnak így írni.

Ian McDonald: A dervisház

Iszlám misztika és nanotechnológia keveredik Ian McDonald hihetetlen intelligenciával és műveltséggel megírt regényében. A dervisház nem egyszerűen sci-fi, sokkal inkább nagyszabású gondolatkísérlet: mi lesz velünk alig másfél évtized múlva és az emberek hogyan fognak reagálni a technológiai fejlődés okozta társadalmi változásokra? 

A válasz egyszerű: minden megy a régiben. Nincs világmegváltás, semmi megmagyarázhatatlan tudományos ugrás vagy külső beavatkozás, "csak" egy rendkívül jól összerakott jövőkép, amely egyenes folytatása a mi jelenünknek. A szereplők nagy része már él: kisgyerek, lázadó kamasz vagy végzős egyetemista, ott vannak valahol Isztambulban, de még soha nem találkoztak, talán a dervisházat sem ismerik, mely később összefonja a sorsukat és nem is sejtik, hogy egy angol író papírra vetette a jövőjüket.