Seth MacFarlane: Hogyan rohanj a vesztedbe (könyv)

Jellegzetesen ordenáré humor, folyamatos hülyéskedés, szolid társadalomkritika, limonádé történet - megérkezett Seth MacFarlane első regénye. A Hogyan rohanj a vesztedbe az azonos című film regényváltozata, időnként szemöldökfelvonós, máskor hangosan röhögős westernparódia.

Seth MacFarlane jobbára tévés munkássága miatt ismert, de az utóbbi időben a mozifilmek világában is kipróbálja magát: két évvel ezelőtt a trágár játékmedvés Ted borzolta a kedélyeket, idén nyáron pedig a Hogyan rohanj a vesztedbe teszi próbára a rekeszizmokat. 

A gyáva és lúzer pásztor (még csak nem is cowboy, mert annyira béna, hogy kihívást jelentő tehenek helyett unalmas birkákat tart) történetétől nem érdemes hatalmas tanulságokat várni, tipikus nyári limonádé-film és -könyv. Ezzel semmi gond nincs, a westernsablonok kiforgatása, MacFarlane senkit és semmit nem tisztelő hozzáállása sokszor jó poénokat eredményez, máskor viszont nem sikerül túllépni a szarós-fingós poénokon és az erőltetetten eltúlzott jeleneteken.

Előzetes - Seth MacFarlane: Hogyan rohanj a vesztedbe

Jövő csütörtökön, május 29-én jelenik meg a jobbára televíziós munkássága miatt ismert Seth MacFarlane első regénye, az azonos című film forgatókönyvéből írt Hogyan rohanj a vesztedbe. Nem vagyok nagy sorozatnéző, legfeljebb a Carl Sagan-féle Kozmosz felfrissített változata kapcsán ismerem MacFarlane-t, de a western általában szórakoztató, ilyenkor nyár elején pedig jól esik valami könnyed komédia, kíváncsian várom, hogy mit sikerül kihozni ebből. 

A hajtás után fülszöveg, borítók (a könyv filmplakátos védőborítót kap, amitől könnyedén megszabadulhat az, aki hozzám hasonlóan nem szereti az ilyesmit) és részlet, értékelés hamarosan. 

Jeff Hirsch: Tizenegyedik csapás

Klasszikus westernelemek posztapokaliptikus környezetben, ifjúsági regénynek megírva. Nem rossz recept, átlagos könyv a középmezőnyből, elvégre nem lehet mindig legjobbakat olvasni, viszonyítási alap is kell.

Jeff Hirsch egyértelműen a mostanában dúló trendhullámokat igyekszik meglovagolni első regényével, és ezt elég jól csinálja. A Tizenegyedik csapás simán alkalmas arra, hogy a könyveket már csak elvből is utáló felső tagozatos fiúkat egy kicsit az olvasás felé terelje: pont ez a csoport az, amelynek nem nagyon írnak a kortárs szerzők.