Lauren Beukes: Tündöklő lányok

Időutazó sorozatgyilkos. Ez a két szó egy mondatban már önmagában is elég ahhoz, hogy a lelkes olvasó levegye a polcról Lauren Beukes legújabb magyarul kiadott könyvét, a Tündöklő lányokat, még ha nem is találkozott korábban az írónő nevével. A Moxyland és a Zoo City után az írónő ezúttal Chicagóba repíti el az olvasót egy rejtélyes sorozatgyilkos nyomában járva.

A huszonegyedik század kultúrája egyre inkább telítve van erőszakkal, és nem csak a számítógépes játékok vagy a rajzfilmek szintjén. Jellemző trend a sorozatgyilkosok szerepeltetése a sorozatokban is – elég csak Dexterre, a Gyilkos elmékre vagy a Gyilkos hajszára gondolni. A gyilkost sokszor vonzó, intelligens személynek állítják be, a hullák pedig gyakran nők, akiket még holtukban is szexinek látunk, és döbbenet vagy sajnálat helyett sokszor inkább perverz vágyat élesztenek a nézőben. Az áldozatok története csak ritkán kerül középpontba (nem az számít, hogy ki volt, hanem hogy mit tettek vele), és az erőszak is hétköznapivá, szinte lényegtelenné válik. Először csak a filmvásznon/képernyőn, aztán a mindennapi életben is.

Ez a könyv nem ilyen. Beukes bemutatja a gyilkost és az áldozatot is: mindkettőt könyörtelenül élethűen, és nem ragadós cukormázba vonva. És bemutatja az erőszakot is, úgy, ahogy a valóságban kinéz: kegyetlenül és brutálisan.

Előzetes - Adrian Barnes: Álmatlanok

Teljes sebességgel pörög az őszi SF-megjelenési időszak, minimum heti egy új sci-fi vagy fantasy érkezik a könyvesboltok polcaira. Jövő kedden (október 28.) az Agave egyik új szerzőjén a sor, Adrian Barnes Álmatlanság című könyvét vehetik kézbe a posztapokaliptikus sci-fik rajongói. 

Borító, fülszöveg és részlet szokás szerint a hajtás után, értékelés itt.

Ian McDonald: Síkvándor

Bejegyzés 2014. október 20-án, amelyben a blogger minden önuralmát latba vetve sem képes visszafogni lelkesedését Ian McDonald újabb mesteri regénye iránt, megpróbálja spoilermentesen elmesélni, hogy miért baromi jó könyv a Síkvándor, végül pedig megéhezik. 

Ian McDonald nem ismeretlen a magyar olvasók előtt. Eddig két, nagyszerű és kiemelkedően igényes regénye jelent meg idehaza, most új kiadónál, új kategóriában jelentkezik. A dervisház és a Brasyl rendkívül alapos, komoly kérdéseket szépirodalmi igényességgel boncolgató regény volt, kifejezetten felnőtt olvasóknak, ezzel szemben a Síkvándor a tizenéveseket célozza, de a megszokott mcdonaldi színvonalból egy pillanatra sem veszít. 

Tavaly Robert J. Sawyer WWW-trilógiájának örültem, hogy végre valami vállalható (sőt!) ifjúsági sci-fi, ami nemtől függetlenül minden értelmes fiatalnak bátran a kezébe nyomható. Most McDonald is bejelentkezett, jóval kevesebb tudományos-technológiai témát érintve ugyan, de annál kalandosabb és fordulatosabb regénnyel.

Előzetes - China Miéville: Patkánykirály

Újabb londoni urban fantasyvel folytatódik október 21-én a Miéville-életműsorozat. Ne hagyd, hogy a rózsaszín borító megtévesszen, mögötte a szokásos, sötét és bizarr miéville-i világ rejtőzik. Ezúttal elrabolt tintahal és fura szekták helyett különös gyilkosságok, drum and bass, meg minden, ami belefér - Miéville Londonja a hírek szerint még a Gaiman-féle Soseholban bemutatottnál is bizarrabb.

Értékelés itt, a hajtás után pedig borító, fülszöveg, valamint az első három fejezet leledzik. Olvassatok bele és ha tetszik, érdemes közvetlenül a kiadótól megrendelni.

Ann Leckie: Mellékes igazság

Tényleg jó ez a regény, ami a Hugo-díj szavazásán lenyomta Az Idő Kerekét? Valóban akkora ötlet a gendersemlegesség? Egyáltalán, tud írni Ann Leckie vagy csak a hype miatt kapott mindenféle díjakat a Mellékes igazság? 

Ann Leckie első regénye gyakorlatilag minden fontos SF-díjat megnyert idén. Ennek ellenére a Mellékes igazság megítélése kettős volt: a rengeteg rajongó mellé legalább annyi kritikus is került. Utóbbiak szerint a díjeső annak köszönhető, hogy már jó ideje azon megy a hiszti, hogy nők alig kapnak díjakat (tény!) és egy ehhez hasonló, a szokásos nemi szerepeket és utalásokat eltörlő regény ideális választás a harcos feministák elhallgattatására.

Én a magam részéről úgy gondolom, hogy ezzel egy-két jelölést és legfeljebb egy díjat lehet megmagyarázni, fél tucathoz már egy jó regényre is szükség van, nem elég egyetlen ötlet. Ráadásul magyar anyanyelvű olvasóként a nemi utalások nélküli névmások és ragozás koncepciója sem tűnik olyan zseniálisnak. Beszélek/tanulok/tanultam öt idegen nyelvet, ebből kettőre jellemző a nyelvtani nem használata, egyre minimálisan és kettőre egyáltalán nem, úgyhogy értem én, hogy ha valakinek ilyen az anyanyelve, akkor érdekes lehet a gendersemlegesség, de ennél sokkal több kell egy jó regényhez. Nem akarom túlragozni, Scalzi egyébként is jobban csinálja, maradjunk annyiban, hogy minden nyelvtani szabálytól függetlenül a nemek egyenlőek és díjat ne ilyen-olyan pozitív megkülönböztetés miatt kapjon valaki, hanem mert valamit jól csinál. Az igazi kérdés, hogy a Mellékes igazságban megvan-e ez a szokatlan alapötleten felüli többlet. 

Erwin Schrödinger válogatott írásai (szerk.: Szegedi Péter)

Schrödinger sokkal több volt, mint "a macskás ember". A kötetben szereplő írások egy része tudománytörténeti kordokumentum, kvantummechanikai alapvetés és fontos fizikai kérdésekre ad magyarázatot, míg a többi betekintést nyújt a kor egyik legnagyobb fizikusának gondolataiba és világnézetébe. 

Ha valaki sok sci-fit olvas, szinte elkerülhetetlen, hogy a "fi" mellett a "sci" is érdekelni kezdje. Nálam ez mondjuk inkább fordítva történt, a gyermekenciklopédia után jöttek a regények, de a lényeg ugyanaz: jó, ha az embernek van némi háttérismerete és nem csak - Rajaniemivel szólva - szabadversnek fogja fel a regények tudományos részét. 

A Szegedi Péter szerkesztette Erwin Schrödinger válogatott írásai nem feltétlenül ennek a közönségnek szól. Műkedvelők, infóvadászok lazább, ismeretterjesztő (-bb), általánosabb köteteket szoktak ilyen célból olvasni. Ez tökéletesen érthető, kevés időnk van, hacsak nem nagyon elkötelezett egy téma iránt az ember, nem akar ennyire elmélyedni benne. Ugyanakkor, bármennyire is magyarázható, hiba lenne kihagyni ezt a kötetet, olyan intellektuális utazásra visz, amire a populáris ismeretterjesztők nem képesek.

Egyáltalán, tudjuk, ki az a Schrödinger? Persze, a fickó az élőhalott macskával, de fogadni merek, hogy azok közül, akik hallottak már a huszadik századi fizika leghíresebb gondolatkísérletéről/paradoxonjáról, tízből kilencnek fogalma sincs, hogy mi is ez az egész, csak jól hangzik pólófeliratként. Ez a mém olyan jól sikerült, hogy Schrödinger gyakorlatilag a legismertebb fizikus Einstein után - és mégsem tud róla az átlagember semmit (Einsteinnek legalább vicces haja volt, amit könnyű megjegyezni). Azonban sokkal több puszta mémnél és "macskagyilkosnál", Erwin Schrödinger valóban korszakos jelentőségű fizikus volt, és mint ebből a kötetből kiderül, modern polihisztorként más tudományok és a filozófia iránt is élénken érdeklődött.

Andy Weir: A marsi

Egy újabb, a Marson játszódó regény, de nem csak egy újabb, a Marson játszódó regény. Andy Weir valamit nagyon eltalált, A marsi eszméletlenül szórakoztató, nagyon alapos történet egy asztronautáról, aki egy balul sikerült expedíció során a vörös bolygón ragad, egyedül. 

Andy Weir első regényének már a története is szokatlan. Miután több kiadó elhajtotta, a blogján kezdte publikálni részletekben, aztán az olvasói tanácsára feltette az Amazonra egy dolláros e-könyvként, ahol rövid idő alatt az egyik legnagyobb példányszámban fogyó sci-fi lett. Erre persze már felfigyeltek komolyabb kiadók is, sőt, a papírverzió megjelenése előtt elkeltek a megfilmesítési jogok (a forgatás már folyamatban, Ridley Scott vezetésével), aztán persze elkezdték más nyelvekre is lefordítani. A magyar kiadás gyakorlatilag már a megjelenés hetében komoly népszerűségre tett szert, értelmes könyvről (értsd: nem valami tinilányokat célzó "young adult" pararománc) ilyen rövid idő alatt ennyi rajongó értékelést még nem olvastam a molyon. 

Éppen ezért úgy gondoltam, hogy hagyom egy kicsit állni az élményt, nem dobom ki ide azonnal az első gondolatokat. Értelemszerűen nekem is tetszett a regény, A marsi vitán felül kiváló könyv, pláne elsőnek, de kíváncsi voltam, hogy a könnyed stílus és a vitán felül kiváló technikai megvalósítás mellett megvan-e benne az plusz, amitől tényleg bekerülhet a kedvencek közé.