Lauren Beukes: Tündöklő lányok

Időutazó sorozatgyilkos. Ez a két szó egy mondatban már önmagában is elég ahhoz, hogy a lelkes olvasó levegye a polcról Lauren Beukes legújabb magyarul kiadott könyvét, a Tündöklő lányokat, még ha nem is találkozott korábban az írónő nevével. A Moxyland és a Zoo City után az írónő ezúttal Chicagóba repíti el az olvasót egy rejtélyes sorozatgyilkos nyomában járva.

A huszonegyedik század kultúrája egyre inkább telítve van erőszakkal, és nem csak a számítógépes játékok vagy a rajzfilmek szintjén. Jellemző trend a sorozatgyilkosok szerepeltetése a sorozatokban is – elég csak Dexterre, a Gyilkos elmékre vagy a Gyilkos hajszára gondolni. A gyilkost sokszor vonzó, intelligens személynek állítják be, a hullák pedig gyakran nők, akiket még holtukban is szexinek látunk, és döbbenet vagy sajnálat helyett sokszor inkább perverz vágyat élesztenek a nézőben. Az áldozatok története csak ritkán kerül középpontba (nem az számít, hogy ki volt, hanem hogy mit tettek vele), és az erőszak is hétköznapivá, szinte lényegtelenné válik. Először csak a filmvásznon/képernyőn, aztán a mindennapi életben is.

Ez a könyv nem ilyen. Beukes bemutatja a gyilkost és az áldozatot is: mindkettőt könyörtelenül élethűen, és nem ragadós cukormázba vonva. És bemutatja az erőszakot is, úgy, ahogy a valóságban kinéz: kegyetlenül és brutálisan.

Harper Curtis szinte véletlenül akad a házra, melynek ajtaja mindig a huszadik század különböző éveire nyílik. Odabent különböző lányok nevét találja a falra vésve, különböző emlékekkel. Elhatározza, hogy mindegyiküket megkeresi és megöli. A sorozatgyilkosoknak gyakran van valami zsánerük: középkorú, szőke nők vagy egyetemisták, akik farmert hordanak. Harper olyan nőket gyilkol meg sorra, akik „tündökölnek”. Az áldozatok nem Marie Curie-k és nem Jeanne d'Arc-ok. Nem változtatnák meg a történelmet, de a világot maguk körül talán igen. Tündökölnek. És Harper ezt a szikrát akarja egyszer s mindenkorra kioltani a világból.

Egyik áldozata, Kirby Mazrachi azonban csodával határos módon túléli a brutális gyilkossági kísérletet, és megszállottan támadója nyomába ered, oldalán a Sun-Times egykori bűnügyi újságírójával, Dan Velasquezzel. Izgalmas macska-egér játék következik, annyi szépséghibával, hogy a macska szeme be van kötve, az egér pedig kést cipel magával és egy-egy gyilkosság után egy másik évtizedbe tűnik. Kirby nagyon makacs és nem hajlandó feladni, de a nyomok nehezen köthetőek össze, ha kivesszük a számításból az időutazást...

Harper egyértelműen nem egy szerethető sorozatgyilkos. Nem egy vonzó, szuperintelligens figura, aki kifinomultan végez az áldozataival, hanem egy őrült, aki élvezetét leli az áldozatul kiválasztott nők megkínzásában. Az ő lelkivilágába is bepillantást nyerhet az olvasó, talán kicsit mélyebben is, mint szeretné: végigkövethető jellemének „fejlődése”: eleinte még csak a gyilkosság kedvéért öl, aztán ennyi már nem elégíti ki kellőképpen, és tovább kell fejlesztenie a módszerét. És le kell zárnia a hurkokat. Végül minden kör bezárul.

És az erőszak sem olyan, ami felett el tud siklani az olvasó: az áldozatok fájdalma és szenvedése, a gondosan előre eltervezett gyilkosság kegyetlensége és brutalitása végigkíséri az egész történetet. Lehetetlen szemet hunyni felette, mint ahogy a való életben sem teszi túl magát könnyedén az ember azon, ha meggyilkolják egy ismerősét. Beukes nem próbálja távolinak és könnyen kezelhetőnek beállítani az erőszakot, sőt, sokkal közelebb, vissza hozza az olvasóhoz, mintegy figyelmeztetésképpen: Harper Curtis, az időutazó sorozatgyilkos nem létezik, viszont az erőszak, az agresszió nagyon is köztünk van.

Ez már önmagában is kemény téma, de nem vallna Beukes-ra, ha csak egy problémát dolgozna fel a könyvben. Kevésbé kihangsúlyozott, de azért még mindig központi szerepet kap a drogfüggőség és a nehéz családi háttér is. Két másik probléma, melyek manapság széles körben elterjedtek, és amikkel nagyon nehéz megbirkózni.

Talán a legmegrázóbb a könyvben, hogy minden egyes áldozathoz legalább egy kicsit közel kerül az olvasó, mielőtt Harper megtalálja őket. Változatos egyénisegek vannak köztük: egy sztriptíztáncos, egy leszbikus építész, egy néger hegesztő, egy szociális munkás, egy kutató... Nem derül ki nagyon sok minden egyikükről sem. Nincs leírva az egész életútjuk. Mégis, abból a kevésből is, ami kiderül, látható, hogy mindannyian erős személyiségek, akiknek az a legnagyobb bűnük, hogy tündökölnek. Általában. Az írónő ezeken a nőkön keresztül szól az olvasóhoz: ők nem voltak híresek, csak hétköznapi emberek. A kegyetlenség a napjaink része. Veled is megtörténhet.

Lauren Beukes időutazós sorozatgyilkosságot tervez (via Wired | Morne Van Zyl)

Az erőszak központi téma a könyvben, megdöbbentő és megrázó, de ez ne ijesszen el senkit. Ez volt a cél. Itt olvashattok egy cikket arról, hogy az írónőnek mi a véleménye a korábban feszegetett témákról, és a könyv megírásáról, ami segít ezt megérteni a szándékot. A magyar fordítás néhol döcög, viszont a történet egyáltalán nem, sőt, ahogy Kirby közeledik a megoldáshoz, egyre inkább felpörög az egész. Azt pedig talán nem is kell külön kihangsúlyozni, hogy a karakterek nagyon is élők, mintha csak a könyv kedvéért léptek volna a lapokra, egyébként pedig itt járnának közöttünk. Érdemes elolvasni, ijesztő tükröt tart az erőszakkultúra elé, de közben nem rémiszti halálra az olvasót (még nekem sem voltak rémálmaim tőle, pedig én anno a Harry Potter és a Titkok Kamrájától se tudtam aludni). Nagyon jó könyv, véleményem szerint Beukes határozottan fejlődik: könnyebben érthető és jobban követhető, mint a Moxyland, a lezárás pedig nagyságrendekkel jobb, mint a Zoo City-é. Így a thriller- és krimikedvelőkön kívül azoknak is bátran ajánlom, akiknek az írónő első két könyve nem annyira nyerte el a tetszését.

[Bori]

--
Kiadó: GABO
Kiadási év: 2014
Eredeti megjelenés: 2013
Eredeti cím: The Shining Girls
Fordító: Körmendi Ágnes
Borító: Szabó Vince
ISBN: 978 963 6899 70 7
Oldalszám: 384
Ár: 2990,- (borítóár) / 2392,- (GABO webbolt)
--

Szeretnéd azonnal olvasni a legújabb bejegyzéseket? Iratkozz fel a blog feedjére, lájkold az oldalt a Facebookon, kövess a Twitteren vagy a Google+-on, és ha kíváncsi vagy, hogy mit olvasok éppen, a Molyon is figyelhetsz! 

Ha pedig tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel is! :)