Brazília múltja, jelene és jövője elevenedik meg Ian McDonald második magyarul megjelent regényében. A brit szerző itt is művészi szintre emeli a science fictiont, de akcióval, elgondolkodtató és ütős részletekkel sem marad adósunk. A Brasyl elbűvöl, mint egy karneváli táncos és földhöz vág, mint egy capoeira-mester.
Az idei Könyvfesztiválra egész sok SF-regény jelent meg, de a Brasyl egyértelműen kiemelkedik a mezőnyből. Sőt, nagyjából minden létező mezőnyből, Ian McDonald olyan jelenség a kortárs sci-fiben, amire nem nagyon van példa. A szintén nem kispályás Richard Morgan borítón szereplő szavait idézve "kib***ott zseniális", ahogy ez a magyarul már két éve megjelent, egyébként a Brasyl utáni regényéből, A dervisházból is kiderült.
McDonald egyik kedvenc témája a technológiai fejlődés nem "nyugati" társadalmakra gyakorolt hatásának vizsgálata. A dervisház Európa határán, az iszlám-ázsiai hátterű Törökországban játszódik, míg a Brasyl értelemszerűen Brazília nagyvárosaiban, szintén egyfajta határvidéki kulturális olvasztótégelyben.
Itt az európai telepesek, afrikai rabszolgák és őslakos népek keverednek, majd ez az egyveleg a huszadik-huszonegyedik század USA-túlsúlyú globális kultúrájával vegyül, rendkívül színes hátteret nyújtva a regénynek. Kora újkor, jelen és poszt-cyberpunk közeljövő, mind egyformán életteli és valódi, kevesen tudnak így írni.
McDonald ezúttal is távolról indít. Az első történetszál a 2006-os Rio de Janeiróba visz minket (a regény eredetileg 2007-ben jelent meg), ahol Marcelina Hoffman próbál új műsort szervezni a szenzációhajhász szennyműsorokat ontó Canal Quatro tévécsatornának. Marcelina városa a foci, a valóságshow-k és a capoeira lázában ég, örökös "karneváli" káoszban. Valami olyasmi, amire az európai olvasó asszociál, ha Brazíliát emlegetik.
"Eközben" 2032-ben egy kicsit más az élet, de ez is Brazília. São Paulo a szélsőséges társadalmi különbségek, bűnszervezetek, transzvesztiták, kvantumszámítógépek, kvantumpengék és a folyamatos megfigyelés városa. Edson Jesus Oliveira de Freitas jövője és végzete minden bizonnyal a nyomornegyedek mélyén lenne, valamelyik banda többé-kevésbé hasznos tagjaként, de a kisstílű tolvaj megpróbál kitörni a nem sok jóval kecsegtető helyzetből. Még akkor is, ha ez az út egy számára ismeretlen, veszélyes világba vezet.
Végül pedig Luis Quinn ír-portugál, jezsuita admonitort követhetjük, aki a felfedezés és betelepítés alatt álló, 1732-es Brazíliában igyekszik a végére járni bizonyos dolgoknak. Expedíciója az Amazonas forrása felé vezet, a feltáratlan dzsungel lenyűgöző szépsége és halálos veszélyei között. A rabszolgatartás, a szélsőséges irányokba hajló vallás és az indián mítoszok szintén Brazília.
A három történetszál persze egy idő után összeér, a regény természetéből adódóan előre nem látható módon. Érdemes gondolkozni rajta, kíváncsi vagyok, hogy kinek sikerül a fele-háromötöde előtt kitalálni, hogy miről is van szó. Annyit elárulok, hogy elsőre klisésnek tűnik, de valójában fájdalmasan nagyot szól...
Ian McDonald egyik legnagyobb erőssége az atmoszférateremtés. Jó érzékkel, finoman nyúl érdekes kultúrákhoz, gyönyörűen kidolgozott képekben meséli el az eseményeket, időnként egészen hihetetlen részletességgel. Nem pusztán jól ír és jó ötletei vannak, ezek mellett rengeteg energiát fektethet kutatásba, ha ilyen alapos regényeket képes összehozni. Nem tudok olyan olvasóról, akit ne bűvölt volna el a mézzé vált ember legendája A dervisházban, akit ne hódított volna meg a 2027-es Isztambul gazdag világa. Garantáltan így lesz a Brasyl esetén is, Brazília minden időben lenyűgöző és izgalmas, különleges kultúrája egyszerre ismerős és valami új, tökéletes utazási (nem klasszikus értelemben vett turisztikai) kedvcsináló.
Amellett, hogy a világ kapásból magával sodor, a történet is fontos. Kevésbé hétköznapi és sokkal durvább, mint az elkerülhetetlen összehasonlítás miatt oly' sokat emlegetett másik regényben, minden szálon érdekes és pörgős, időnként kellemes pihenőkkel és magyarázatokkal. McDonald nagyon érzi a ritmust és a stílust, már az első oldalak után érezni lehetett, hogy most is rendkívülit alkot, de amikor egy-két jelenetben és leírásban megvillant a humora, aztán háromszáz oldal után bedobta a kvantumfizikát magyarázó capoeira-mestert és már a túlzás nélkül odab.szós végkifejletre sem volt szükség ahhoz, hogy bérelt helye legyen nem csak az év végi, hanem bármilyen SF-toplistán.
Értem én, hogy a különben teljesen jó Accelerando mutatja az új irányt, de hiba lenne annyival elintézni, hogy ez még a majdnem-megszűnés előtti csapattól maradt és csak azért jelent meg, mert már ki lett fizetve és készen volt a fordítás. Színvonal és egyáltalán, irodalom tekintetében McDonald a kiadó egyik legnagyobb szerzője, csak remélni tudom, hogy a közeljövőben még olvashatunk tőle magyarul. Addig is bátorítok mindenkit, hogy még a korábbinál magasabb árak mellett is nyugodtan vegye meg a Brasylt, ezt tényleg érdemes.
--
Kiadó: Ad Astra
Kiadási év: 2014
Eredeti megjelenés: 2007
Eredeti cím: Brasyl
Fordító: Tamás Gábor
Borító: Stephan Martiniere
ISBN: 978 615 5229 37 4
Oldalszám: 415
Ár: 3990,- (borítóár) / 3190,- (Ad Astra webbolt)
--
Itt az európai telepesek, afrikai rabszolgák és őslakos népek keverednek, majd ez az egyveleg a huszadik-huszonegyedik század USA-túlsúlyú globális kultúrájával vegyül, rendkívül színes hátteret nyújtva a regénynek. Kora újkor, jelen és poszt-cyberpunk közeljövő, mind egyformán életteli és valódi, kevesen tudnak így írni.
 |
| (Dominic Harman borítóillusztrációja a brit kiadáshoz) |
"Eközben" 2032-ben egy kicsit más az élet, de ez is Brazília. São Paulo a szélsőséges társadalmi különbségek, bűnszervezetek, transzvesztiták, kvantumszámítógépek, kvantumpengék és a folyamatos megfigyelés városa. Edson Jesus Oliveira de Freitas jövője és végzete minden bizonnyal a nyomornegyedek mélyén lenne, valamelyik banda többé-kevésbé hasznos tagjaként, de a kisstílű tolvaj megpróbál kitörni a nem sok jóval kecsegtető helyzetből. Még akkor is, ha ez az út egy számára ismeretlen, veszélyes világba vezet.
Végül pedig Luis Quinn ír-portugál, jezsuita admonitort követhetjük, aki a felfedezés és betelepítés alatt álló, 1732-es Brazíliában igyekszik a végére járni bizonyos dolgoknak. Expedíciója az Amazonas forrása felé vezet, a feltáratlan dzsungel lenyűgöző szépsége és halálos veszélyei között. A rabszolgatartás, a szélsőséges irányokba hajló vallás és az indián mítoszok szintén Brazília.
A három történetszál persze egy idő után összeér, a regény természetéből adódóan előre nem látható módon. Érdemes gondolkozni rajta, kíváncsi vagyok, hogy kinek sikerül a fele-háromötöde előtt kitalálni, hogy miről is van szó. Annyit elárulok, hogy elsőre klisésnek tűnik, de valójában fájdalmasan nagyot szól...
 |
| (Stephan Martiniere borítóillusztrációja az amerikai kiadáshoz) |
Amellett, hogy a világ kapásból magával sodor, a történet is fontos. Kevésbé hétköznapi és sokkal durvább, mint az elkerülhetetlen összehasonlítás miatt oly' sokat emlegetett másik regényben, minden szálon érdekes és pörgős, időnként kellemes pihenőkkel és magyarázatokkal. McDonald nagyon érzi a ritmust és a stílust, már az első oldalak után érezni lehetett, hogy most is rendkívülit alkot, de amikor egy-két jelenetben és leírásban megvillant a humora, aztán háromszáz oldal után bedobta a kvantumfizikát magyarázó capoeira-mestert és már a túlzás nélkül odab.szós végkifejletre sem volt szükség ahhoz, hogy bérelt helye legyen nem csak az év végi, hanem bármilyen SF-toplistán.
Értem én, hogy a különben teljesen jó Accelerando mutatja az új irányt, de hiba lenne annyival elintézni, hogy ez még a majdnem-megszűnés előtti csapattól maradt és csak azért jelent meg, mert már ki lett fizetve és készen volt a fordítás. Színvonal és egyáltalán, irodalom tekintetében McDonald a kiadó egyik legnagyobb szerzője, csak remélni tudom, hogy a közeljövőben még olvashatunk tőle magyarul. Addig is bátorítok mindenkit, hogy még a korábbinál magasabb árak mellett is nyugodtan vegye meg a Brasylt, ezt tényleg érdemes.
--
Kiadó: Ad Astra
Kiadási év: 2014
Eredeti megjelenés: 2007
Eredeti cím: Brasyl
Fordító: Tamás Gábor
Borító: Stephan Martiniere
ISBN: 978 615 5229 37 4
Oldalszám: 415
Ár: 3990,- (borítóár) / 3190,- (Ad Astra webbolt)
--
Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel!
Az Ad Astrától máig 'A dervisház' a legjobb kötet, amit olvastam. Ian McDonald pedig a kedvenc szerzőm lett a műfajban Herbert és Card mellett.
VálaszTörlésEz szerintem jobb :) Dan Simmons Hyperion-tetralógiáját olvastad már?
TörlésIgen, olvastam. :)
TörlésHa választanom kéne, a Hyperion Cantos első két kötete tetszett igazán, az utolsó rész nagyon vontatott és túlírt volt számomra, időnként nyögvenyelős fejtegetésekkel az univerzum természetéről, a kevesebb ebben az esetben több lett volna.
Nem éreztem azt a feszességet, azt az eredetiséget, azt a lendületet, mint az első két regény esetében.
Sőt, azt kell, hogy mondjam a címszereplő helyett de Soya karaktere és sorsa sokkal jobban érdekelt és megfogott, annak ellenére, hogy a történet lezárása felkavaró.