A karácsonyi szezonra érkezett Robert J. Sawyer nem ok nélkül népszerű trilógiájának első kötete, a WWW 1 - Világtalan. Korábban semmit nem olvastam még a szerzőtől, valahogy elkerültek az eddig megjelent könyvei, de kezdésnek ez elég jó volt ahhoz, hogy ne csak a folytatásra, hanem a szerző más műveire is kíváncsi legyek.
A Ready Player One ajánlása szerint az "az új generáció Neurománca", szerintem sokkal inkább ez: tematikáját és hangulatát tekintve is jóval közelebb áll a klasszikus cyberpunkhoz, ráadásul még Sawyer stílusa is emlékeztet William Gibsonéra a Blue Ant trilógiából.
A történet négy szálon halad, a leghangsúlyosabb a matekzseni vak lányé, aki frissen költözött Kanadába családjával és az emberi lépték mellett a szociális érzékenységre és a gimnazista korú olvasóközönségre is hat. Caitlin vak ugyan, de attól még vidáman netezik (kíváncsi vagyok, hogy egy bizonyos blogszolgáltató mennyivel támogatta a szerzőt) és egyáltalán nem zárkózik magába a külvilág elől, amennyire csak lehetséges, az átlagos gimnazista lányok életét éli. Azonban amikor egy japán kutató egy frissen kifejlesztett módszerrel (a szemből érkező adatok kódolási hibáinak kijavítása, hogy az agy értelmezni tudja őket) esetleg látáshoz segítheti, egész megszokott élete megváltozik.
 |
| Waterloo, Kanada (forrás: Wikimedia Commons | Giligone | CC BY-SA 3.0) |
Az egész regény gyakorlatilag napjainkban játszódik, semmi olyasmi nincs benne, ami teljességgel elképzelhetetlen lenne. Gibson említett trilógiájához hasonlóan ez is teljesen a kortárs trendekre, tudományra és technológiára fókuszál, illetve csak éppen annyival gondolja tovább azokat, ami a szükséges minimum, ez pedig sokat dob rajta, a jelentől elrugaszkodott sci-fiket nem kedvelőknek is bátran ajánlható.
Nekünk, akik a bolygó legfejlettebb területein élünk (igen, Magyarország is bőven a felső tíz százalékhoz tartozik), az internet rendkívül nagy mértékben határozza meg az életünket. Gyakorlatilag elsődleges kommunikációs felületté lépett elő és információszerzés szempontjából is a legfontosabb forrás, ez vitathatatlan. Ráadásul még viszonylag szabad is a világháló (legalábbis amíg be nem vezetik a SOPA-féle szabályozásokat), de ez nincs mindenhol így.
 |
| A "Kínai Nagy Tűzfal (forrás: GIFC) |
Valószínűleg mindenki hallott már a "Kínai Nagy Tűzfal" néven hírhedté vált Aranypajzs projektről, mellyel több mint egymilliárd potenciális felhasználó internet-használatát lehet ellenőrizni, és ha a normál cenzúra nem elegendő, a teljes kínai internetet el lehet zárni a világ többi részétől. Soha nem történt még ilyen, amikor azonban egy rendkívül fertőző madárinfluenza-törzs kezdi szedni áldozatait a távol-keleti országban, a járvány megfékezésének meglehetősen drasztikus módja miatt kénytelenek lezárni az országot a külvilággal összekötő kommunikációs csatornákat. Ez a szál nem csak a szabadságharcos-blogger miatt érdekes (akiket előszeretettel börtönöznek be mostanában is), hanem a kissé talán elrugaszkodottnak tűnő politikai elképzelések miatt. Nem elképzelhetetlen, hogy Kína, miután megfelelő fejlettségi szintet ért el, ismét be akarjon zárkózni, ahogy az történelmi példák alapján máskor is szokása volt a birodalomnak (éppúgy, mint más távol-keleti országoknak), viszont inkább színpadias, mintsem reális elképzelés. Ámbár az is igaz, hogy Kínával kapcsolatban minden ilyesmi bizonytalan, mégiscsak egy diktatórikus vezetésű országról van szó, amely hihetetlen energiát fordít propagandára és emiatt bármi igaz lehet, de az ellenkezője is. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy egy sinológusnak mi erről a véleménye, az én tudásom csak a felszínt karcolgatja ilyen szempontból.
 |
| Csimpánz (forrás: Wikimedia Commons | public domain) |
Tele van az internet eszközhasználó állatokról szóló videókkal, évtizedek óta folyamatosan zajlanak kutatások az állati intelligenciával kapcsolatban, rengeteg főemlősnek tanítottak különféle jelnyelveket, egyáltalán nem elképzelhetetlen a csimpánz-bonobó hibrid története sem, aki (nyugodtan használható ez a névmás jelen esetben) nem csak hogy egy kísérlet során webkamerán keresztül jelbeszéddel eltársalog egy másik állatkert orángutánjával, hanem... poénokat nem lövünk le, de azért megnyugtatok mindenkit, hogy nem kell Majmok bolygója-szerű forgatókönyvtől tartani.
És ha ez nem lenne elég, egy ébredező tudat születésének is szemtanúi lehetünk: valahol valami igazán különös dolog történik, mely eleinte komoly párhuzamokat mutat a történet során többször is említett Helen Keller első kommunikációs kísérleteivel.
 |
| Sejtautomata (forrás: Stephen Wolfram) |
Robert Sawyer érdekes kérdéseket vet föl és sok jó ötlete van, ennél a kötetnél soha rosszabb felvezetést egy sorozatnak. A stílusa is kellemes, határozottan izgalmas és továbbgondolásra késztető olvasmányhoz jut a kötetet beszerző, ugyanakkor pont emiatt tartok egy kicsit a további két résztől. Ha valami ilyen jól és a szó pozitív értelmében kísérletien indul, nagyon nehéz ehhez méltó folytatást írni. Bízom benne, hogy meg tud lepni a szerző és hasonlóan friss marad a történet többi része is - ez pedig hamar ki fog derülni, mert elvileg (és ez jó hír azoknak is, akik nem szeretnek úgy belevágni egy több részes történetbe, hogy a befejező rész megjelenése bizonytalan) jövőre kijön a trilógia második és harmadik kötete is, vagyis nem kell sokat várni, egy éven belül kiderül, hogy hol érnek össze az egyes szálak és mi sül ki az egyenként is érdekes történetekből.
Tizennégy éves kortól fölfelé bárkinek ajánlom, az ifjabbaknak ez inkább bevezetés a sci-fibe és a kaland miatt lesz érdekes (és a folytatás ebből még többet ígér), az idősebbeknek és sci-fiben jártasabbaknak pedig sok kisebb-nagyobb érdekességet tartogat a WWW-trilógia első része.
--
Kiadó: Metropolis Media (Galaktika)
Kiadási év: 2012
Eredeti megjelenés: 2009
Eredeti cím: WWW: Wake
Fordító: Hidy Mátyás
Oldalszám: 273
ISBN: 978 615 5158 13 1
Ár: 2990,- / 2245,- (Galaktika bolt)
--
A Szubjektív Kultnapló a Facebookon is elérhető. Iratkozz fel, hogy azonnal értesülj az új könyvértékelésekről!
0 hozzászólás:
Megjegyzés küldése