Lauren Beukes: Tündöklő lányok

Időutazó sorozatgyilkos. Ez a két szó egy mondatban már önmagában is elég ahhoz, hogy a lelkes olvasó levegye a polcról Lauren Beukes legújabb magyarul kiadott könyvét, a Tündöklő lányokat, még ha nem is találkozott korábban az írónő nevével. A Moxyland és a Zoo City után az írónő ezúttal Chicagóba repíti el az olvasót egy rejtélyes sorozatgyilkos nyomában járva.

A huszonegyedik század kultúrája egyre inkább telítve van erőszakkal, és nem csak a számítógépes játékok vagy a rajzfilmek szintjén. Jellemző trend a sorozatgyilkosok szerepeltetése a sorozatokban is – elég csak Dexterre, a Gyilkos elmékre vagy a Gyilkos hajszára gondolni. A gyilkost sokszor vonzó, intelligens személynek állítják be, a hullák pedig gyakran nők, akiket még holtukban is szexinek látunk, és döbbenet vagy sajnálat helyett sokszor inkább perverz vágyat élesztenek a nézőben. Az áldozatok története csak ritkán kerül középpontba (nem az számít, hogy ki volt, hanem hogy mit tettek vele), és az erőszak is hétköznapivá, szinte lényegtelenné válik. Először csak a filmvásznon/képernyőn, aztán a mindennapi életben is.

Ez a könyv nem ilyen. Beukes bemutatja a gyilkost és az áldozatot is: mindkettőt könyörtelenül élethűen, és nem ragadós cukormázba vonva. És bemutatja az erőszakot is, úgy, ahogy a valóságban kinéz: kegyetlenül és brutálisan.

Lauren Beukes: Moxyland (magyar)

A cyberpunk halott, de talán még föltámadhat. Lauren Beukes nem újítja meg alapjaiban a stílust a Moxylanddel, de kétségtelenül rámutat, hogy nem csak a nyolcvanas-kilencvenes években lehetett értékelhető cyberpunk műveket alkotni. Gyors, egzotikus, színes regény érkezett a dél-afrikai írónőtől, mely elnyerheti az izgalmas ifjúsági regényekre vágyók tetszését éppúgy, mint a cyberpunk-ínyencekét. 

Magyarországon az átlagember nem tud valami sokat Dél-Afrikáról. Talán még rémlik a vuvuzelás focivébé, esetleg bevillannak a középiskolás történelemórákról olyasmik, mint az apartheid rendszer, a nagy földrajzi felfedezések korából a Jóreménység fokának megkerülése, talán még a félrefordított nevű Asztal-hegy látképe is megjelenik homályosan, de nagyjából ennyi. Lauren Beukes viszont olyan szépen építi föl a közeljövő Fokvárosának környezetét, hogy szinte nincs is szükség többre, legfeljebb ha az apróbb árnyalatokat és utalásokat is érteni akarjuk, ez viszont egyetlen hasonló történet esetén sem egyszerű - az utószó viszont ebben is segít egy kicsit. 

Négy fiatal dél-afrikai szemszögéből éljük át a történetet, négy olyan karakteren keresztül, akik jó cyberpunkhoz illően valamilyen szempontból a társadalom peremén léteznek. Kendra egy punk fotóslány, aki eladja magát élő reklámfigurának, kibukott az egyetemről, egyéni stílusa viszont elismerésre talál a fokvárosi művészvilágban. Toby életművész videoblogger, drogfüggő, szabadúszó médiaharcos és Kendrához hasonlóan a vizuális információgyűjtés megszállottja. Tendeka a társadalom alsó szintjein mozgó forradalmár, aki fel szeretné szabadítani népét a cégek uralma alól, de csak a düh mozgatja, sem eszköze, sem elég tehetsége nincs a dologhoz. Lerato pedig a Communique programozója, céges iskolákban kinevelt vállalati alkalmazott, aki a többiekhez hasonlóan többről álmodik annál, mint ami jut neki, és a célja elérése, valamint barátai érdekében illegális dolgokra is hajlandó használni tehetségét. Négy karakter, akiket összefűz a társadalom nyomása, négy elégedetlen fiatal, akiknek talán van még esélyük a kitörésre.

District 9: This post for humans only!

Idejét sem tudom már, hogy mikor láttam utoljára moziban egy tisztességes sci-fit. Vagy úgy általában sci-fit. Nos, ezennel jelentem: ez a széria megtört, amikor is beültünk megnézni a District 9 címre hallgató alkotást. A szokásos karton installációk (jelen esetben egy kaput formázó izé a lépcső tetején) mellé a terem ajtajára valaki felnyomott egy "Idegeneknek belépni tilos!" matricát az áthúzott bagó-kamera-fagyi címke fölé, ez a marketingstílus jellemezte egyébként az amerikai (?) reklámkampányt is, elég csak rákeresni a film címére és máris jönnek a "This bus for humans only!" feliratú gépjárművekről készült, és egyéb hasonló fotók. Kár, hogy nálunk csak jóval később mutatták be a filmet és a hasonló akciók is elkerülték országunkat... (A folytatásban nem kizárt, hogy előfordul némi olyan információ, amit a film megnézése előtt nem érdemes elolvasni, ellenkező esetben oda a tökéletes élmény, de azért nagy poénokat nem lövök le.)