Andy Weir: A marsi

Egy újabb, a Marson játszódó regény, de nem csak egy újabb, a Marson játszódó regény. Andy Weir valamit nagyon eltalált, A marsi eszméletlenül szórakoztató, nagyon alapos történet egy asztronautáról, aki egy balul sikerült expedíció során a vörös bolygón ragad, egyedül. 

Andy Weir első regényének már a története is szokatlan. Miután több kiadó elhajtotta, a blogján kezdte publikálni részletekben, aztán az olvasói tanácsára feltette az Amazonra egy dolláros e-könyvként, ahol rövid idő alatt az egyik legnagyobb példányszámban fogyó sci-fi lett. Erre persze már felfigyeltek komolyabb kiadók is, sőt, a papírverzió megjelenése előtt elkeltek a megfilmesítési jogok (a forgatás már folyamatban, Ridley Scott vezetésével), aztán persze elkezdték más nyelvekre is lefordítani. A magyar kiadás gyakorlatilag már a megjelenés hetében komoly népszerűségre tett szert, értelmes könyvről (értsd: nem valami tinilányokat célzó "young adult" pararománc) ilyen rövid idő alatt ennyi rajongó értékelést még nem olvastam a molyon. 

Éppen ezért úgy gondoltam, hogy hagyom egy kicsit állni az élményt, nem dobom ki ide azonnal az első gondolatokat. Értelemszerűen nekem is tetszett a regény, A marsi vitán felül kiváló könyv, pláne elsőnek, de kíváncsi voltam, hogy a könnyed stílus és a vitán felül kiváló technikai megvalósítás mellett megvan-e benne az plusz, amitől tényleg bekerülhet a kedvencek közé. 

A túlságosan népszerű könyvekkel mindig óvatos vagyok. Egyrészt, mert a tömegízlés ritkán egyezik az enyémmel, másrészt nem szeretek csalódni a fokozott elvárások miatt. Nos, ebben az esetben nagyjából fölösleges volt az óvatosság, A marsi nagyon fasza hard sci-fi. Olyan "hard", amennyire csak lehet, minden egyes részlet tudományos alapossággal kidolgozott (az eredetiben csak egy kémiai reakció leírásába csúszott egy kis hiba, de a papírkiadásban nyilván már javították), ugyanakkor laza és szórakoztató, nem kötelező mérnöklelkűnek lenni ahhoz, hogy élvezzük - bár kétségtelenül előny.

A Marson ragadt asztronauta, Mark Watney karaktere leginkább Colin "Fart at the French" Furze-re emlékeztet, tudjátok, ő az, aki pneumatikus Wolverine-karmokat és működő sugárhajtóműveket hegeszt össze a kertvárosi sufnijában. Watney mondjuk papíron kertész botanikus-mérnök, de legalább ilyen tehetségesen épít és szerel, és hasonló lazasággal veszi tudomásul, hogy egyedül maradt egy olyan bolygón, ami finoman szólva sem támogatja az emberi élet fennmaradását a felszínén.

Marsjáró, emberes expedíciókhoz (by Montgomery Design International, via Discovery News)

Mert hogy aki nem tudná, nagyjából erről szól a regény. Watney-t halottnak hiszik a társai, miután egy komoly vihar miatt félbeszakad a küldetés, és távoznak a bolygóról, mielőtt még rosszabbra fordulna a helyzet. Ő pedig ott marad, néhány sérüléssel, a megrongálódott felszereléssel (a kommunikációhoz használt antenna szabadult el és állt bele, csak hogy fokozódjon a helyzet) és azzal a tudattal, hogy a következő expedíció négy év múlva, háromezer-kétszáz kilométerrel arrébb látogat el a vörös bolygóra. Aztán persze beindul a túlélőösztön és botcsinálta "marslakónk" elkezd szerelni, építeni és terveket szőni arra vonatkozóan, hogy hogyan élheti túl a következő éveket egyedül és elegendő táplálék híján, és az sem árt, ha sikerül valami megoldást találni a Schiaparelli-kráterhez, ha itt az idő.

A további eseményeket Watney laza, ugyanakkor dokumentumértékű, személyes, humoros, punkos-geekes naplóbejegyzésein, illetve a NASA földi főhadiszállásán dolgozókat, illetve a hazainduló űrhajó legénységét követő fejezeteken keresztül követhetjük. Andy Weir ilyen szempontból is realista, ha egyszer Mark az egyetlen értelmes létforma a Marson, semmi értelme a külső nézőpontnak, na meg úgy nem lehetne rendesen átadni főszereplőnk abszolút emberközeli stílusát sem. Önmagában, pusztán naplóregényként valószínűleg hamar unalmassá vált volna, a földön és az Ares 3 fedélzetén játszódó "bevágások" kiváló érzékkel mindig olyankor következnek, amikor már sok lenne a naplóból és kell a nézőpontváltás.

Írástechnika és alaposság szempontjából is példamutató, amit Weir csinál. A leírásokon és eseményeken úgy érződik a rengeteg kutatás és utánajárás, hogy nem válik tankönyvízűvé, és ami szokatlan elsőkönyves szerzőknél, párhuzamosan regényt írni is megtanult - a jó felépítés nem csak a szerkesztő érdeme. A problémákat és megoldásokat is rendkívül kiszámítottan adagolja, nem romlik el minden, ami elromolhat, viszont aminek a valóságban nagyobb az esélye a bekövetkezésre, itt is nagyobb valószínűséggel történik meg. Hosszú ez a marsi kényszerremeteség, főleg, ha ezen időtartam töredékére tervezett eszközökön múlik az ember élete.

Egy Mars-expedíciós űrhajó a NASA látványtervén 

Az az érzésem, hogy ha Jules Verne ma élne, akkor valahogy így nézne ki A rejtelmes sziget. Ez a regény is tulajdonképpen az emberi ész, ügyesség, kitartás és tudás diadala a válogatott nehézségek fölött, csak a kortárs igényekhez igazodva sokkal gyorsabb ütemű és a 19. századi mérnöki hurráoptimizmusnál sokkal realistábban viszonyul a környezethez. Ugyanakkor a potenciál megvan benne a bestsellerré és klasszikussá váláshoz, pedig a mai könyvdömpingben (vö. ezzel az 1930-as évekbeli részlettel) jóval nehezebb érvényesülni. Persze ha a filmadaptáció jól sikerül (Ridley Scott azért általában nem szokta elszúrni), sokat fog dobni a regény ismertségén világszerte.

A második bekezdésben felvetett kérdésre visszatérve: ha előzetes ismeretek nélkül olvasom (esetleg mindenki más előtt, éljen a hipszterség!), valószínűleg instant kedvenc lenne. Így, reálisabban nézve, nem kedvenc ugyan, de majdnem, akkor kerül a dicsőségtáblára, ha kiállja az újraolvasás próbáját és legalább ennyire tetszeni fog. Ugyanakkor rendkívül erős darab, témája, megvalósítása és hangulata miatt méltán kap helyet az élmezőnyben. Mondanám, hogy ha csak egy idei sci-fit olvasol el akkor ez legyen az, de ez igazságtalan lenne a szintén idén megjelenő, hasonlóan jó regényekkel szemben. Viszont ha elolvasol mondjuk ötöt, A marsi mindenképpen legyen köztük.

--
Kiadó: Fumax
Kiadási év: 2014
Eredeti megjelenés: 2012 (magánkiadás), 2014
Eredeti cím: The Martian
Fordító: Rusznyák Csaba
Borító: Kovács Anett
ISBN: 978 963 9861 83 1
Oldalszám: 357
Ár: 3495,- (borítóár) / 2500,- (Fumax webbolt)
--

Szeretnéd azonnal olvasni a legújabb bejegyzéseket? Iratkozz fel a blog feedjére, lájkold az oldalt a Facebookon, kövess a Twitteren vagy a Google+-on, és ha kíváncsi vagy, hogy mit olvasok éppen, a Molyon is figyelhetsz! 

Ha pedig tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel is! :)