Hannu Rajaniemi: Fraktálherceg

Hannu Rajaniemi második regénye, a 2013-as Könyvfesztiválra az Ad Astránál megjelenő Fraktálherceg, az előző részhez, a Kvantumtolvajhoz hasonlóan izgalmas kalandokat és egzotikus környezetet kínál az olvasónak. Ugyan érződik rajta, hogy egy trilógia középső része, de ez nem válik kárára: hozza az előző kötet szintjét és fokozza az olvasó kíváncsiságát a befejezés előtt. 

Ha a Hyperion a sci-fi Canterburyi mesék-je, akkor a Fraktálherceg Az Ezeregyéjszaka meséi megfelelője a zsánerben. Hannu Rajaniemire (sok más mellett) komoly hatással volt a klasszikus arab mesegyűjtemény is és nagyon jól ötvözte a Kvantumtolvajban már megismert, különös, poszthumán lényektől és nanotechnológiától hemzsegő világgal, illetve a mestertolvaj történetével, akire ezúttal is legalább akkora feladat vár, mint a dilemmabörtönből történő szökése után. 

Mieli és Jean le Flambeur útja a marsi Labirintus után a Föld felé vezet, és ahogy az várható, messze nem megy minden zökkenőmentesen. Jeannak meggyűlik a baja a Marsról lopott Schrödinger-doboz felnyitásával, Mieli pedig elveszett szerelmét szeretné végre visszanyerni, és mindkettejük életét ádáz ellenség fenyegeti. Ezalatt a Földön, az elburjánzott, renegát nanogépezetek, a káoszkód sivatagának közepén, az emberek, dzsinnek és aprónépek városában egy ifjú lánynak lehetősége nyílik rá, hogy visszakerüljön apja kegyeibe, de természetesen ez sem megy zökkenőmentesen. Hármuk története - az Alapítók néhány tagjának aktív közreműködésével - az Ezeregyéjszakát idéző keretes szerkezetben fonódik össze, az pedig tulajdonképpen egészen az utolsó pillanatig kérdés marad, hogy pontosan ki is az, aki tényleg mozgatja a szálakat és nem csak hiszi magáról...

Szirr városára emlékeztet a jemeni Sana'a (forrás: The Luminous Landscape)

A Fraktálherceg nanotechnológia és tudatmásolás segítségével létrejött, mesebeli környezete legalább olyan érdekes, mint a Mars speciális virtuális közösségi hálózatot használó, hajdani büntetőtelep-városa az előző részben. Valamikor, még a korai időkben, a Földön elszabadult egy adag okosanyag, intelligens, önsokszorosító nanogépek tömege, és reakcióba léptek bolygó élő és élettelen anyagával, gyakorlatilag lakhatatlanná téve a felszínt. Az utolsó város, Szirr, az ellenséges nanobotok dzsinnekkel, testetlen intelligenciákkal teli sivatagában áll; az emberiség utolsó bástyája szülőbolygóján, ahol a nanotech káoszkód messze nem az egyetlen fenyegetés, ebben a környezetben minden veszélyes, még a fiktív történetek is a hallgató vagy az olvasó halálát okozhatják. A város lakosai rájöttek, hogy hogyan lehet az ősi arab-iszlám misztikát idéző titkos nevekkel és szavakkal védekezni a káoszkód ellen, hogyan lehet a segítségükkel ősi technológiát használni - ezeket Tavaddud Gomelez is ismeri, a város egyik befolyásos emberének engedetlen leánya, a dzsinnek szeretője, akinek komoly szüksége is lesz erre a tudásra, amikor egy nap nővére megkéri, hogy legyen kísérője egy gazdag gogolárusnak, akitől apjuk komoly szívességet remél. A feladat nem tűnik igazán bonyolultnak, egészen addig, amíg egy gyilkosságot követően valami elszabadul... 

A mestertolvaj és a harcosnő útja is Szirrbe vezet, de előtte még el kell intézniük néhány dolgot, vagy legalábbis túlélni az ő elintézésükre tett kísérleteket. Ahogy közelednek a Földhöz űrhajójukon, Perhonenen, a Pillangón, és ahogy újabb és újabb rétegei nyílnak meg az egymásba ágyazódó történetnek, úgy derül ki egyre több Mieli, az Ész kapcsolatáról Sydännal, a Szívvel, de még Jean le Flambeur, a Szerencsejátékos múltjáról is kiderül néhány felettébb érdekes részlet.

Hannu Rajaniemi már első regényével, a Kvantumtolvajjal bebizonyította, hogy olyan szerző, akire érdemes odafigyelni. A Fraktálhercegben sem okoz csalódást, itt ugyan kevesebb az új kifejezés, a nagy részét már úgyis ismerjük (ha mégsem, akkor itt egy szószedet) , ötletekből és csavarokból viszont van bőséggel - utóbbiak közül néhány egészen komoly meglepetést is okozhat. A stílus, a leírások, rendkívüli tarkasága elsőre kicsit sok lehet, de általában nem baj, ha bizonyos részek csak általános benyomásként maradnak meg és nem tökéletes pontossággal, a kulcselemek kellőképpen ki vannak emelve ahhoz, hogy garantáltan emlékezetesek maradjanak. Rajaniemi sokszor úgy bánik a szavakkal, mintha díszletek lennének, bizonyos mondatok, bekezdések pusztán a hangulat fokozására, a részletesség gazdagítására szerepelnek, ami egészen érdekes összhatást ad. Ez a részlet- és ötletgazdagság ugyan emlékeztet a jelen könyvben kiemelt szerepet kapó arab-iszlám világ cikornyás, aprólékos művészetére, de nem csak a Fraktálhercegre jellemző, egyszerűen Rajaniemi ilyen. Nem a legegyszerűbb olvasmány, pláne nem a Konzulváros (és Banks) után, de könnyen megszokható és megszerethető, egy kis kihívás pedig sosem árt.   

Nanobot helyettesít egy neuront - talán valahogy így kezdődött... (forrás: Above Top Secret, Nanotechnology  fórum)

Az idei év egyik legjobban várt megjelenése volt részemről a Fraktálherceg, csak a Tündevér és a Szellemhadtest volt hozzá mérhető (illetve a hivatalosan még nem bejelentettek közül az Endymion felemelkedése és az új Hackett-regény), és méltó is ehhez, nem csak hogy megfelelt az előzetes várakozásaimnak, hanem felül is múlta azokat. Szombaton, a Könyvfesztivál keretein belül, egy érdekesnek ígérkező beszélgetésre is be lehet ülni a szerzővel, amit délután dedikálás követ majd, addig pedig elolvashatjátok a szerzővel készült interjút is.

--
Kiadó: Ad Astra
Kiadási év: 2013
Eredeti megjelenés: 2012
Eredeti cím: The Fractal Prince
Fordító: Juhász Viktor
Borító: Sánta Kira
ISBN: 978 615 5529 29 9
Oldalszám: 356
Ár: 2990,- (borítóár), 2093,- (előrendelés, Ad Astra webbolt - a 30% kedvezmény a Kvantumtolvajra is vonatkozik)
--

A Szubjektív Kultnapló a Facebookon és a Twitteren is elérhető, ha pedig kíváncsi vagy, hogy mit olvasok éppen, figyelhetsz a Molyon is. 

--

A következő könyv a blogon ezúttal nem sci-fi lesz, hanem az S. J. Parris Eretnekével megkezdett irányt is folytatva egy újabb történelmi krimi/thriller, a Megszentelt árulás James Forrester tollából, melyhez itt találtok beleolvasót.