Robert J. Sawyer: WWW 3 - Végzet

Lezárásához érkezett a kanadai sci-fi író, Robert J. Sawyer WWW-trilógiája. A Végzet semmiben sem marad el a korábbi két kötettől, a helyzet már ismerős, a végső konklúzióig viszont vár még néhány csavar az olvasóra. 

Gyakorlatilag hetente találkozunk mesterséges intelligenciával kapcsolatos hírekkel, általában új fejlesztésekről, tervekről, lehetőségekről és ilyesmivel foglalkozó cégek összeolvadásáról. Asimovnál a robotokat a robotika három törvénye hardveres szinten korlátozza és teszi biztonságossá emberi felhasználásra, de mi történne akkor, ha nem a Google vagy más techóriás fejlesztené ki az első MI-t, hanem spontán, minden korlát nélkül jönne létre? Robert J. Sawyer trilógiája egy ilyen esetről szól...

Sawyer általában a FlashForward sorozat eredetije miatt ismert, de most már a WWW-trilógia miatt is érdemes megjegyezni a nevét. A Világtalan-Vigyázók-Végzet szinte tökéletes "bevezetés a science fictionbe" regénynek. Szórakoztató, olvasmányos, és ami a lényeg: rengeteg érdekes, fontos és izgalmas témára hívja fel az olvasó figyelmét. 

A rendkívül divatos, butácska tinidisztópiák tengerében üde színfolt egy ilyen regény (kizárólag egyetlen regényként értelmezhető, hiába lett háromfelé szedve), ami szintén az ifjabb korosztályt célozza (mondjuk tizennégytől fölfelé), de értelmes dolgokról szól, nem nézi teljesen hülyének a kamaszokat és ráadásul egészen logikus és mégis optimista jövőképet tár elénk.

Robert J. Sawyer és Nettudat :) (via Dejan SEO)

Bevezetőül szolgálhat a komolyabb sci-fi felé, de Sawyernek ennél fontosabb célja is van: általános emberi értékek közvetítése az olvasó felé, világnézettől és társadalmi helyzettől függetlenül, mindenki számára. Ez nagyon nehéz feladat, aki ilyesmire vállalkozik, szinte kivétel nélkül kínosan didaktikus dolgokat ír össze, esetleg valamilyen vallási irányzat hatása alatt dolgozik, a kanadai szerzőnek viszont valahogy sikerült elkerülni az ilyesmi hibák többségét és ezért már önmagában jár a ceruzás kisötös zölddel.

Az előző két kötetben megismert történetszálak a Végzetben futnak össze (eredetiben Wonder, a fordításnál sikerült gyakorlatilag ellentétes stílusértéket adni a címnek), beleértve a második részből kihagyott kínai dolgot is. Caitlin birkózik a Nettudat fölfedezése miatti nem várt hírnévvel és eközben próbálja az átlagos kamaszok életét is élni (ami két-három alkalommal kínosan életszerűtlen szituációkat eredményez, Scalzi jobban megoldotta a karakterábrázolást a Zoë történetében), Nettudat brutális sebességgel fejlődik, ahogy az egy mesterséges intelligenciától elvárható, a kínaiak pedig megint megpróbálnak elzárkózni a világ elől. Hobo, a csimpánz-bonobó hibrid szóvivővé lép elő, az amerikai nemzetbiztonságiak pontosan úgy viselkednek, ahogy azt várnánk tőlük (arrogancia, paranoia és agresszió), a feszültség pedig folyamatosan fokozódik, egészen addig, amíg az egymásra ható események addig a határig sodorják a világot, ahonnan már nincs visszalépés. 

A legelején úgy tűnt, hogy Sawyer "rendes", kurzweili szingularitásra viszi ki a történetet és az utolsó kötetben brutálisan felgyorsít, ezzel is mutatva az exponenciális fejlődést, de sajnos ez a ziccer kimaradt (vagy a szerkesztője beszélte le róla, hogy ne zavarja össze a felkészületlen olvasókat). Nagyjából ugyanaz a történet tempója a Végzetben is, mint az első két kötetben, Nettudat fokozódó képességei nem a változás sebességében, hanem kiterjedésében mutatkoznak meg. Pluszpont jár Kína ilyen mértékű bevonásáért, Sawyer jól érzi, hogy az ázsiai ország megkerülhetetlenné vált, és azt is, hogy ebben a regényben ez a legértelmesebb megoldás.

Kellemes jelenség, hogy a (spontán kialakuló) mesterséges intelligencia a WWW-trilógiában végre nem az emberek/emberiség pusztulására vagy elnyomására törő, negatív valami, mint a hasonló témájú történetek nagy részében (pl. 2001: Űrodüsszeia, Terminátor, Mátrix), hanem kifejezetten barátságos, ráadásul a pozitív hozzáállása még logikus is. Ugyanilyen jól épül fel a mesterséges intelligencia hatása az internetre és ezen keresztül az egész világra, a reakciók pedig nagyon emberiek. Egyedül a legvégét érzem átgondolatlannak, az epilógus ugyan szó szerint új távlatokat nyit és bizonyos szempontból szükség is van rá, mégis zavaróan földhözragadt és logikátlan, meg lehetett volna ezt oldani máshogy is.

Bár ifjúsági regény (még mindig csak egyben van értelme), és első ránézésre itt-ott még felszínesnek vagy sablonosnak is mondható, ha jobban belegondol az ember, valójában nagyon is jól összerakott munka. Ami sablonosnak tűnik, legfeljebb azért az, mert mások is éltek már hasonló eszközökkel, de ettől még lehet teljesen logikus, fölösleges erőlködve "eredetiségre" törekedni, ha egyszer a bevált dolgok állnak közel a valósághoz. És pontosan ez az, amitől jó lesz a regény: több szinten is értelmezhető. A kezdő sci-fi olvasó tizenéveseket a történet lendülete ragadja magával, meg a látványosabb ötletek, az átlagos felnőtt olvasó az elejtett utalásokra és érdekesebb gondolatokra figyel föl, aki pedig már bőven százas nagyságrendű sci-fi regényen rágta át magát, szintén megtalálhatja a maga kis "brain candy-jét", egyszerűen azzal, hogy nem csak megpróbál belekötni bizonyos dolgokba, hanem alaposan át is gondolja azokat.

Lényeg a lényeg: Robert J. Sawyer a Végzettel záruló WWW-trilógiája tökéletes bevezető regény a sci-fi világába fiúknak és lányoknak egyaránt, de felnőtt olvasóknak is ajánlom.

--
Kiadási év: 2013
Eredeti megjelenés: 2011
Eredeti cím: WWW: Wonder
Fordító: Hidy Mátyás
Borító: Sallai Péter
ISBN: 978 615 5158 41 4
Oldalszám: 284
Ár: 2990,-
--
A Szubjektív Kultnapló a Facebookon, a Google+-on és a Twitteren is elérhető, ha pedig kíváncsi vagy, hogy mit olvasok éppen, figyelhetsz a Molyon is.