2014. december 8., hétfő

Hannu Rajaniemi: A kauzalitás angyala

A Naprendszerben minden említésre érdemes csoport egymásnak esik, a pusztítás hatalmas, a kérdés legfeljebb az, hogy marad-e valami utána. Jean le Flambeur természetesen elemében érzi magát, a káosz kedvez a terveinek, de még így sem biztos, hogy sikerül mindet végrehajtania. Hannu Rajaniemi a korábbinál nagyobb látószögből meséli az eseményeket, ahogy egy ilyen történethez illik, A kauzalitás angyala tökéletes lezárás a trilógiához. 

Végre a blog hasábjaira is megérkezett Hannu Rajaniemi Jean le Flambeur-trilógiájának zárókötete. A hazai megjelenés körül kialakult kisebb vihar miatt egy kicsit féltem, hogy csalódás lesz, de végül egész kellemesen rendeződtek a dolgok. Az eleinte emlegetett - kevéssé vonzó - külföldi borító átvétele helyett az elsősorban galaktikás borítóiról ismert Sallai Péter készített méltó festményt a címlapra (igaz, a cím valahogy följebb került az előző kötetekhez képest), a cím vállalható lett, a fordító és a szerkesztő pedig maradt a régi: a magyar szöveg Juhász Viktor és Kleinheincz Csilla munkáját dicséri. Papírminőségben sikerült sokkal jobbat hozni, mint a tavaszi könyveknél , a cím elcsúszásán kívül egyedül az a fél centis magasságkülönbség bosszantó. De nem ez a lényeg. 

A kauzalitás angyala nagyszerű regény, az lenne a trilógia előző két részéhez egyáltalán nem illő külsővel is. Rajaniemi korábban is megmutatta, hogy mire képes, a harmadik kötetre viszont észrevehetően fejlődött az írástechnikája és nem csak egy jó sztorit sikerült megírnia egy rendkívül látványos világban, hanem sokkal gördülékenyebb is az eddigiekhez képest. Félreértés ne essék, nagyon szerettem a Kvantumtolvaj poszthumán, félig virtuális környezetbe helyezett, marsi krimijét és imádtam a Fraktálherceg nanotech arab varázslatát, de határozottan az az érzésem, hogy itt, ebben a száz százalékig sci-fi környezetben sikerült a legjobban megragadnia Rajanieminek azt, ami szerintem a trilógia lényegének nevezhető. 


Meglátogattuk a Marsot és a Földet, itt az ideje, hogy kitekintsünk az egész Naprendszert érintő, egyre nyugtalanítóbb eseményekre is. Az Alapítók és egyéb csoportok háborúja egyre komolyabb méreteket ölt, Jean le Flambeur pedig úgy dönt, hogy itt az ideje rendet tenni. A saját életében és lehetőleg egy kicsit nagyobb léptékben is, elvégre nem pálya, hogy a zokuk, a Szobornoszt, a defektálók mestere és a többiek lezúznak mindent, egymást is beleértve, hogy a végén némi radioaktív poron és elenyésző mennyiségű szerves szennyeződésen kívül ne maradjon semmi a környéken (értsd: ahol jelenleg a Naprendszer található). Ráadásul néhány ígéretet is teljesítenie kell, ehhez azonban szükség van eszközökre és segítségre - másoktól és önmagától. Persze a helyzet nem olyan egyszerű, hogy mestertolvajunk felszereli magát, aztán szétcsap a félisteni hatalmú Alapítók között. A háttérben szövetségek és intrikák bonyolult szövedéke húzódik, összetett és nagyszabású játszma, melyben persze sokkal inkább otthon érzi magát, mint ha Terminátort kellene játszania, a kommunikáció gyakran hatalmasabb eszköz bármilyen nanotech turbónál vagy termonukleáris fegyvernél. Természetesen a sikert még akkor sem garantálja semmi, ha az embert Jean le Flambeurnek hívják, simán benne van a pakliban az epic fail lehetősége is. 

Régebben az űropera sokszor "space fantasy" volt, szerencsére azóta megszületett a realista verzió, a "hard" űropera is. Rajaniemi trilógiája pontosan ilyen: kidolgozott a regények tudományos-technológiai háttere (mi mást várna az ember egy matematikustól?), minden apró részlet mögött érezhető a ki nem mondott, de annál következetesebben alkalmazott átgondoltság és logika. Érdemes tisztában lenni legalább a természettudományos kutatások és a technológiai fejlődés fontosabb kortárs trendjeivel, ha ezeket a részleteket igazán szeretnénk élvezni, de messze nem kötelező, ha valakinek úgy esik jobban, nanotechnológia és számítástechnika helyett felfoghatja varázslatnak vagy szabadversnek is az egészet :) A lényegen úgysem változtat: A kauzalitás angyala izgalmas, lendületes és csavarokkal teli tolvaj-kalandregény, a kifejezés legnemesebb értelmében.


Azért azt a korábbi részeknél sem lehetett mondani, hogy Rajaniemi elhanyagolja a karaktereit, a trilógia koncepciójából következett, hogy sem róluk, sem a világról nem olvashattunk magyarázó szövegrészeket. A kauzalitás angyalának viszont egyik központi eleme a szereplők személyisége, háttere és viszonya egymáshoz, kulcsfontosságú lehet bármi, még az is (vagy pláne az?), amit ők sem tudnak saját magukról. Ennek köszönhetően minden eddiginél jobban megismerhetjük őket, kiderül, hogy pontosan kicsoda is ez a le Flambeur, meg egyáltalán hogy jutott el idáig a világ (aki valami szingularitás-szerű eseményre gondolt, nem jár messze, de ennél azért egy fokkal ravaszabb a megoldás), és ettől nem csak emberibbé, személyesebbé válik a történet, hanem sokkal megrázóbbá is.

Gyönyörű világot sikerült összerakni, önmagukban is kellemes, de igazán együtt jó ritmusú történeteket. Elsőre talán szokatlan (netán riasztó) lehet a rengeteg új kifejezés (mármint az első részben) és a magyarázatok látszólagos hiánya, de nem érdemes feladni vagy éppen bele sem kezdeni emiatt. Ezek nem egyszer olvasós könyvek és többedjére sem válnak unalmassá, további jelentésrétegekkel bővülnek ki, ahogy újraolvasva (vagy visszaemlékezve) megértünk valami újat. Tisztán szórakoztatóirodalomként is megállja a helyét, ugyanakkor még így olvasva sem vonhatjuk ki magunkat az összetettség és a szépen kibontakozó magyarázatok hatása alól. Biztos vagyok benne, hogy aki a Kvantumtolvajt és a Fraktálherceget olvasta, annak ez a rész is ott lesz a polcán, én csak arra bátorítok, hogy ez minél hamarabb történjen meg, ezt az élményt nem érdemes késleltetni.

Hannu Rajaniemit első trilógiája kapásból a legjobb kortárs SF-szerzők közé emelte. A Jean le Flambeur-trilógia tökéletes ajándék  a közelgő karácsonyra (vagy egyéb alkalomra) bárkinek, aki kedveli az intelligens sci-fit, vagy szeretne megismerkedni a klasszikusok után a kortárs regényekkel is.

--
Kiadó: Ad Astra
Kiadási év: 2014
Eredeti megjelenés: 
Eredeti cím: The Causal Angel
Fordító: Juhász Viktor
Borító: Sallai Péter
ISBN: 978 615 5229 45 9
Oldalszám: 340
Ár: 3690,- (borítóár) / 2580,- (Ad Astra webbolt)
--

Szeretnéd azonnal olvasni a legújabb bejegyzéseket? Iratkozz fel a blog feedjére, lájkold az oldalt a Facebookonkövess a Twitteren vagy a Google+-on, és ha kíváncsi vagy, hogy mit olvasok éppen, a Molyon is figyelhetsz! 

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel is! :) 

0 hozzászólás:

Megjegyzés küldése