Michael Crichton: Őslénypark + Szörnyek szigete

A filmfeldolgozásoknak köszönhetően mára már inkább elcsépeltnek tartják a Jurassic Park históriáját, de a regények elolvasása után én legalábbis nem merném ezt állítani.
Az Őslénypark és a Szörnyek szigete Crichton többi ilyesfajta koncepciójú történetéhez hasonlóan (Az átprogramozott ember, Idővonal, Préda) alaposan kidolgozott, hatalmas háttérrel és jól megírt cselekménnyel, szereplőkkel rendelkezik, amellett, hogy szórakoztató, információkban is meglepően gazdag.

Egy gazdag amerikai üzletember hatalmas lehetőséget lát a nyolcvanas években már kivehetően körvonalazódó géntechnológiában, ráadásul az eszközei is megvannak egy csúcstechnológiájú genetikai laboratórium felszerelésére és az ötlet is adott, hogy a korábbi, bizonytalan és körülményes módszerek helyett hogyan lehet örökítőanyagot nyerni dinoszauruszokból, így minden adott egy új típusú, "minden gyerek álma" szafaripark létrehozásához Costa Rica partjainál, egy kis szigeten. Hogy miért dinoszauruszok? Mert régen kihaltak, így jogi problémák nem merülhetnek fel a szabadalmaztatás körül és elég látványosak ahhoz, hogy látogatók hadait vonzzák, akik bármekkora árat hajlandóak kifizetni, csak hogy láthassák őket. A problémák is hasonló tőről fakadnak: nem lehet tökéletesen tiszta dinoszaurusz-DNS-t kivonni még az új módszerrel sem, ezért a hiányzó szakaszokat kétéltűgénekkel kell pótolni, na meg senki nem találkozott még élő dinoszaurusszal (hacsak a madarakat, krokodilokat nem számoljuk), így a viselkedésük sem igazán megjósolható.

Persze Hammondot, a Jurassic Park megálmodóját sem ejtették egészen fejre, minden elképzelhető helyzetre megpróbálta felkészíteni a parkot, tanácsadókat is foglalkoztatott állatkerti gondozóktól kezdve archeológusokon át számítógépes- és matematikai szakemberekig, mégis akadt némi probléma már az építkezés során, amiben néhány munkás súlyosan megsérült, volt, aki meg is halt, a park nyitását viszont tovább halogatni nem lenne nyereséges döntés. Azért még előtte összehívja szakemberek egy csoportját és két unokáját, hogy megmutassa nekik génmanipulált csodavilágát triceratopszokkal, velociraptorokkal, maiaszauruszokkal, tirannoszaurusz rexszel és még tucatnyi más ősvilági lénnyel, amikor a történetet fraktálgeometriai ábrák aláírásával is végigkísérő Ian Malcolm előrejelzésének megfelelően bekövetkezik a probléma, a túlélés pedig egyszeriben valószínűtlené válik.

A folytatásban a Jurassic Park B telepén háborítatlanul burjánzik a feltámasztott élet, már amennyire a szűkös terület és a kiegyensúlyozatlan helyi fauna azt megengedi. Az állatokat létrehozó InGen már a múlté, a cég ellenfelei viszont erejük teljében vannak és szeretnék kiaknázni a B telep nyújtotta lehetőségeket, persze ők nem tudják, hogy miért is nem nyílt meg soha a Jurassic Park, ellenkező esetben messziről kerülnék Isla Sornát. Velük egy időben a szigetre érkezik egy másik csapat is, ők viszont az evolúciót, a környezethez alkalmazkodást szeretnék megfigyelni, az előző kötetből ismert Ian Malcolm részvételével. Akad két potyautas kisgyerek is, na meg az embereket két lábon járó csemegének tekintő gyíkok hada, de azért némi káoszelmélet, biológia és egy kis filozófia is garantált, noha nem annyi, mint az Őslényparkban.



1.
Kiadó: Maecenas Könyvkiadó

Kiadási év: 1993
Eredeti cím: Jurassic Park

Fordító: Boris János

Oldalszám: 579

2.
Kiadó: Magyar Könyvklub

Kiadási év: 1996
Eredeti cím: The Lost World

Fordító: Kertész Balázs

Oldalszám: 445

William Gibson: Trendvadász

Az Interneten sok furcsa dolog van, ezt mindenki tudja. De időnként a szokásosnál is különösebb dolgok történnek: az utóbbi időben egy titokzatos film szegmensei kezdenek fel-felbukkanni, bizonyos emberek nagy örömére, akik hamarosan rajongótáborokat alakítanak és fórumokon vitatják meg ötleteiket a készítő kilétéről, a történetről, az újabb szegmensekről... Cayce Pollard, a logofóbiás marketingszakértő is az egyik ilyen netes közösség tagja, de a klipkutatás csakhamar hobbiból főfeladattá lép elő számára, amikor londoni útja során megbízzák a filmtöredékek forrásának kiderítésével.

A nyomok Tokióba vezetnek, a digitális világ fellegvárába, ahol otaku hackerek nek sikerült rájönni valami igazán fontosra, de valakiknek a keze idáig is elér és nagyon szeretnék megakadályozni Cayce-t a titok kiderítésében.

Hogy mi köze van egy tökéletesen napjainkban játszó dó (2001-02-ben írta Gibson) cyberpunk sztorinak a náci Németország mechanikus zsebszámológépéhez, illetve a nagysikerű ZX81-hez? Ehhez már el kell olvasni a könyvet.
A könyv teljes mértékben alapmű, minden ízében cyberpunk, de anélkül, hogy ez zavaró lenne, úgyhogy akkor is élvezhető, ha az ember nem reklánguru (-tanonc) és nem is naphosszat a számítógéphez nőve tespedő, kólán és csipszen élő "kocka" (vagy mi az éppen aktuális megnevezése az inkább a virtuális világban, mint a valódiban élőknek) .
A könyv persze nem csak szórakoztató, hanem a személyes márkajelzés-undoromnak is adott egy lökést, emellett az egyik legfurcsább olvasás közbeni élményem kapcsolódik hozzá: amikor először olvastam, valahol a tizedik fejezet táján észrevettem, hogy az a bekezdés jelen időben van írva, de nagyobb jelentőséget nem tulajdonítottam neki. Aztán nagyjából száz oldallal később megint volt egy ilyen "flash", de ez már nem hagyott nyugodni: tíz másodperccel később leesett, hogy igen, az egész könyv jelenben van. Azóta sem sikerült rájönnöm, hogy miért nem vettem észre azonnal, pedig kifejezetten utálom, ha nem múltban íródott egy történet, de itt valahogy az események hatására átsiklottam fölötte.


Kiadó: Magyar Könyvklub

Kiadási év: 2004
Eredeti cím: Pattern Recognition

Fordító: Gálla Nóra

Oldalszám: 326

Szívélyes Fahrenheit

Az utóbbi hetekben kimaradt a könyvek bejegyzése, megpróbálom pótolni...
Elsőként az Isaac Asimov és Martin H. Greenberg válogatta Szívélyes Fahrenheit novelláskötetet említeném, mely az1954. évi sci-fi "termés" általuk legjobbnak ítélt rövid történeteit tartalmazza és a győri bolhapiacon jutottam hozzá (az animecon után).
Nem akarom lelőni a poénokat, ami novellák esetében már csak a terjedelem miatt is könnyű lenne, ezért csak írókat említek: P. K. Dick, A. C. Clarke, Frederic Brown, de a többiek is a tudományos-fantasztikus irodalom nagy alakjai, ha másért nem is, de pusztán azért mindenképpen érdemes novellákat olvasgatni tőlük, hogy lássuk, mennyire térnek el, vagy éppen mennyire egyeznek meg a regényeikben megszokott stílusuktól.


Kiadó: Magyar Könyvklub

Kiadási év: 1993.

Eredeti cím: Isaac Asimov Presents The Great SF Stories: 16.

Fordító(k): Géher István műfordító szemináriuma (ELTE BTK Angol Tanszék)

Oldalszám: 406