Az ember a Fellegvárban ötvözi az alternatív történelmi regények izgalmas gondolatkísérleteit Philip K. Dick jellegzetes stílusával. Erős hangulat, izgalmas részletek, realista politikai-történelmi háttér, a hiányzó befejezés ellenére Dick legjobbjai közül való.
Philip K. Dick egyik legerősebb alapötletre épülő regénye nem feltétlenül tömegközlekedés-kompatibilis, de nagyon jól eltalált és kétségtelenül figyelemfelkeltő köntösben érkezett néhány hete a könyvesboltok polcaira. Az új kiadás belül is megújult, az újraszerkesztésnek köszönhetően minden bizonnyal áramvonalasabb lett a magyar szöveg, de a régi kiadást nagyjából tíz éve olvastam, úgyhogy erre nem mernék megesküdni. Az viszont biztos, hogy gördülékeny a fordítás és jobban tetszett most újraolvasva, mint annak idején, ámbár a végét még mindig elsietettnek érzem.
Az ember a Fellegvárban alternatív történelmi regény. Az 1960-as évek Amerikájában játszódik (az eredeti megjelenéssel egy időben), viszont egy olyan világban, ahol a tengelyhatalmak nyerték a második világháborút, a náci Németország és Japán felosztotta a világot, az USA pedig nagyhatalom helyett kegyelemkenyéren tengődő, feldarabolt térség. Újra terjed a rabszolgatartás, Afrikát gyakorlatilag kiirtották, a büszke germánok űrhajóikon gyarmatosítják a Holdat és a Marsot, egy betiltott alternatív történelmi regény központi témája pedig nem más, mint hogy a világháborúban a szövetségesek nyertek.
Az USA nyugati partján teljes a japán kultúrdominancia és gazdasági fölény, a keleti oldalt a nácik uralják, míg a kettő között a Sziklás-hegység semleges sávja húzódik. A japán területek valamivel szabadabbak, itt nem kell azonnali kivégzéstől vagy deportálástól tartania annak, aki nem felel meg az árja embertípus követelményeinek, még az a bizonyos regény, a náci világban betiltott S tova hányattatom, mint a sáska is kisebbfajta bestseller lehet. Ebben a világban próbálnak boldogulni főszereplőink, több-kevesebb sikerrel.
San Franciscóban Robert Childan a háború előtti amerikai kultúra emlékeit igyekszik komoly műtárgyként elsózni gazdag japán üzletembereknek. Frank Frink hamisítványokat gyárt, de szeretné beindítani saját független, egyedi csecsebecséket készítő vállalkozását. Noboszuke Tagomi fontos találkozóra készül, és ahogy az amerikaiak nem értik a japánokat, neki is nehezére esik nyugatiakkal foglalkozni. Juliana Frink, Frank elvált felesége, egy coloradói kisvárosban oktat cselgáncsot, egészen addig, amíg nem találkozik egy kamionsofőrrel, akivel elindulnak, hogy megkeressék az embert a Fellegvárban: a Sáska... íróját.
Dick ebben a regényében is erős atmoszférát teremt, felcserélve a hidegháború feszültségét az alternatív, náci ideológia-dominálta világ bizarr realitásával. Rendkívül hatásosan festi le a nyugtalanító, új világrendet, a jellegzetesen dicki, meghasonlott kisemberek tépelődését és bizonytalanságát, a náci birodalom gépezetét és a japán kultúra idegenségét, Az ember a Fellegvárban ilyen téren mestermű. Más szempontból viszont sajnos hagy némi kívánnivalót maga után. A regény gyakorlatilag egy random időszelet a felvázolt korból, valódi kezdet és vég nélkül. A szereplők kiválasztása is véletlenszerűnek hat (ez tulajdonképpen pozitívumnak is felfogható, állandóan kiválasztottakról és hősökről olvasni elég unalmas), történetről pedig nem is beszélhetünk, ha szigorúan vesszük, csak egymással bizonyos mértékig összefonódó események soráról. A szokásosnak mondható valóságmegkérdőjelezés is eléggé visszafogott, ami egyébként a gördülékeny stílussal és jó fordítással kombinálva az egyik legolvasmányosabb PKD-regénnyé teszi Az ember a Fellegvárbant, ezt a dimenziót most nem idegen lények, drogok vagy technológiai eszközök jelentik a könyvben, hanem a Ji King (érzésem szerint ebben az esetben jungi ihletésű) használata.
Stílszerűen: kettős érzéseim vannak a könyvvel kapcsolatban. Egyértelműen jobbnak találom most, mint annak idején az előző kiadást, a hangulati elemek nagyon erősek, érdekes az alapötlet, hihetőek a politikai játszmák és izgalmas a kultúrák összeütközésének témája is. A hatvanas évek Amerikájában olvasva nyilván egyfajta görbe tükör volt, most inkább a kor hangulatát mutatja meg Philip K. Dick sajátos mentális szűrője által (homályosan), viszont közép-európaiként sok minden jóval kevésbé hatásos, mint amilyennek véleményem szerint eredetileg szánhatta. A kurta-furcsa, konkrétan nem létező végre pedig egyszerűen nincs mentség, ha koncepció, akkor elhibázott, ha pedig közel volt a határidő, legalább a második kiadásra ki lehetett volna bővíteni a regényt minimum ötven-száz oldallal.
Minden negatívuma ellenére mégis merem ajánlani: ha valaki meg tud birkózni azzal, hogy nem csak válaszokat nem kap, de még a kérdéseket sem mind teszik fel rendesen, a plasztikus, határozott vonalakkal megfestett hangulat és a finoman, egyáltalán nem szájbarágósan megírt, apró, de meghatározó erejű részletek szinte mindenért kárpótolnak. "Kezdőknek" elég jó választás, az Amazon-féle sorozat eléggé el fog térni a regénytől ahhoz, hogy olvasás után is élvezhető legyen, PKD-rajongóknak meg úgyis kötelező.
--
Kiadó: Agave Könyvek
Kiadási év: 2015
Eredeti megjelenés: 1962
Eredeti cím: The Man in the High Castle
Fordító: Gerevich T. András
Borító: Faniszló Ádám
ISBN: 9786155522512
Oldalszám: 278
Ár: 3280,- (borítóár) / 2460,- (Agavebolt)
--
Szeretnéd azonnal olvasni a legújabb bejegyzéseket? Iratkozz fel a blog feedjére, lájkold az oldalt a Facebookon, kövess a Twitteren vagy a Google+-on, és ha kíváncsi vagy, hogy mit olvasok éppen, a Molyon is figyelhetsz!
Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel is! :)
San Franciscóban Robert Childan a háború előtti amerikai kultúra emlékeit igyekszik komoly műtárgyként elsózni gazdag japán üzletembereknek. Frank Frink hamisítványokat gyárt, de szeretné beindítani saját független, egyedi csecsebecséket készítő vállalkozását. Noboszuke Tagomi fontos találkozóra készül, és ahogy az amerikaiak nem értik a japánokat, neki is nehezére esik nyugatiakkal foglalkozni. Juliana Frink, Frank elvált felesége, egy coloradói kisvárosban oktat cselgáncsot, egészen addig, amíg nem találkozik egy kamionsofőrrel, akivel elindulnak, hogy megkeressék az embert a Fellegvárban: a Sáska... íróját.
Dick ebben a regényében is erős atmoszférát teremt, felcserélve a hidegháború feszültségét az alternatív, náci ideológia-dominálta világ bizarr realitásával. Rendkívül hatásosan festi le a nyugtalanító, új világrendet, a jellegzetesen dicki, meghasonlott kisemberek tépelődését és bizonytalanságát, a náci birodalom gépezetét és a japán kultúra idegenségét, Az ember a Fellegvárban ilyen téren mestermű. Más szempontból viszont sajnos hagy némi kívánnivalót maga után. A regény gyakorlatilag egy random időszelet a felvázolt korból, valódi kezdet és vég nélkül. A szereplők kiválasztása is véletlenszerűnek hat (ez tulajdonképpen pozitívumnak is felfogható, állandóan kiválasztottakról és hősökről olvasni elég unalmas), történetről pedig nem is beszélhetünk, ha szigorúan vesszük, csak egymással bizonyos mértékig összefonódó események soráról. A szokásosnak mondható valóságmegkérdőjelezés is eléggé visszafogott, ami egyébként a gördülékeny stílussal és jó fordítással kombinálva az egyik legolvasmányosabb PKD-regénnyé teszi Az ember a Fellegvárbant, ezt a dimenziót most nem idegen lények, drogok vagy technológiai eszközök jelentik a könyvben, hanem a Ji King (érzésem szerint ebben az esetben jungi ihletésű) használata.
Stílszerűen: kettős érzéseim vannak a könyvvel kapcsolatban. Egyértelműen jobbnak találom most, mint annak idején az előző kiadást, a hangulati elemek nagyon erősek, érdekes az alapötlet, hihetőek a politikai játszmák és izgalmas a kultúrák összeütközésének témája is. A hatvanas évek Amerikájában olvasva nyilván egyfajta görbe tükör volt, most inkább a kor hangulatát mutatja meg Philip K. Dick sajátos mentális szűrője által (homályosan), viszont közép-európaiként sok minden jóval kevésbé hatásos, mint amilyennek véleményem szerint eredetileg szánhatta. A kurta-furcsa, konkrétan nem létező végre pedig egyszerűen nincs mentség, ha koncepció, akkor elhibázott, ha pedig közel volt a határidő, legalább a második kiadásra ki lehetett volna bővíteni a regényt minimum ötven-száz oldallal.
Minden negatívuma ellenére mégis merem ajánlani: ha valaki meg tud birkózni azzal, hogy nem csak válaszokat nem kap, de még a kérdéseket sem mind teszik fel rendesen, a plasztikus, határozott vonalakkal megfestett hangulat és a finoman, egyáltalán nem szájbarágósan megírt, apró, de meghatározó erejű részletek szinte mindenért kárpótolnak. "Kezdőknek" elég jó választás, az Amazon-féle sorozat eléggé el fog térni a regénytől ahhoz, hogy olvasás után is élvezhető legyen, PKD-rajongóknak meg úgyis kötelező.
--
Kiadó: Agave Könyvek
Kiadási év: 2015
Eredeti megjelenés: 1962
Eredeti cím: The Man in the High Castle
Fordító: Gerevich T. András
Borító: Faniszló Ádám
ISBN: 9786155522512
Oldalszám: 278
Ár: 3280,- (borítóár) / 2460,- (Agavebolt)
--
Szeretnéd azonnal olvasni a legújabb bejegyzéseket? Iratkozz fel a blog feedjére, lájkold az oldalt a Facebookon, kövess a Twitteren vagy a Google+-on, és ha kíváncsi vagy, hogy mit olvasok éppen, a Molyon is figyelhetsz!
Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel is! :)
Az Amazonos hír miatt olvastam el a könyvet de gondolkodom rajta, hogy visszaküldöm a boltba és visszakérem a pénzt, mert olyan semmitérő ez a könyv.
VálaszTörlésA te problémád nem a könyv hibája.
TörlésPhilip K. Dick nem egy könnyen érthető író és a könyvei sem azok.
Egy olyan korban írta őket amikor nem sok megértés volt.
Sokan most egy olyan korban olvassák amikor ismét nincs sok megértés.
De ez nem Philip K. Dick és nem a könyvei hibája.