Ahányszor látom a címet, mindig egy többé-kevésbé környezetbarát luxusautó jut eszembe róla, még a könyv elolvasása után is. Pedig nagyon nem erről van szó, sokkal inkább egy tipikus Philip K. Dick sztoriról, egészen pontosan nem a drogos, hanem a mentális zavaros fajtából. A fülszöveg egyébként kissé megtévesztő, elég kevés szó esik arról, hogy a mesterségesen létrehozott személyiségeket milyen jog illeti meg és hasonlók, inkább egy pszichotikus "szerelmi kísérlet" (ami nem igazán szerelmi és csak az író, illetve az olvasó szemszögéből kísérlet) mozgatja a történetet.
A hetvenes években járunk. A Hold betelepítése a küszöbön áll, a nagy kérdés, hogy az USA vagy a szovjetek hódítják-e meg előbb a Naprendszer belső bolygóit és az amerikai lakosság nagy része mentális problémákkal küzd. Ilyen körülmények között próbál fennmaradni egy kis családi cég, akik ugyan elég jó elektromos orgonákat és spinétzongorákat készítenek és árulnak, a konkurens mamutvállalat viszont szépen lassan bedarálja őket hangulatorgonájával, az üzlet bedőlését pedig még ravasz trükkökkel sem lehet elkerülni. Az egyik társtulajdonosnak viszont zseniális ötlete támad: elektronikus szimulákrumokat akar készíteni történelmi személyekről, méghozzá olyanokat, amiket (akiket?) szinte lehetetlen megkülönböztetni a valódi emberektől. A prototípus Edwin M. Stanton, Lincoln elnök polgárháborús hadügyminiszterre. Az ötlet működik, némi ráhatás után egy milliárdos rá is harap, csakhogy neki kicsit más elképzelései vannak az emberutánzatok felhasználásáról, mint Rosennek és Maurynak. Aztán amikor megcsinálják a Lincoln-szimulákrumot és Rosen furcsamód vonzódni kezd Maury érzelemmentes, skizofrén lányához, minden összekavarodik és a valóságérzékelés is zavarossá válik.
 |
| A hibrid Lincoln (2011 Lincoln MKZ HYBRID) |
Az 1962-ben írt regény nem tartozik Philip K. Dick korai művei közé, valahogy mégis kiforratlannak érzem. túl sok ötletet és problémát villant fel és egyiket sem bontja ki igazán, mintha nem tudta volna eldönteni, hogy a gépek emberségét boncolgassa, nyomasztó jövőképet tárjon az olvasó elé a mentális betegségek sújtotta Amerikáról, olyan szerelmi történetet írjon, ahol a felek tulajdonképpen nem bírják elviselni egymást, vagy Abraham Lincoln allegóriáját ültesse át a jövőbe. Annak ellenére, hogy nem ez a legjobb PKD-könyv, érdemes elolvasni, ha az ember már ismeri a szerző stílusát, kezdő regénynek viszont nem ajánlom. Emellett a kiadó hozzáállása is szimpatikus: nem csak a híresebbeket jelentetik meg, hanem úgy tűnik, hogy idővel a teljes életművet.
A könyvért köszönet a kiadónak!
Kiadó: Agave Könyvek
Kiadási év: 2011
Eredeti cím: We Can Build You
Fordító: Pék Zoltán
Oldalszám: 277
0 hozzászólás:
Megjegyzés küldése