2014. június 1., vasárnap

Orson Scott Card: A holtak szószólója (Végjáték 2.)

Végre egy kötetben és új fordításban a Végjáték-sorozat önállóan is olvasható második része, A holtak szószólója. Card a katonaiskola és a hangy-háború eseményeinek távoli jövőjébe ugrik, Ender feladata most nem egy idegen faj legyőzése, hanem egy peremvidéki bolygó apró kolóniáján kell szólnia az egyik elhunyt életéről. Ez rutinmunka lenne a holtak szószólója számára, de csak amíg tudomást nem szerez a bolygó őshonos lakóiról, innentől legalább olyan nehéz feladat, mint a háború volt... 

A tavalyi év egyik legjobb könyves híre volt, amikor kiderült, hogy nem csak a Végjáték jelenik meg újra a filmváltozat bemutatójára (ez önmagában nem lett volna olyan nagy szám, hiszen a második kiadás még mindig kapható), hanem a kiadó a folytatásokat is megjelenteti szépen sorban. Az ígéretből valóság lett, jó másfél hete már kapható a sorozat önállóan is olvasható második része, A holtak szószólója

Az egyik főszereplő itt is Ender, aki a relativisztikus űrutazásnak köszönhetően nagyjából háromezer évvel a Végjáték eseményei után is csak harmincöt éves, de nincs feltétlenül szükség az előzmények ismeretére. A fontosabb tudnivalókat az igazi poénok lelövése nélkül szövi Orson Scott Card a történetbe, szándékosan úgy íródott a történet, hogy a Végjátéktól függetlenül vagy előtte is el lehessen olvasni. Sőt, tulajdonképpen A holtak szószólójának köszönhető, hogy a Végjáték az eredeti novellából egyáltalán regénnyé bővült: komolyabb háttérre volt szükség a "szószóló" Ender karakteréhez. 

Ironikus, hogy a kvázi kényszerből megírt könyv lett igazán népszerű, ugyanakkor tökéletesen érthető is. A Végjáték sokkal pörgősebb és könnyebben fogyasztható, A holtak szószólója viszont némi elmélyülést is igényel, sokkal több súlyos gondolatot tartalmaz és a feszültséget sem az akció, inkább a gondosan megkomponált, lassan fölvezetett helyzetek adják. 

A Lusitania (Vagner Vargas borítóillusztrációja a brazil kiadáshoz)
Háromezer év alatt az emberiség sok bolygót benépesített. Köztük volt az éppen a lakhatósági zóna peremén keringő Trondheim, melyet fagybíró északiak leszármazottai laknak, és a félreeső Lusitania is, ahol az egyik közeli csillagrendszerből származó, brazil gyökerű katolikusok hoztak létre egy kisebb telepet. Ez önmagában teljesen szokásos lett volna, ám a Lusitania egyik őshonos fajáról kiderült, hogy értelmes, az első intelligens idegen faj a hangyokkal vívott tragikus háború óta. A telep legfontosabb feladata így a külsejük miatt pequeninónak, azaz malackának elnevezett őslakosok megfigyelése lett, összhangban a be nem avatkozást mindennél fontosabbnak tartó törvényekkel. A pequeninók azonban idegenebbnek bizonyultak a vártnál - és sokkal okosabbnak. Generációk hosszú munkája alatt is csak töredékinformációkat sikerült megtudni társadalmukról és kultúrájukról, mivel a xenológusok nem használhatnak technológiai eszközöket, hiszen az befolyásolná a pequeninók természetes fejlődését, de még a bolygó biológiája is rejtély maradt.

Valahogy így kell idegeneket alkotni. A pequeninók épp csak annyira emberszerűek, hogy az megtévesztő legyen, a gondolkodásmódjuk, kultúrájuk, társadalmi felépítésük, világnézetük teljesen más. Legalábbis amíg nem találkoznak emberrel: ahogy a tiltás ellenére mégis megtudnak információkat az emberiségről, különös tekintettel a technológiai fejlettségre, egészen ismerős, vagy legalábbis annak tűnő viselkedésminták is megjelennek náluk. Ez nem a Csillagok háborúja humanoid űrlénykavalkádja, de nem is a Csillagközi invázió tökéletesen idegen rovarlényei, új és egyedi dolog, ami új és egyedi nézőpontot kíván. Kérdés, hogy az átlagember képes-e nézőpontot váltani, még ha xenológus/xenobiológus is, az viszont biztos, hogy ha egyszer Endert, mint a holtak egyik szószólóját meghívják a Lusitaniára, hogy emlékezzen meg egy elhunytról, a pequenino-problémát is megpróbálja megoldani.

Niki Smith pequenino-verzója
A holtak szószólója filozófiai vonulata legalább olyan hangsúlyos, mint a jobb krimiket idéző rejtélyfejtés. Világok és világnézetek ütköznek, ahogy a történet halad, senki sem marad változatlan. A Végjáték után ideális (nem erőltetett) folytatás, de ha valakit a military sci-fi annyira nem vonz, sorozatkezdő regénynek is teljesen jó. Orson Scott Card egyértelműen a legnagyobbak egyike, az SF (itt leginkább "spekulatív fikció" és nem sci-fi értelemben) iránt akár csak egy kicsit is érdeklődőknek (van itt egyáltalán nem ilyen?) mindenképpen érdemes néhány könyvet elolvasni tőle, ezzel az élen. A Végjátékot leendő pedagógusoknak ajánlottam, ezt más kultúrákkal foglalkozók, kultúrantropológusok, néprajzosok, szociológusok "kötelezően választható" irodalmi listájára írnám fel szívesen.

Végül pedig egy kérésnek eleget téve pár szó a kiadásról. A fordítás pontosabb és gördülékenyebb a réginél, érdemes volt újrafordítani az egészet. A Végjáték filmes borítója szükséges rossz (azért el lehetett volna intézni normál borító+filmes védőborító kombóval is), ami után kérdéses volt, hogy hogyan lesz így egységes kiadás, de sikerült megoldani: Sánta Kira festménye teljesen jól hozza a regény hangulatát anélkül, hogy nagyon elütne az előző kötet külsejétől, ráadásul még a filmes Ender is hasonlít A holtak szószólója borítóján szereplő, huszonpár évvel későbbi verziójára (bónusz: ezzel együtt háromféle pequenino-ábrázolás szerepel a posztban, mindenki eldöntheti, hogy melyik áll legközelebb az elképzeltekhez). A folytatás (Fajirtás) a tervek szerint már idén érkezik, úgyhogy tényleg nem kell sokat várni rá, jövőre pedig megjelenik a magyarul korábban még ki nem adott negyedik rész, Az elme gyermekei is. Sőt, talán még a párhuzamos, az Alexandránál két kötet után parkolópályára állított "Ender árnyéka" sorozat sem áll le, de ez már tényleg másik történet.


--
Kiadó: Unio Mystica
Kiadási év: 2014
Eredeti megjelenés: 1986
Eredeti cím: Speaker for the Dead
Fordító: Körmendi Ágnes
Borító: Sánta Kira
Oldalszám: 479
Ár: 3465,- (borítóár), 2945,- (Unio Mystica webbolt)
--

A Szubjektív Kultnaplót itt is követheted: Facebook, Google+, Twitter és Moly.hu.
Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel!

2 megjegyzés:

  1. Érdekes, jó és elgondolkodtató könyv!

    VálaszTörlés
  2. Mindenkinek ajanlom. Es valobban jobb ez a forditas.

    VálaszTörlés