Ültessük át kortárs stílusra és környezetbe, aztán öntözzük meg vérrel Petőfi János vitézét? Elég bizarr ötlet, a legtöbben belebuktak volna, Csurgó Csaba viszont nagyon színvonalas regényt épített erre a vázra. Alternatív történelem, (urban) fantasy, árnyalatnyi sci-fi, nyersen ábrázolt erőszak, némi igényes humor és erőteljes társadalomkritika - a Kukoricza nem csak az utóbbi évek legmasszívabb magyar SF-regénye, de az egyik legjobban sikerült is.
Amikor először hallottam Csurgó Csaba első regényéről, nem nagyon tudtam hova tenni a dolgot. A fülszöveg a plüssökkel komolytalannak tűnt, az alapötlet nem hangzott ugyan rosszul, de nem bíztam benne, hogy igazán jó lesz a megvalósítás, meg ha úgy nézzük, a saját kiadójánál azt jelentet meg az ember, amit akar.
Aztán kiderült, hogy sokkal komolyabb projektről van szó, mint amilyennek elsőre látszott, rengeteg energia lett belerakva és a szerző is eléggé maximalistának mondható. A beleolvasóban egy szokatlanul komor, a megfelelő helyeken humorral tarkított regény kezdett kibontakozni, és akkor már úgy voltam vele, hogy egy próbát mindenképpen megér.
És sorra jöttek az újabb pozitív meglepetések. Kiderült, hogy a világ váratlanul alaposan kidolgozott, a karakterek olyan jól lettek összerakva, hogy ami máshol kellemetlen klisé lenne, itt szórakoztató poén vagy éppen komolyan véve is a helyén van. A történet dinamikus és izgalmas, maga a szöveg pedig olyan jól olvasható, hogy egyik pillanatról a másikra azt vettem észre, hogy kétszáz oldal lement a féltéglából - és a színvonal természetesen később sem csökkent.
