China Miéville: Konzulváros

China Miéville a modern fantasy és sci-fi érdekes alakja. Történetei fantáziadúsak és gyakran szándékosan hagyományrombolók, a Konzulváros mégis a bevallottan klasszikus sci-fiket idéz egy konkrét tudományos probléma központba állításával - ám ebben az esetben nem valami bonyolult fizikai vagy csillagászati teóriáról van szó, hanem nyelvről és kultúráról, ebből pedig mindent kihozott, amit csak lehet. 

Miéville-től korábban csak a Perdido pályaudvar, végállomás c. regényt olvastam, de az másodszorra sem nyerte el igazán a tetszésemet. Azóta viszont eltelt kilenc év, a két regény megírása között pedig tizenegy, ennyi idő alatt nagyon sokat változhat egy író stílusa és a téma is teljesen más, úgyhogy adtam még egy esélyt neki és úgy tűnik, megérte. A Konzulváros érezhetően gördülékenyebb, itt már nem akart túl sokat markolni a szerző, ámbár azért itt-ott még mindig túlragozza a dolgokat, de ez olvasás közben nem olyan zavaró. A lényeg, hogy abszolút pozitív csalódás a témáját tekintve Greg Egan Diaszpórája tökéletes ellentétének is nevezhető regény, még ha egy kicsit hosszabb is a kelleténél, az értékéből ez nem sokat von le - ellenkező esetben talán pont az zavarna, hogy nem bontott ki mindent a szerző.

Az emberiség fölfedezte az űrutazás egy igen sajátos formáját: a valós tér (avagy "manchmal") dimenziói mögött található az "immer" (németesek előnyben!), a világok közötti tér, amely egyfajta átjáró is (kinek jut erről eszébe A varázsló unokaöccse C. S. Lewistól?) és képes jelentősen lerövidíteni az egyes térkoordináták közti utat. Ez egyfelől érdekes kozmológiai ötlet, másfelől pedig hasznos írói fogás: lehetővé teszi olyan univerzum megalkotását, ahol sokféle intelligens létforma él és ezek rendszeres kapcsolatban tudnak lenni egymással. Az emberiség kirajzása során különös lényekkel került kapcsolatba, az egyik legfurább közülük Ariekán él, a Brémai Birodalom egyik félreeső, határszéli bolygóján. Arieka őslakói, akiket az emberi telepesek Gazdáknak hívnak, jókora, rovarszerű élőlények, akik meglehetősen intelligensek ugyan, de nyelvük és a nyelv által meghatározott gondolkodásuk különös korlátok közé szorítja őket. Átlagemberek nem is képesek velük kommunikálni, csak a mesterségesen létrehozott Konzulok, akiknek megvan a képessége ahhoz, hogy szót értsenek a Gazdákkal, ámbár ez a kommunikáció időnként furcsán egyoldalú. 

A Gazdák hatalmas, szó szerint élő városának közvetlen szomszédságában áll Konzulváros, a konzulok és hétköznapi ember segítőik otthona, mely az ariekai biotechnológia és a humán gépek és épületek különös egyvelegét mutatja. Ezen a különös helyen született és nőtt fel főszereplőnk, Avice, aki ritka képességgel rendelkezik: képes ébren utazni az immerben, így hamar kiválasztják űrhajósnak - immerülőnek - és bejárja a lakott űr jelentős részét. Amikor hazatér aktuális férjével, egy nyelvésszel, aki a Gazdák nyelvének tanulmányozását tűzte ki életcéljául, még nem is sejti, hogy milyen eseményekbe fog belekeveredni, miután megérkezik egy új konzul, aki egészen más, mint a többiek...

Borítódizájn a Subterranean Press kiadásához (festmény: Vincent Chong)

A Konzulváros nagyszabású gondolatkísérlet extrém mértékben eltérő kultúrák együttéléséről, nyelvészetről, emberi (és nem emberi) gyengeségről egy különös, plasztikusan megformált világban, egyúttal pedig ízig-vérig sci-fi. Utólag visszanézve nyugodtan lehetett volna akár kétszáz oldallal is rövidebb és ezáltal feszesebb tempójú a kötet, de ez az alaposság sem válik a kárára, olvasás közben minden a helyén van és nem szívesen hagynánk ki egyetlen részt sem, mindennek megvan a maga szerepe még akkor is, ha nem hajtja közvetlenül előre a cselekményt, csak színesíti és tovább bővíti a világot, karaktereket, kapcsolatokat. Cselekményleírás nélkül bonyolult ennél többet írni a könyvről, mindenki jobban jár, ha maga fedezi föl és rakja össze az újabb és újabb részleteket és hagyja, hogy meglepjék az újabb és újabb csavarok, a végeredmény pedig valami olyasmi, amivel a legkritikusabb sci-fi olvasó is elégedett lehet.

A fordítás jó lett és a magyar borító minimalista dizájnja is tetszik (még ha karácsonyfadíszre is emlékeztet) - ráadásul uv-fényben világít :) Azon még gondolkozom egy darabig, hogy kedvenc könyv lesz-e belőle (az ötletek miatt megérdemelné), az viszont kétségtelen, hogy China Miéville legújabb magyarul megjelent regénye megfelelő szellemi kihívást nyújtó, érdekes darab, amit érdemes elolvasni.

--
Kiadó: Agave Könyvek
Kiadási év: 2013
Eredeti megjelenés: 2011
Eredeti cím: Embassytown
Fordító: Juhász Viktor
Borító: Major Ákos
Oldalszám: 461
ISBN: 978 61 5527 212 7
Ár: 2980,- (borítóár), 2235,- (agavebolt)
Beleolvasó: az első 44 oldal
--
A Szubjektív Kultnapló a Facebookon is elérhető, ha pedig kíváncsi vagy, hogy mit olvasok éppen, figyelhetsz a Molyon is. 

--

Múlt csütörtökön megjelent I. M. Banks Félemmetes Géjpezet című kötete. A kedvcsináló részletet már olvashatjátok és hamarosan az értékelés is érkezik ide a blogra.