Wintertide is coming, avagy a nemzetközi helyzet egyre fokozódik. Royce és Hadrian mentőakciót szervez, az Új Birodalom a császárnő esküvőjére készül. Michael J. Sullivan ötödik Riyria-regénye, a Télvíz idején is legalább annyira szórakoztató és színvonalas, mint az eddigiek.
Közeleg Avryn legnagyobb látványossága, a lovagi tornával és kivégzés-sorozattal színesített Télvíz-ünnep. Most minden eddiginél nagyszabásúbb ünnepség várható Télvíz idején, Novron örököse, az Új Birodalom császárnője férjhez megy, és egyúttal kivégzik a nemzetelvűek vezérét, valamint a modern idők utolsó boszorkányát, a melengári Aristát is.
A Riyria-krónikák ötödik kötetében a nefroniták mindent vihetnek: az egyház-támogatta cselszövés és polgárháború szemmel láthatóan elérte célját. Csak a két tolvajjal nem számoltak, Hadrian és Royce továbbra is az események sűrűjében munkálkodik, az ügy egyre személyesebb számukra.
Michael J. Sullivan sorozata eleinte szinte kizárólag a szórakoztatást célozta, de az utóbbi kötetekben egyre komolyabb témákat érint. Ahogy a regények haladnak, folyamatosan emelkedik az eleinte sem alacsony színvonal és válik egyre kiforrottabbá a világ. Stílusos és humoros, de nem különösebben egyéni high fantasyből hasonlóan jó stílusú, de sokkal árnyaltabb, egyedibb, nagyobb mélységekkel bíró történetfolyammá érett. A komolyabb - és komorabb - történet és az események aktuális menete miatt Sullivan nem csak hogy megengedheti magának, hanem egyenesen kötelessége is, hogy a puszta szórakoztatásról a hangsúlyt egy kicsit elgondolkodtatóbb síkra terelje és behozzon olyan témákat, mint a nép számára ideális államszerkezet, vallási manipulációk, rasszizmus és a hatalom megrontó hatása.
Megijedni azért nem kell, nem politikai elemzések és szociológiai tanulmányok vannak a regénybe ágyazva, mindössze arról van szó, hogy a Riyria-krónikák világa egyre élőbb, összetettebb és izgalmasabb, aminek mindez értelemszerűen velejárója. Ugyanakkor az előző két rész egyre sötétebb, szinte már vajákos stílusa helyett most konkrétan az első kötet köszön vissza, már az egyik első jelenet is a Riyria-páros emlékezetes bemutatkozását idézi.
Az eddigiek alapján Sullivan a Télvíz idejénben találta meg a tökéletes egyensúlyt a komolyabb témák és a mókázás között. Modina és Amilia egyre jobban magukra találnak és próbálják kezükbe venni saját sorsukat, minden külső kényszerrel szemben is. Hadrian szórakoztató lovagi csetlés-botlása és különös szerencséje erőteljesen ellenpontozza Arista kilátástalannak tűnő sorsát, Royce pedig... nos, egyre többet tudunk meg a félelf múltjáról és sötét oldaláról. Dickensi vonalon pedig egy ifjú utcakölyök, név szerint Csimbók (és egy érdekes köpeny) kalandjait követhetjük nyomon, ez a frissítés már nagyon kellett a szereplőgárdának.
Eleinte lassú a történet, ahogy mindenki pozícióba helyezkedik és megpróbálja saját maga, vagy szolgált ügye számára a lehető legtöbbet kihozni a télvízi eseményekből. Aztán valahol, nagyon lassan, szinte észrevétlenül megindul valami és egyre gyorsabban követik egymást az események, egyre kiszámíthatatlanabb irányt véve, ahogy a káoszelmélet diadalmaskodik a lineáris történetépítés fölött. Ha figyeljük az elejtett nyomokat, egy bizonyos szintig érezhetjük, hogy hova fog kifutni ez az egész, de a végeredmény szinte teljesen kiszámíthatatlan. Nem Martin-féle "váratlanul kinyírom a kedvenc karaktered" húzás, itt visszanézve tökéletesen érthető, hogy mi vezetett idáig, mint ahogy az is látszik, hogy ugyanilyen alaphelyzetből teljesen más irányba is fejlődhetett volna a történet.
Ha pedig tisztán gyakorlati szempontból közelítjük meg a regényt, a Télvíz idején izig-vérig klasszikus high fantasy, ahogy a sorozat többi része. Jókora, középkori jellegű erődített város ad otthont a cselekménynek. Az uralkodói várban nyüzsög az Új Birodalom válogatott nemessége az amerikai tinifilmek gimnáziumi tornaöltözőinek világát idéző lovagoktól a felszínes, vagy éppen aljasan szurkálódó, sznob arisztokratákon át a hatalommániás, összeesküvő birodalmi vezetésig, odakint pedig a lovagi tornára és kivégzésekre váró köznép hemzseg, akiket sokkal jobban érdekelnek az efféle véres látványosságok, mint a császárnő esküvője. Közben folyik az elfek üldözése, délről a goblinok fenyegetnek, egy jelenet erejéig előkerül egy tudós mágus-tanár, de még egy törp is felbukkan - igen, a már ismert kis pénzéhes rohadék, Magnus. Van utcakölyök és mestertolvaj, az udvari szokásokban járatlan, kezdő "lovag" és éles eszű etikett-tanár, Novron örökösének hitt parasztlány és parasztként viselkedő, származását elfelejtett valódi örökös, bebörtönzött királylány és végletekig tisztességes lovag, a karakterek összeállítása és dinamikája P. G. Wodehouse legjobb sztorijait idézi, ámbár jobbára nem komikus szempontból.
Ha tetszett az előző négy rész, magától értetődően ezt is érdemes beszerezni. Ha nem jött be annyira a harmadik kötetben vázolt irány, semmi gond: a negyedik eleve más jellegű történet, itt pedig elkezd letisztulni az egész, a háború nem jelenik meg olyan közvetlenül és az általános atmoszféra sem olyan komor. Ha tetszik a borító (ami már megint gyönyörű lett!), jó impulzusvásárlóként is megveheted, nem fogsz csalódni a tartalomban. Ámbár ha még nem olvastad a korábbiakat, inkább kezdd az elején... A Télvíz idején karácsonyra abszolút ideális választás, téli olvasmánynak vagy télre hangolódásnak szintén. Sullivan megbízhatóan hozza az elvárt színvonalat, a Riyria-regények biztos pontot jelentenek mindenkinek, aki szereti a klasszikus fantasyt, de modernebb, könnyedebb stílusra vágyik. Ahogy a korábbi köteteket, ezt is érdemes (minél hamarabb) elolvasni, csak ajánlani tudom!
--
Kiadó: Fumax
Kiadási év: 2014
Eredeti megjelenés: 2010
Eredeti cím: Wintertide
Fordító: Matolcsy Kálmán
Borító: Marc Simonetti
ISBN: 978 963 9861 96 1
Oldalszám: 352
Ár: 3095,- (borítóár) / 2250,- (Fumax webbolt)
--
Ha pedig tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel is! :)
A Riyria-krónikák ötödik kötetében a nefroniták mindent vihetnek: az egyház-támogatta cselszövés és polgárháború szemmel láthatóan elérte célját. Csak a két tolvajjal nem számoltak, Hadrian és Royce továbbra is az események sűrűjében munkálkodik, az ügy egyre személyesebb számukra.
Michael J. Sullivan sorozata eleinte szinte kizárólag a szórakoztatást célozta, de az utóbbi kötetekben egyre komolyabb témákat érint. Ahogy a regények haladnak, folyamatosan emelkedik az eleinte sem alacsony színvonal és válik egyre kiforrottabbá a világ. Stílusos és humoros, de nem különösebben egyéni high fantasyből hasonlóan jó stílusú, de sokkal árnyaltabb, egyedibb, nagyobb mélységekkel bíró történetfolyammá érett. A komolyabb - és komorabb - történet és az események aktuális menete miatt Sullivan nem csak hogy megengedheti magának, hanem egyenesen kötelessége is, hogy a puszta szórakoztatásról a hangsúlyt egy kicsit elgondolkodtatóbb síkra terelje és behozzon olyan témákat, mint a nép számára ideális államszerkezet, vallási manipulációk, rasszizmus és a hatalom megrontó hatása.
Megijedni azért nem kell, nem politikai elemzések és szociológiai tanulmányok vannak a regénybe ágyazva, mindössze arról van szó, hogy a Riyria-krónikák világa egyre élőbb, összetettebb és izgalmasabb, aminek mindez értelemszerűen velejárója. Ugyanakkor az előző két rész egyre sötétebb, szinte már vajákos stílusa helyett most konkrétan az első kötet köszön vissza, már az egyik első jelenet is a Riyria-páros emlékezetes bemutatkozását idézi.
Az eddigiek alapján Sullivan a Télvíz idejénben találta meg a tökéletes egyensúlyt a komolyabb témák és a mókázás között. Modina és Amilia egyre jobban magukra találnak és próbálják kezükbe venni saját sorsukat, minden külső kényszerrel szemben is. Hadrian szórakoztató lovagi csetlés-botlása és különös szerencséje erőteljesen ellenpontozza Arista kilátástalannak tűnő sorsát, Royce pedig... nos, egyre többet tudunk meg a félelf múltjáról és sötét oldaláról. Dickensi vonalon pedig egy ifjú utcakölyök, név szerint Csimbók (és egy érdekes köpeny) kalandjait követhetjük nyomon, ez a frissítés már nagyon kellett a szereplőgárdának.
 |
| Borítófestmény az első kiadáshoz (forrás: M. J. Sullivan blogja) |
Ha pedig tisztán gyakorlati szempontból közelítjük meg a regényt, a Télvíz idején izig-vérig klasszikus high fantasy, ahogy a sorozat többi része. Jókora, középkori jellegű erődített város ad otthont a cselekménynek. Az uralkodói várban nyüzsög az Új Birodalom válogatott nemessége az amerikai tinifilmek gimnáziumi tornaöltözőinek világát idéző lovagoktól a felszínes, vagy éppen aljasan szurkálódó, sznob arisztokratákon át a hatalommániás, összeesküvő birodalmi vezetésig, odakint pedig a lovagi tornára és kivégzésekre váró köznép hemzseg, akiket sokkal jobban érdekelnek az efféle véres látványosságok, mint a császárnő esküvője. Közben folyik az elfek üldözése, délről a goblinok fenyegetnek, egy jelenet erejéig előkerül egy tudós mágus-tanár, de még egy törp is felbukkan - igen, a már ismert kis pénzéhes rohadék, Magnus. Van utcakölyök és mestertolvaj, az udvari szokásokban járatlan, kezdő "lovag" és éles eszű etikett-tanár, Novron örökösének hitt parasztlány és parasztként viselkedő, származását elfelejtett valódi örökös, bebörtönzött királylány és végletekig tisztességes lovag, a karakterek összeállítása és dinamikája P. G. Wodehouse legjobb sztorijait idézi, ámbár jobbára nem komikus szempontból.
Ha tetszett az előző négy rész, magától értetődően ezt is érdemes beszerezni. Ha nem jött be annyira a harmadik kötetben vázolt irány, semmi gond: a negyedik eleve más jellegű történet, itt pedig elkezd letisztulni az egész, a háború nem jelenik meg olyan közvetlenül és az általános atmoszféra sem olyan komor. Ha tetszik a borító (ami már megint gyönyörű lett!), jó impulzusvásárlóként is megveheted, nem fogsz csalódni a tartalomban. Ámbár ha még nem olvastad a korábbiakat, inkább kezdd az elején... A Télvíz idején karácsonyra abszolút ideális választás, téli olvasmánynak vagy télre hangolódásnak szintén. Sullivan megbízhatóan hozza az elvárt színvonalat, a Riyria-regények biztos pontot jelentenek mindenkinek, aki szereti a klasszikus fantasyt, de modernebb, könnyedebb stílusra vágyik. Ahogy a korábbi köteteket, ezt is érdemes (minél hamarabb) elolvasni, csak ajánlani tudom!
--
Kiadási év: 2014Eredeti megjelenés: 2010
Eredeti cím: Wintertide
Fordító: Matolcsy Kálmán
Borító: Marc Simonetti
ISBN: 978 963 9861 96 1
Oldalszám: 352
Ár: 3095,- (borítóár) / 2250,- (Fumax webbolt)
--
Szeretnéd azonnal olvasni a legújabb bejegyzéseket? Iratkozz fel a blog feedjére, lájkold az oldalt a Facebookon, kövess a Twitteren vagy a Google+-on, és ha kíváncsi vagy, hogy mit olvasok éppen, a Molyon is figyelhetsz!
Ha pedig tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel is! :)
0 hozzászólás:
Megjegyzés küldése