Adrian Barnes: Álmatlanok

Zombi vagy, ha nincs meg a napi nyolc óra alvás? Mi lenne, ha egyáltalán nem tudnál elaludni? Segítek: egy héten belül hallucinálni kezdesz és négy héten belül meghalsz. Vonzó kilátások? Akkor képzeld el azt, hogy rajtad kívül szinte mindenki álmatlanságban szenved, végig kell nézned, ahogy megszűnik az ismert világ és az őrültek átveszik a hatalmat.

Adrian Barnes kreatív írást oktat és hírportálokat működtet Kanadában. A technikai háttere egyértelműen adott, csak egy érdekes ötletre volt szükség, hogy megszülessen első regénye az Álmatlanok, mely mint ilyen, váratlanul jól sikerült. Az alapötlet izgalmas, a stílus gördülékeny, a terjedelem könnyedén befogadható. Barnes ügyesen vette a legtöbb akadályt, érthető a filmjogok megvétele és a pozitív kritikai fogadtatás az angol nyelvű könyvpiacon. 

Posztapokaliptikus történetekből nincs hiány, de mi a helyzet azokkal, ahol magáról az összeomlásról van szó? Kihűlt hamukupacokról, katasztrófa utáni, primitív közösségekről és erőszakról, társadalmi-technológiai visszalépésről sokkal könnyebb írni, mint a végzetes esemény bekövetkeztéről és a káosz kialakulásáról. Itt pontosan erről van szó és egy tinédzser sem menti meg a világot, talán ezért is kellemes változatosság ez a regény.

Egy napsütéses reggelen, ami látszólag semmiben nem különbözik a korábbiaktól, ezerből kilencszázkilencvenkilenc ember úgy kel fel és kezdi meg napi rutinját, hogy semmit sem aludt éjszaka. Nyilván nem kellemes, de nem is okoz komoly problémát, nagyobb veszélyt jelent a jelenség globális volta miatti ijedtség. Azonban a következő éjjel is csak nagyjából minden ezredik ember képes elaludni, a többiek álmatlanul forgolódnak, nézik a tévét és próbálnak valamit kezdeni a kényelmetlenné váló szituációval. De még ez is kibírható. Amikor a harmadik éjszaka is álmatlanul telik, globális szükséghelyzetet jelentenek be, korlátozzák a kommunikációt és a megpróbálják biztosítani a településeket a várható pánik ellen. És elkezdődik az eleinte lassú, de egyre gyorsuló csúszás az őrületbe, a világ pedig felismerhetetlenül megváltozik.

Az alvásmegvonás tünetei (Wikimedia Commons | Mikael Häggström | CC0 1.0)

Paul azon kevesek egyike, akik még képesek aludni, így őt nem az alvásmegvonási pszichózis fenyegeti, hanem a bekattant emberek egyre növekvő tömege, akik nincsenek elragadtatva attól, hogy más képes arra, amire ők többé nem. Az Álmatlanok ilyen szempontból alternatív zombiregényként is felfogható: a realitástól egyre messzebb kerülő, hallucináló őrültek néhány, a helyzetből adódó jellegzetesség kivételével gyakorlatilag klasszikus zombiapokalipszist idéznek elő és a regényben is előkerülnek az ilyenkor szokásos szereplők, fordulatok, jelenetek.

Tagadhatatlanul klisés néha, de ezt nehéz megkerülni: a legtöbb szokásos sablon létező társadalmi jelenségek eredménye. Ha valami komoly, nagy területet érintő, általános katasztrófa következik be, magától értetődő, hogy az emberek megpróbálnak a legközelebbi boltból akár erőszakkal is kaját szerezni, az agresszívabbak jobban tudnak érvényesülni és a prepperek elemükben fogják érezni magukat. A kérdés inkább az, hogy mennyire sikerül ezeket életszerűen megírni, abban pedig nincs hiba, Barnes teljesen jól oldja meg a feladatot és amit annak szán, az kellően realista.

Az Álmatlanok szórakoztató- és szimbolikus irodalomként és működik, nagyjából az olvasón múlik, hogy melyik aspektusát érzi hangsúlyosabbnak. Az viszont tény, hogy kifejezetten nyomasztó atmoszférájú regény, az öncélúság bélyegétől egyedül rövidsége menti meg: ami alig kétszáz oldalon értelmes, magyarázható és szükséges, egy hosszabb történet esetén óhatatlanul is visszatetsző lenne. A szimbolikus rész valószínűleg jobban működik, ha az ember az USA-hoz hasonló helyen nőtt fel (a szerző kanadai, de inkább az eggyel délebbi ország hatása érződik a könyvön) és jobban ismeri a bibliát, meg úgy általában több köze van vallásos szervezetekhez/mozgalmakhoz, így viszont szükség lehet némi wikipédiázásra.

(xkcd | CC BY-NC 2.5)

Lerombolni könnyedén sikerül a világot. Barnes a maga sötét valójában ábrázolja az alváshiány okozta őrületet és Paul is ideális főszereplő egy ilyen történethez, a maga etimológia és kihalt szavak iránti vonzalmával, hiszen bizonyos szinten az őrület és a hallucináció is az elme kétségbeesett küzdelme, hogy szavakat találjon a mindenfelől áradó, ismeretlen és eltorzult jelenségekre. De hogy az újraépítésre van-e egyáltalán esély, vagy a négy hét tomboló őrület (mielőtt alvás nélkül leáll a test és véget ér az egész) mindent elpusztít, a maroknyi álmodóval együtt, már olyan kérdés, amire inkább adja meg a könyv a választ.

Az apokaliptikus és posztapokaliptikus regények rajongóinak nagyon ajánlom, talán maga a történet nagy vonalakban nem fog komoly meglepetésekkel szolgálni, de a részletek igazi újdonságot jelenthetnek. Akit az alaptéma fogott meg, bátran olvassa el, pontosan azt fogja kapni, amire számít: kétszáz oldalnyi egyre elborultabb történetet, ami után olyan örömet fog okozni egy egyszerű alvás, mint korábban még soha. És természetesen ha valaki egy friss, eseménydús és izgalmas, de rövid és gyorsan olvasható regényt szeretne, szintén az Álmatlanok az ideális választás.


--
Kiadó: Agave Könyvek
Kiadási év: 2014
Eredeti megjelenés: 2012
Eredeti cím: Nod
Fordító: Farkas Veronika
Borító: Kuszkó Rajmund
ISBN: 978 61 5546 875 9
Oldalszám: 219
Ár: 2880,- (borítóár) / 2160,- (Agavebolt)
--

Szeretnéd azonnal olvasni a legújabb bejegyzéseket? Iratkozz fel a blog feedjére, lájkold az oldalt a Facebookon, kövess a Twitteren vagy a Google+-on, és ha kíváncsi vagy, hogy mit olvasok éppen, a Molyon is figyelhetsz! 

Ha pedig tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel is! :)