Avatar

Könyvekről kéne írnom inkább, most mégis egy filmes bejegyzéssel jelentkezem (ha van egyáltalán még valaki, aki olvassa), méghozzá annak apropóján, hogy végre sikerült megnézni a már majd' egy hónapja bemutatott Avatar c. filmet.

Előzetesen csak egy dologban voltam biztos: ezt IMAX 3D-ben kell látni, és ez tényleg így van, összehasonlíthatatlanul komolyabb látványt nyújtott, mint anno a Beowulf sima digitális 3D-je, és itt pusztán a technológiák közti különbségre gondolok, nem magára a filmre. Persze nem értek hozzá, de nagyon feltűnő volt, hogy itt tényleg karnyújtásnyi közelségben történnek a dolgok, nem a vászon síkja mögött, és olyan érzés sem volt, mint azok a gyerekkönyvek, amiket ha kinyitsz, egymás mögött, külön rétegeken vannak a figurák. Nagyjából egységes volt a mélységérzet, bár a hátrébb levő dolgok kicsit elmosódottabbnak tűntek, az elől lévők és a vászon széle pedig  egészen enyhén vibrált, de aki nem látja a fénycsövek hasonló vibrálását, annak nyilván ez sem tűnik föl.

A film előtt persze volt szokásos reklámvetítés, ezen a vásznon tényleg életlen a nem 3D-s kép, aztán végre elkezdődött. Persze nem is lett volna igazi moziélmény, ha nem gyalogolnak rajtunk keresztül nagyjából a film másfeledik percében (mert időben érkezni nem trendi), de ezt eléggé hamar feledtette az eleinte egyébként kissé hányingerkeltő háromdimenziós varázslat. Az első pár perc alatt a teremben "ez de király", "hú b*zmeg" és "ilyen kell otthonra is" suttogásokat lehetett hallani, a háromdészemüveg szára takarta a perifériás látómezőt, úgyhogy forgolódni kellett kicsit, de megérte: ennyi teli szájjal vigyorgó embert ritkán lehet látni. Tényleg nagyon nagy volt a látvány, de olyan fél óra álmélkodás után kiderült, hogy ezt is meg lehet szokni és a film második felére már nem is volt olyan különleges. Nyilván még így is látványosabbnak érzékeltem, mint egy hagyományos vetítést, de a kezdeti lelkesedés szép csendben elmúlt. Mindazonáltal aki még nem látta és van rá lehetősége, csak így nézze meg, ezt bizton' tanácsolhatom.

Könyves karácsonyt

...kívánok minden kedves olvasónak (és leendő olvasónak), valamint nyugalmat és mindenféle kellemes időtöltést az ünnepi időszakban :)

Hiánypótlás 2

Sajnos megint semmi időm nem volt blogot írni hosszú időn keresztül, ezt most a vizsgaidőszak kapujában gyorsan pótolnám. A jelen összegzés érdekessége, hogy egyik könyv sem található fizikailag a polcaimon, javarészt könyvtárból származnak annak ellenére, hogy minden eddiginél több olvasatlan könyv figyel a polcaimon és a helyzet csak egyre fokozódik...

Viszont amennyiben reményeim beválnak, most már lesz lehetőségem újra a könyvenkénti hosszabb értékelésre rendszeresen; illetve erősen gondolkozom a blog elköltöztetésén is, de erről majd később. Addig is alant olvashatjátok, hogy mit olvastam az elmúlt hónapban:

Vlagyimir Vasziljev: Káosz-Őrség

A Setét nem tartja helyénvalónak jelen szöveg kommentálását.
Nappali Őrség

A Fény nem tartja helyénvalónak jelen szöveg kommentálását.
Éjszakai Őrség

Az Inkvizíció, mint mindig, hallgat.
Aláírás nélkül



Erősen gondolkoztam rajta, hogy újraolvasom az Őrség-sorozatot, mert már nagyon elvonási tüneteim voltak (hiába van vagy félszáz másik könyv a várólistámon), aztán megtörtént az, amire nem számítottam (talán gyakrabban kéne nézegetni a megfelelő oldalakat?): a galaktikabolt.hu-n írták, hogy hamarosan kapható lesz ez a könyv.

Mit tesz ilyenkor a hárdkór olvasó? Azonnal molyos adatlapot hoz létre, aztán egy csütörtök reggelen azon veszi észre magát, hogy éppen regisztrál és megrendel egy példányt pár perccel azután, hogy el kellett volna indulnia ókori és keleti vallások előadásra (de azért még időben beértem). Aztán a suliban a hárdkór olvasóból türelmetlen olvasó lesz és kitalálja, hogy még éppen belefér az időbe, ha elugrik a szerkesztőségbe a könyvért, mielőtt hazarohanna, ledobná a cuccait és elmenne az Okinawa Music koncert-előadásra (erről majd egy következő bejegyzésben).

Nyilván némi naivitásra vall, mindenesetre a vadászat sikeres volt: galaktikáséknál szimpatikus fogadtatás, majd részemről enyhe meglepődés, hogy névről ismernek. Az üzletre térve megbeszéltük, hogy magas az elvárás Vasziljev irányába, illetve hát igen, drágák a könyvek (na persze örülnék recenziós példányoknak a friss megjelenésekből :)) - amit lehet, ezért is a kiadóktól szerzek be, mert az nekem is jó meg nekik is. Ja, és persze a lelkemre lett kötve, hogy írjak valami jót róla, hát ez lenne az :)

Látogatás az északi végeken - Pozsony és Dévény vára

...avagy egy hete rövid, de kimerítő kirándulást tettünk a szomszédban:


A kirándulást a budaörsi nyugdíjasklub szervezte és gyakorlatilag véletlenül keveredtünk bele.
Tanulság 1.: Ne utazz olyanokkal, akik nem a te korosztályod.

Fél hétkor indultunk Budaörsről, ami negyed ötös kelést jelentett Pesten és utána utazást keresztül a városon.
Tanulság 2.: Másfél-két óra alvás bőven elegendő egy nap...

A buszon a nyugdíjasklub egyik szervezője vagy kije teljes hangerővel sz@r poénokat ordított a mikrofonba és évekre előre felsorolta, hogy miket terveznek.
Gonosz megjegyzés: Fő az optimizmus...
Tanulság: Soha ne hagyd otthon a jól szigetelő fülhallgatót, bármikor szükséged lehet rája.

Pozsonyban hideg volt és zuhogott az eső.
Tanulság: Vigyél magaddal eső ellen valamit, vagy jelentsd ki határozottan: "Vízálló vagyok!"

Pozsony régi épületeit a harmincas évektől szisztematikusan lerombolták, a szocialista időkben egy gyönyörű, barokk tér kétharmadát tüntették el, hogy legyen hely az új hídra felkanyarodó útnak.
Tanulság: Máshol is hülyék az emberek.

Az érseki palota tükörtermében egy fiatal párnak gratulált a, miközben a következő a lépcsőn várt, a földszinten pedig újabb násznép gyülekezett.
Tanulság: Igen, ez a fogyasztói társadalom. Esküvő futószalagon...

Az egyik belvárosi söröző teraszán a szlovák-szlovén focimeccsre melegítettek déli szomszédaink szurkolói.
Tanulság: Nálunk minimum vízágyút és páncélos rohamrendőröket rendeltek volna ki ellenük...

A menetrend szerinti két-három óra "szabadidőből" fél óra lett.
Tanulság: Ne utazz szervezetten.

A dévényi vár kivételesen szép helyen fekszik és önmagában is látványos.
Felszólítás: Foglaljuk vissza!

Az idegenvezető ötméterenként megállt és félórás szónoklatot rögtönzött.
Tanulság (Tonyt idézve): "She can't talkin' and walkin' together."

Sem Pozsonyban, sem Dévényben egyetlen darab magyar feliratot nem láttunk.
Tanulság: Ennyit a magyar-szlovák közös történelemről és hasonlókról...

Visszaúton muszáj volt bemenni a pozsonyi teszkóba.
Tanulság: Egyesek a múltban élnek és nem tudják, hogy a választék ugyanaz és amióta euró van náluk, a szlovákok járnak hozzánk vásárolni és nem fordítva.

Azért szórakoztató volt :)

District 9: This post for humans only!

Idejét sem tudom már, hogy mikor láttam utoljára moziban egy tisztességes sci-fit. Vagy úgy általában sci-fit. Nos, ezennel jelentem: ez a széria megtört, amikor is beültünk megnézni a District 9 címre hallgató alkotást. A szokásos karton installációk (jelen esetben egy kaput formázó izé a lépcső tetején) mellé a terem ajtajára valaki felnyomott egy "Idegeneknek belépni tilos!" matricát az áthúzott bagó-kamera-fagyi címke fölé, ez a marketingstílus jellemezte egyébként az amerikai (?) reklámkampányt is, elég csak rákeresni a film címére és máris jönnek a "This bus for humans only!" feliratú gépjárművekről készült, és egyéb hasonló fotók. Kár, hogy nálunk csak jóval később mutatták be a filmet és a hasonló akciók is elkerülték országunkat... (A folytatásban nem kizárt, hogy előfordul némi olyan információ, amit a film megnézése előtt nem érdemes elolvasni, ellenkező esetben oda a tökéletes élmény, de azért nagy poénokat nem lövök le.)

Hiánypótlás

Üdv!
Jó régen nem írtam, ennek több oka is van, mindenesetre nem így terveztem. Mostanra viszont többé-kevésbé rendeződtek a dolgok: a lakás egyre kevésbé hasonlít csatatérre és a sulikezdés is megtörtént: már megint elsős vagyok (és minden bizonnyal nem utoljára). Persze attól még, hogy blogot nem írtam, az olvasás nem maradt abba, szép hosszú lista halmozódott fel, első nekifutásra mindegyik könyvről írok valamit röviden, aztán ha lesz kedvem és időm, talán bővebben is (de ezt nem ígérem meg). Tehát: