A nyár egyik legszórakoztatóbb sci-fijében Bobot elüti egy autó, lefejezik, a tudatát feltöltik egy szerverre, vezérlőszoftvert akarnak csinálni belőle, atombombával fenyegetik, rakétákat lőnek ki rá, és ez még csak a kezdet. Dennis E. Taylor trilógiájának első része, a MI, Bob kalandos, humorral és popkulturális utalásokkal teli, könnyed bevezető a kortárs sci-fi világába.
A mesterséges intelligencia, tudatfeltöltés és hasonló témák minden sci-fiben fel tudják kelteni az érdeklődésemet, de az a legjobb, ha egy történet kifejezetten erre épül. Dennis E. Taylor váratlanul frappáns magyar címmel ellátott regénye pedig pontosan ilyen, így amikor hosszas várakozás után megjelent itthon is, nem volt kérdés, hogy elolvasom-e.
Bob Johansson a szerzőhöz hasonlóan szoftverfejlesztő és tipikus SFF-rajongó kocka, mint rajta kívül még oly' sokan, különösen annak a las vegasi SF-connak a környékén, ahol épp előadásokat hallgat. Két dolog miatt viszont mégsem átlagos: nemrég jókora summát akasztott le a cége eladásával, illetve a befolyt összeg egy részéből megbízott egy céget, hogy a halála esetén fagyasszák le a fejét és csak akkor olvasszák ki, ha a technológia már elég fejlett egy új test létrehozásához.
A többi ebből már logikusan következik: hősünket nyilván elüti egy autó, szépen lefejezik, aztán magához tér valamikor a jövőben, ami közel sem olyan vonzó, mint azt szerette volna. Kellemes kis vallási diktatúra, komoly nemzetközi feszültségek, gyakorlatilag a Trump-éra felturbózott változata, ha nagyon kortárs párhuzamot keresünk. A lefagyasztott személyeknek nincsenek jogaik, a feltöltött tudatukat vezérlőszoftvernek használják, magától értetődően Bobra is ez a sors vár. Legalábbis ha nem tud meglépni valahogy.
A MI, Bob tulajdonképpen nem tartalmaz semmi kiemelkedően újat vagy váratlanul ötleteset. Amiben jó, az a geek-érzékre gyakorolt hatás, a szórakoztató stílus és az, hogy a főszereplő nem valami klasszikus regényből származó, karót nyelt arc, hanem ugyanúgy hagyja érvényesülni az életösztön és logika mellett a kíváncsiságát és hülyeségét is, mint azt az olvasó tenné a helyében. Ezért kedvelik annyian A marsit, a Ready Player One-t, a Vének háborúját és a más szempontból is hasonló Accelerandót is: kortárs történet kortárs olvasóknak, akik nem szeretik, ha egy szerző figyelmen kívül hagyja a globális popkultúra és az Y-Z generációk létezését.
Taylor erre érzett rá nagyon ügyesen. Bob körülbelül azt teszi - spoilerek nélkül -, amit mi is szeretnénk hasonló helyzetben, legyen szó bármiről új élete során. Legfeljebb egy kicsit kompetensebb, ha szoftverről és hardverről van szó, de érzésre még ilyen téren sem átlag feletti tehetség, egyszerűen csak van ideje bőven. Így könnyű azonosulni vele, még inkább átélhetőek az események - legyen szó bármelyik nézőpont-karakterről - és kiválóan elszórakoztat, ahogy azt kell.
A borító állításával ellentétben a humoron és a popkultúrán kívül sok köze nincs a regénynek A marsihoz vagy a Vének háborújához. Annál érdemesebb azonban megidézni a Napok házát és az Accelerandót: ha hasonlítgatni akarjuk, akkor a MI, Bob ezekkel áll rokonságban. Viszont korántsem olyan elborult és/vagy súlyos, mint Reynolds és Stross kiváló regényei, Taylor a light kistesót írta meg, ahol elsősorban a szórakoztatás a cél. Ezt viszont - mint már említettem - jól csinálja. Teljesen mindegy, hogy virtuális valóságról, idegen égitestek felfedezéséről, űrcsatáról vagy éppen nemzetközi konfliktusról van szó, gyakorlatilag minden jelenet a helyén van.
Egyedül a fordítás ront a helyzeten: a gyorsulásból és lassulásból valami fura okból következetesen sebesség lett, a genfi egyezmény genovai, és az összes "termesz" szó "hangyára" módosítása is okozott némi problémát (így született meg a csodálatos "hangyateni" kifejezés). Kár érte, ha már a fordítónak nem tűntek fel, minimális lektorálással el lehetett volna kerülni a hasonló hibákat.
Ha viszont képesek vagyunk ettől eltekinteni, és a szerző szándéka szerint gyorsulásként értelmezzük azokat a fránya g-ket, a MI, Bob a nyár egyik legszórakoztatóbb sci-fije. Tökéletes belépőszintű regény, ami sok izgalmas témát érint a klasszikus értelemben vett disztópiától a mesterséges intelligencián és virtuális valóságokon át a végtelen világűr felfedezéséig. Ha találsz benne valami érdekeset, járj utána egy kicsit vagy kérdezz kommentben, garantált, hogy összetettebb, nagyobb lélegzetvételű regények is foglalkoznak a témával. Taylor így nem csak szórakoztat, hanem a kortárs sci-fi kapuját is szélesre tárja a kíváncsiak előtt.
A "haladóbb" olvasóknak pedig a pörgős és kalandos sztori, illetve a változatos popkulturális utalások miatt ideális rekreációs célú nyári olvasmány, strandkönyvnek is nevezhetnénk, ha nem tapadna mindenféle negatív asszociáció a kifejezéshez. A folytatásban is komoly lehetőségek vannak, remélhetőleg az idén tavasszal megjelent második rész (For We Are Mamy) és a július végi harmadik (All These Worlds) magyar változatára sem kell sokáig várnunk.
Bob Johansson a szerzőhöz hasonlóan szoftverfejlesztő és tipikus SFF-rajongó kocka, mint rajta kívül még oly' sokan, különösen annak a las vegasi SF-connak a környékén, ahol épp előadásokat hallgat. Két dolog miatt viszont mégsem átlagos: nemrég jókora summát akasztott le a cége eladásával, illetve a befolyt összeg egy részéből megbízott egy céget, hogy a halála esetén fagyasszák le a fejét és csak akkor olvasszák ki, ha a technológia már elég fejlett egy új test létrehozásához.
A többi ebből már logikusan következik: hősünket nyilván elüti egy autó, szépen lefejezik, aztán magához tér valamikor a jövőben, ami közel sem olyan vonzó, mint azt szerette volna. Kellemes kis vallási diktatúra, komoly nemzetközi feszültségek, gyakorlatilag a Trump-éra felturbózott változata, ha nagyon kortárs párhuzamot keresünk. A lefagyasztott személyeknek nincsenek jogaik, a feltöltött tudatukat vezérlőszoftvernek használják, magától értetődően Bobra is ez a sors vár. Legalábbis ha nem tud meglépni valahogy.
 |
| a HEAVEN-1 szonda (Leighton Michael White illusztrációja) |
Taylor erre érzett rá nagyon ügyesen. Bob körülbelül azt teszi - spoilerek nélkül -, amit mi is szeretnénk hasonló helyzetben, legyen szó bármiről új élete során. Legfeljebb egy kicsit kompetensebb, ha szoftverről és hardverről van szó, de érzésre még ilyen téren sem átlag feletti tehetség, egyszerűen csak van ideje bőven. Így könnyű azonosulni vele, még inkább átélhetőek az események - legyen szó bármelyik nézőpont-karakterről - és kiválóan elszórakoztat, ahogy azt kell.
A borító állításával ellentétben a humoron és a popkultúrán kívül sok köze nincs a regénynek A marsihoz vagy a Vének háborújához. Annál érdemesebb azonban megidézni a Napok házát és az Accelerandót: ha hasonlítgatni akarjuk, akkor a MI, Bob ezekkel áll rokonságban. Viszont korántsem olyan elborult és/vagy súlyos, mint Reynolds és Stross kiváló regényei, Taylor a light kistesót írta meg, ahol elsősorban a szórakoztatás a cél. Ezt viszont - mint már említettem - jól csinálja. Teljesen mindegy, hogy virtuális valóságról, idegen égitestek felfedezéséről, űrcsatáról vagy éppen nemzetközi konfliktusról van szó, gyakorlatilag minden jelenet a helyén van.
Egyedül a fordítás ront a helyzeten: a gyorsulásból és lassulásból valami fura okból következetesen sebesség lett, a genfi egyezmény genovai, és az összes "termesz" szó "hangyára" módosítása is okozott némi problémát (így született meg a csodálatos "hangyateni" kifejezés). Kár érte, ha már a fordítónak nem tűntek fel, minimális lektorálással el lehetett volna kerülni a hasonló hibákat.
Ha viszont képesek vagyunk ettől eltekinteni, és a szerző szándéka szerint gyorsulásként értelmezzük azokat a fránya g-ket, a MI, Bob a nyár egyik legszórakoztatóbb sci-fije. Tökéletes belépőszintű regény, ami sok izgalmas témát érint a klasszikus értelemben vett disztópiától a mesterséges intelligencián és virtuális valóságokon át a végtelen világűr felfedezéséig. Ha találsz benne valami érdekeset, járj utána egy kicsit vagy kérdezz kommentben, garantált, hogy összetettebb, nagyobb lélegzetvételű regények is foglalkoznak a témával. Taylor így nem csak szórakoztat, hanem a kortárs sci-fi kapuját is szélesre tárja a kíváncsiak előtt.
A "haladóbb" olvasóknak pedig a pörgős és kalandos sztori, illetve a változatos popkulturális utalások miatt ideális rekreációs célú nyári olvasmány, strandkönyvnek is nevezhetnénk, ha nem tapadna mindenféle negatív asszociáció a kifejezéshez. A folytatásban is komoly lehetőségek vannak, remélhetőleg az idén tavasszal megjelent második rész (For We Are Mamy) és a július végi harmadik (All These Worlds) magyar változatára sem kell sokáig várnunk.
Kiadó: Metropolis Media (Galaktika)
Kiadási év: 2017
Eredeti megjelenés: 2016
Eredeti cím: We are Legion (We Are Bob)
Fordító: Oszlánszky Zsolt
Borító: Iurii/depositphotos
ISBN: 978-615-5628-22-1
Oldalszám: 351
Eredeti ár: 3490,-
Kiadói ár: 2792,-
Beleolvasó: Scribd (4 oldal)
Tetszett a bejegyzés? Kövesd a blogot a Facebookon és oszd meg ismerőseiddel is! :)
0 hozzászólás:
Megjegyzés küldése