Vlagyimir Vasziljev: Káosz-Őrség

A Setét nem tartja helyénvalónak jelen szöveg kommentálását.
Nappali Őrség

A Fény nem tartja helyénvalónak jelen szöveg kommentálását.
Éjszakai Őrség

Az Inkvizíció, mint mindig, hallgat.
Aláírás nélkül



Erősen gondolkoztam rajta, hogy újraolvasom az Őrség-sorozatot, mert már nagyon elvonási tüneteim voltak (hiába van vagy félszáz másik könyv a várólistámon), aztán megtörtént az, amire nem számítottam (talán gyakrabban kéne nézegetni a megfelelő oldalakat?): a galaktikabolt.hu-n írták, hogy hamarosan kapható lesz ez a könyv.

Mit tesz ilyenkor a hárdkór olvasó? Azonnal molyos adatlapot hoz létre, aztán egy csütörtök reggelen azon veszi észre magát, hogy éppen regisztrál és megrendel egy példányt pár perccel azután, hogy el kellett volna indulnia ókori és keleti vallások előadásra (de azért még időben beértem). Aztán a suliban a hárdkór olvasóból türelmetlen olvasó lesz és kitalálja, hogy még éppen belefér az időbe, ha elugrik a szerkesztőségbe a könyvért, mielőtt hazarohanna, ledobná a cuccait és elmenne az Okinawa Music koncert-előadásra (erről majd egy következő bejegyzésben).

Nyilván némi naivitásra vall, mindenesetre a vadászat sikeres volt: galaktikáséknál szimpatikus fogadtatás, majd részemről enyhe meglepődés, hogy névről ismernek. Az üzletre térve megbeszéltük, hogy magas az elvárás Vasziljev irányába, illetve hát igen, drágák a könyvek (na persze örülnék recenziós példányoknak a friss megjelenésekből :)) - amit lehet, ezért is a kiadóktól szerzek be, mert az nekem is jó meg nekik is. Ja, és persze a lelkemre lett kötve, hogy írjak valami jót róla, hát ez lenne az :)



Séta vissza a Moszkvára (legyünk már stílusosak, bár Szentpéterváron játszódik a sztori), a mozgólépcsőn könyv kinyit, olvasás elkezd. Orrabukás a metrószinten majdnem, aztán olvasás hazáig és vissza. Nem egy hosszú könyv, és próbáltam is nyújtani pár napig, hogy lassabban legyen vége, de hát akkor is befejeztem három nap alatt.


Vasziljev felnőtt. Mármint már elég régen, mert 1967-es évjárat, de a feladathoz is. Úgy tudott mozogni Lukjanyenko birodalmában, hogy nem pusztán egyenrangúvá vált vele és tiszteletben tartotta azt, amit ő talált ki, hanem olyan elemeket rakott hozzá, ami arcon ver. Keményen és stílusosan, aztán csak pislogsz, hogy ezt meg hogy. Nem akarok poénokat lelőni, ez tényleg olyan, amit érdemes elolvasni, ha az előző négy Őrség-könyv tetszett.
A karakterek jók, a stílus jó, a környezet megfelelő, talán valahol kétharmadnál van egy kis elcsendesülés a korábbi folyamatos pörgés után, de ez csak két vihar közötti csend. Egy negatívumot tudnék csak mondani, de az adott: túl rövidre sikeredett. Ó, és igen, kedvenc dalszövegírónk is visszatér, aki az emberbél-nótát alkotta az Alkonyi őrségben. Mi kell még?



Kiadó: Metropolis Media (GFK-KK)
Kiadási év: 2009
Eredeti cím: Lik csornoj Palmirü
Fordító: Weisz Györgyi
Oldalszám: 288