Előzetes - Gareth Roberts: Shada (Douglas Adams elveszett Ki vagy, doki?-epizódjai alapján)

A világ egyik legnépszerűbb sci-fi sorozata alapján, illetve mellé készített regények közül magyarul eddig összesen három darab jelent meg, ami elég gyér választék még úgy is, hogy ezeken kívül kiadtak két regényt a Torchwood spinoff-sorozatból, ezért a hazai rajongóknak külön öröm, hogy nem csak egy újabb Doctor Who (Ki vagy, doki?) regényt köszönthetnek, hanem az a Gabo SFF korábbi két kötetéhez (A felfedező, Mitágó-erdő) hasonlóan igényes kiadás (már önmagában az is pozitívum, hogy nem "filmes" a borító).
Douglas Adamsról általában csak az elvetemültebb rajongók szokták tudni, hogy nem csak a Galaxis útikalauz stopposoknak c. ötrészes trilógiát hozta össze, hanem forgatókönyvírással is foglalkozott, egész sok Doctor Who epizódot köszönhetünk neki. A DW önmagában is eléggé elvetemült tud lenni, ha ezt ötvözzük Adams szintén jellegzetes stílusával, abból csak valami rendkívüli dolog sülhet ki. Remélhetőleg Gareth Roberts is jó munkát végzett, amikor regénnyé dolgozta össze a végül adásba nem került epizódok történeteit, a nemzetközi visszhang mindenesetre pozitív, és most már magyarul is olvasható a kötet. 

A hajtás után a szokásos fülszöveg, borító és az első fejezet található, az értékelést pedig itt olvashatjátok.

John ScalzI: Zoë története

Megérkezett a Vének háborúja negyedik, befejező regénye, a Zoë története. John Scalzi itt is hozza a formáját, feszes ütemű, szarkasztikus humorral tűzdelt történetet alkotott, mely bár az előző résszel párhuzamosan és jórészt azonos helyszínen játszódik, mégis sok újat tud mutatni. 

Mit lehet kihozni egy olyan történetből, amit tulajdonképpen már ismerünk? Mitől lesz érdekes a Zoë története, ha már olvastuk Az utolsó gyarmatot? Elég egy-két "kimaradt jelenet" és az új nézőpont, hogy elvigye a hátán az új könyvet, ami annak ellenére született, hogy a harmadik kötet végén a szerző egyértelműen kijelentette, hogy ennyi volt, bizonytalan ideig itt a vége?

A jelek szerint igen. Maradt elég kérdés az olvasókban Az utolsó gyarmat után, és igaz, hogy figyelmesebb szerkesztéssel meg lehetett volna válaszolni őket úgy, hogy csak negyven-ötven oldallal lesz hosszabb a kötet, de a Zoë története azért nem csak arra jó, hogy John Scalzi és kiadója bankszámláját hizlalja, közel annyira élvezhető sztori, mint a korábbi részek - pedig már ismerjük majdnem az egészet.

Persze Scalzi szeret váratlan dolgokat művelni és abszurdnak tűnő ötletekkel szórakoztatni magát és az olvasóit, de első körben az már tényleg túlzásnak tűnt, hogy a kemény, de moralizálós típusú John Perry és a Boutin-klón Jared után most John és felesége, a Különleges Erőktől nemrég leszerelt Jane Sagan tizenöt éves fogadott lánya legyen a "nézőpont karakter", aki ráadásul E/1-ben meséli el az eseményeket...

Michael J. Sullivan: Birodalom születik (Riyria-krónikák 3.)

Alig valamivel több mint egy év alatt harmadik kötetéhez ért magyarul Michael J. Sullivan rendkívül sikeres fantasysorozata. Hadrian és Royce, a két tolvaj, egyre komolyabb események felé sodródik, ezúttal egész királyságok sorsa a tét, de a megszokott szurkálódós humor és a színes fantázia ugyanúgy átjárja a Birodalom születik lapjait is, mint az előző két részét. 

Michael J. Sullivan valamit nagyon jól eltalált, amikor elkezdte megírni hatrészes fantasysorozatát. A Riyria-krónikák klasszikus fantasy egy tipikus világban és annak ellenére rendkívül sikeres, hogy egymást érik a különféle újító, határfeszegető, szokatlan fantasyregények - úgy látszik, a minőségi high fantasyre még mindig van igény, és ez így van jól. 

Az első kötet, a Trónbitorlók szerethető, kellemesen gunyoros stílusával emelkedett ki a hasonló regények közül, az Avempartha - Az elfek tornya már nagyszabásúbb, de az olvasmányos stílus és a barátságos humor megmaradt (mit megmaradt, egyértelműen fejlődött!). A Birodalom születik érezhetően komolyabb, több érzékeny téma kerül elő és maga a történet is kezd árnyaltabbá, sötétebbé válni.

Dan Simmons: Endymion felemelkedése

Végre teljes a "Hyperioni énekek": már magyarul is olvasható a tetralógia zárókötete. Ahogy a korábbi kötetekben, Dan Simmos most is óriásit alkotott, az Endymion felemelkedése is nagyszabású és intelligens regény. 

Ha egyetlen szóval kell jellemezni Dan Simmons Hyperion Cantosát: elképesztő. Nem véletlenül minden idők egyik legnagyszerűbb sci-fi sorozata, az elsőtől az utolsó részig folyamatos, magas színvonalon mozognak a regények, hatalmas fantáziával, változatossággal és komolyan elgondolkodtató részekkel kápráztatva el az olvasót. Ahogy az első három kötetről, a befejező, negyedik részről is csak szuperlatívuszokban érdemes beszélni, Simmons nem pusztán megugorja a "jó sci-fi" mércéjét, hanem közben csak úgy mellékesen átszökken a fél galaxison, mindenki más pedig (kis túlzással) legfeljebb csak nézhet utána. 

A hatalmas, több mint nyolcszáz oldalas terjedelem miatt (nagyjából másfélszer hosszabb, mint bármelyik előzmény) az Endymion felemelkedése nem annyira mobil darab, ezt a hátrányát viszont a kellemesen hosszúra engedett, ugyanakkor mégis meglepően feszes történetmesélés bőven ellensúlyozza. Innentől pedig kit érdekel, hogy nem kényelmes fél kézzel egyensúlyozni a tömött metrópótlón csütörtök este, az ilyesmit úgyis az otthon melegében olvassa szívesen az ember, amikor nem szakítja félbe az evolúció természetéről tartott filozófiai eszmefuttatást a kaller, vagy a tempós és látványos akciójeleneteket a világ tetején az, hogy a következő megállónál le kéne szállni. 

Alma Katsu: Megtorlás

Szerelem és bosszú. Több thriller, de még mindig kellő mennyiségű romantika. Különleges karakterek, mély érzelmek, alkímia és egy kontinenseken átívelő hajsza. A Megtorlás méltó folytatása Alma Katsu Halhatatlanjának. 

Újabb vendégblogger-bejegyzés, de még az sem kizárt, hogy majd az érdekesség kedvéért én is elolvasom és írok róla, férfi-szemszögből. Most viszont ismét Borié a szó. 

A Megtorlás, Alma Katsu népszerű Halhatatlan-trilógiájánnak második része szinte ugyanott folytatja a történetet, ahol az első kötet abbahagyta. A lassú és megfontolt 1800-as évek után ezúttal a felgyorsult huszonegyedik században követhetjük nyomon a szereplők életét, aminek köszönhetően a történet sokkal lendületesebb és pörgősebb, az éppen fennálló helyzethez vezető események feltárása és a karakterek minél részletesebb bemutatása helyett inkább a feszültség kialakítása és fenntartása a cél. Az előző részre jellemző témák közül itt is a szenvedély és a szenvedés dominál, de közben új kérdések is előkerülnek: például van-e visszatérés a halálból, illetve egyáltalán mi történik a lélekkel a halál után? A karakterek is tovább árnyalódnak, egészen addig, hogy néha már komoly nehézséget okoz eldönteni, hogy tulajdonképpen kit lehet kedvelni és kit nem.

A „romantikus thrillerben” ugyan előre is láthatóan ismét felülkerekedik a romantika (és valamivel kisebb részben az erotika), de azért ebbe a könyvbe már jóval több thriller, izgalom jutott, melynek nem elhanyagolható előfeltétele, hogy a történet ezúttal nem az első fejezetben elmondott végkifejletet magyarázza, hanem együtt halad az eseményekkel, egy-két pillanatszerű visszaemlékezéstől eltekintve. 

Előzetes - John Scalzi: Zoë története

Ritkaság, hogy egy év alatt három kötet is megjelenjen ugyanattól a szerzőtől. John Scalzi Vének háborúja sorozata viszont olyan népszerű, hogy nem csak a második és a harmadik rész jött ki belőle idén, hanem csütörtökön már a negyedik, befejező regényt is olvashatjuk. Persze van még hátra egy novelláskötet (The Human Division) és két rövidebb történet (The Sagan Diary és After the Coup), a The Human Division még várható magyarul, de független az első négy kötettől, úgyhogy egyelőre a Zoë történetével zárul a Vének háborúja. A hajtás után a szokásos anyag: fülszöveg, borító és az első két fejezet található.

Orson Scott Card: Végjáték (könyv, 2013)

A Föld végzete egy gyermek kezében van. Orson Scott Card világszerte óriási népszerűségnek örvendő regénye, a Végjáték, egy leendő katonai stratéga kiképzéséről mesél, elképesztő pszichológiai és pedagógiai érzékkel. Minden idők egyik legjobb sci-fi regénye. 

Az emberiség évtizedek óta tartó háborút vív egy rovarszerű fajjal, akik a Naprendszer felderítése közben megtámadtak egy kutatóhajót. Az új ellenséggel szemben közösen lépnek fel az addig egymással harcoló nemzetek, a külső fenyegetés hatására megtörtént az, amire sokan vágytak, de senkinek sem sikerült megvalósítani: az emberiség egysége. Nagy ára volt az idegenek visszaszorításának: az erőforrások átcsoportosítása miatt a kormányzatok a születésszabályozás bevezetésére kényszerültek, egy párnak csak két gyereke lehet. Hármat csak különleges esetekben engedélyeznek, de még így is a megengedhetetlen pazarlás szimbóluma. Andrew "Ender" Wiggin különleges gyermek, de ez a Földön senkit nem érdekel. Harmadikként szekálják az iskolában, otthon agresszív szociopata bátyja keseríti meg az életét, egyedül nővérével találja meg a közös hangot. A Nemzeközi Flottánál viszont nagyon is kíváncsiak rá, kiemelkedő inteligenciájának és megfelelő kiképzéssel soha nem látott szintre fejleszthető taktikai képességeinek sorsdöntő szerepet szánnak a hangyokkal vívott háborúban.