2013. június 20., csütörtök

James Smythe: A felfedező

James Smythe regénye igazi ritkaság a jelenlegi, magyar nyelvű sci-fi palettán. A felfedező különös hangulatú, merész regény, egy expedíció története, mely messzebbre visz, mint amilyen távol ember valaha járt. Az űr hidegétől és sötétjétől csak a törékeny hajótest választ el, egy ember kivételével az egész legénység halott, a cél távoli és nem lehet megszakítani a küldetést... 

Az idei Könyvhét "legjobb borító" díját a GABO egyik újdonsága, A felfedező érdemli. A könyvfesztiválos megjelenések közül egyértelműen a Fraktálherceg volt a nyerő Sánta Kira festményével, de a minimalista dizájnt is kedvelem, Angelo Rinaldi pedig a maga egyszerűségében is (vagy inkább pont azért) hangulatos grafikát álmodott James Smythe különös regényéhez. Monitoron nézve úgy gondoltam, hogy egy sima sziluett még ütősebb lenne, de élőben jobban néz ki a fénylő űrhajós a digitális változatnál tompább, matt fekete háttér előtt - tökéletesen átadja a várt hangulatot. 

Nem vagyok egészen biztos benne, hogy mire is számítottam a regénnyel kapcsolatban az első fejezet elolvasása után, az viszont tény, hogy többször is sikerült alaposan meglepnie a szerzőnek, általában pozitív, de néha negatív értelemben is. Az első meglepetést a történet fura szerkezete okozta, ami sokkal jobban működik a vártnál. Olyan, mint egy közismert bűvésztrükk, amit végignéz az ember és esetleg még bólogat is, hogy hát igen, szépen csinálták, aztán ha jön az a rész, amikor a közönség látja, hogy ténylegesen mi történik, már nem a trükkön ámul, hanem a gyönyörűen kidolgozott koreográfiát és a tökéletes mozdulatokat köszönti hatalmas ovációval. 


Penn & Teller, a világhírű las vegasi bűvészduó verziója a klasszikus poharak-golyók trükkre

James Smythe harmadik regénye is ilyen: nagyon hamar elmeséli a történetet, aztán visszatér a kezdetekhez, hogy csavarjon rajta egyet-kettőt. Nem egészen tíz oldal alatt Cormac Easton egyedül marad az űrhajón, ahova újságíróként került, mindenki más - kutató, orvos, pilóta és a többiek - halott. Távolabb jártak a Földtől, mint amilyen messzire ember valaha eljutott, a tervek szerint az egész expedíció reklámfogásnak indult, profitorientált vállalkozásnak, az űrkutatás újra népszerűvé tételére. Öt halottal a fedélzeten erre már csak mérsékelten alkalmas, a távolság miatt a földi irányítással sincs már kapcsolat - de ők egyébként sem engedélyezték a visszafordulást -, Cormac kénytelen egyedül, a koromfekete űrben haladó fémdobozban kivárni, amíg elérik a betáplált távolságot, ahonnan az űrhajó automatikusan hazaindul. Magányosan, több millió kilométerre otthonról, úgy, hogy összes társa halott, még akkor is komolyan megterhelné lelkileg, ha nem történne semmi váratlan.

Cormac álma, hogy nyomot hagyjon az emberiség történelmében, a legnagyobb felfedezők között emlegessék és Pulitzer-díjat kapjon az utazásról szóló beszámolóiért, távolba veszni látszik, egész addigi élete veszteségek sorozatává egyszerűsödik, ő maga pedig folyamatosan őrlődik a félelem, makacs bátorság, önsajnálat, magány és naiv düh ötszögében. Az emberiség álma, hogy meghódítsa a világűrt, ehhez azonban szükség van apróbb lépésekre is, a NASA lefújt űrsikló-programjától nem egyetlen "nagy ugrás" vezet a féregjáratokon keresztül vagy a hipertérben közlekedő, hatalmas, látványos űrcirkálókig. A felfedező egy ilyen köztes állapot idején játszódik: a technológia már elég fejlett hosszabb távú emberes űrutazások megvalósításához, de egyértelműen a mi korunk technológiájának közvetlen utóda és a közhangulat is inkább tükrözi a valódi huszonegyedik századot, mint az előző század közepének űrhódító optimizmusát.

A rövid, "belső nézetes" első részt követő, háromszoros terjedelmű második részben némileg más szemszögből, tulajdonképpen kívülről látjuk ugyanazokat az eseményeket, beékelt visszatekintésekkel megszakítva. Ez a nézőpont nem különbözik olyan nagyon az első rész Cormacjétől, de komorabb, érettebb, kevésbé naiv és rajta keresztül derül ki, hogy mi van a háttérben, mitől halnak az emberek és miért viselkedik máshogy az űrhajó, mint arra számítani lehetne. Más esetben a "kitárul a világ" lenne az alkalmas kifejezés, de itt csak erősödik a bezártság, összezártság érzete, minden leszűkül a múltra és a hajó jelenére, az igazi magyarázatra pedig a keretes szerkezetet technikailag is lezáró, szintén ötven oldal körüli harmadik részig kell várni.

Űrséta... (forrás: Wikimedia Commons |  NASA | public domain)
A regény alapötlete nagyon jó, de a kivitelezés lehetne egy kicsit kiforrottabb és a fordításban is akadnak anomáliák, ettől függetlenül A felfedezőt mégis érdemes elolvasni. Űroperából, akció-scifiből, divatos posztapokaliptikus vagy poszthumán regényekből elég sokat találunk magyar nyelven, ehhez hasonló, klasszikus űrhajós történetet, ami leginkább a régi galaktikás novellákat és regényeket idézi és egyúttal mégis teljesen kortárs, viszont nem nagyon.

Cormac, a magányba kényszerült űrhajós története nem csak a főszereplő szerint kívánkozik mozivászonra, de regényként is ott a helye a kategória egyik legjobbja, a Hold mellett, moziverzióban pedig még nagyobbat ütne. Bár a várt csupasz letisztultság hiányzik és valahol félúton lebeg a "normál" regények és a minimalizmus között, ahogy a borító asztronautája, vékony köldökzsinórral az életet adó hajóhoz rögzítve a barátságtalan világűrben, a realista űrutazás-hangulat a legtöbb sci-finél erősebben hatja át. A nem követhetetlenül nagy technológiai ugrás, a társakra utaltság és a magány kettőssége, a környező végtelen sötétség és a porszem-érzés és az, hogy ilyen távol otthonról a legkisebb hiba is végzetes lehet, mind olyasmi, amit a szerző jó érzékkel ad át az olvasónak - és pontosan ez az, a szokatlan  felépítés mellett, amiért ajánlani tudom James Smythe első magyarul megjelent regényét.

(forrás: James Smythe weboldala)
--
Kiadó: GABO Könyvkiadó
Kiadási év: 2013
Eredeti megjelenés: 2013
Eredeti cím: The Explorer
Fordító: Pék Zoltán
Borító: Angelo Rinaldi
ISBN: 978 963 689 685 0
Oldalszám: 257
Ár: 2790,- (borítóár), 2372,- (GABO webbolt)
--
A Szubjektív Kultnapló a Facebookon és a Twitteren is elérhető, ha pedig kíváncsi vagy, hogy mit olvasok éppen, figyelhetsz a Molyon is

0 hozzászólás:

Megjegyzés küldése