James Smythe regénye igazi ritkaság a jelenlegi, magyar nyelvű sci-fi palettán. A felfedező különös hangulatú, merész regény, egy expedíció története, mely messzebbre visz, mint amilyen távol ember valaha járt. Az űr hidegétől és sötétjétől csak a törékeny hajótest választ el, egy ember kivételével az egész legénység halott, a cél távoli és nem lehet megszakítani a küldetést...
Az idei Könyvhét "legjobb borító" díját a GABO egyik újdonsága, A felfedező érdemli. A könyvfesztiválos megjelenések közül egyértelműen a Fraktálherceg volt a nyerő Sánta Kira festményével, de a minimalista dizájnt is kedvelem, Angelo Rinaldi pedig a maga egyszerűségében is (vagy inkább pont azért) hangulatos grafikát álmodott James Smythe különös regényéhez. Monitoron nézve úgy gondoltam, hogy egy sima sziluett még ütősebb lenne, de élőben jobban néz ki a fénylő űrhajós a digitális változatnál tompább, matt fekete háttér előtt - tökéletesen átadja a várt hangulatot.
Nem vagyok egészen biztos benne, hogy mire is számítottam a regénnyel kapcsolatban az első fejezet elolvasása után, az viszont tény, hogy többször is sikerült alaposan meglepnie a szerzőnek, általában pozitív, de néha negatív értelemben is. Az első meglepetést a történet fura szerkezete okozta, ami sokkal jobban működik a vártnál. Olyan, mint egy közismert bűvésztrükk, amit végignéz az ember és esetleg még bólogat is, hogy hát igen, szépen csinálták, aztán ha jön az a rész, amikor a közönség látja, hogy ténylegesen mi történik, már nem a trükkön ámul, hanem a gyönyörűen kidolgozott koreográfiát és a tökéletes mozdulatokat köszönti hatalmas ovációval.
Penn & Teller, a világhírű las vegasi bűvészduó verziója a klasszikus poharak-golyók trükkre
Cormac álma, hogy nyomot hagyjon az emberiség történelmében, a legnagyobb felfedezők között emlegessék és Pulitzer-díjat kapjon az utazásról szóló beszámolóiért, távolba veszni látszik, egész addigi élete veszteségek sorozatává egyszerűsödik, ő maga pedig folyamatosan őrlődik a félelem, makacs bátorság, önsajnálat, magány és naiv düh ötszögében. Az emberiség álma, hogy meghódítsa a világűrt, ehhez azonban szükség van apróbb lépésekre is, a NASA lefújt űrsikló-programjától nem egyetlen "nagy ugrás" vezet a féregjáratokon keresztül vagy a hipertérben közlekedő, hatalmas, látványos űrcirkálókig. A felfedező egy ilyen köztes állapot idején játszódik: a technológia már elég fejlett hosszabb távú emberes űrutazások megvalósításához, de egyértelműen a mi korunk technológiájának közvetlen utóda és a közhangulat is inkább tükrözi a valódi huszonegyedik századot, mint az előző század közepének űrhódító optimizmusát.
A rövid, "belső nézetes" első részt követő, háromszoros terjedelmű második részben némileg más szemszögből, tulajdonképpen kívülről látjuk ugyanazokat az eseményeket, beékelt visszatekintésekkel megszakítva. Ez a nézőpont nem különbözik olyan nagyon az első rész Cormacjétől, de komorabb, érettebb, kevésbé naiv és rajta keresztül derül ki, hogy mi van a háttérben, mitől halnak az emberek és miért viselkedik máshogy az űrhajó, mint arra számítani lehetne. Más esetben a "kitárul a világ" lenne az alkalmas kifejezés, de itt csak erősödik a bezártság, összezártság érzete, minden leszűkül a múltra és a hajó jelenére, az igazi magyarázatra pedig a keretes szerkezetet technikailag is lezáró, szintén ötven oldal körüli harmadik részig kell várni.
Űrséta... (forrás: Wikimedia Commons | NASA | public domain) |
Cormac, a magányba kényszerült űrhajós története nem csak a főszereplő szerint kívánkozik mozivászonra, de regényként is ott a helye a kategória egyik legjobbja, a Hold mellett, moziverzióban pedig még nagyobbat ütne. Bár a várt csupasz letisztultság hiányzik és valahol félúton lebeg a "normál" regények és a minimalizmus között, ahogy a borító asztronautája, vékony köldökzsinórral az életet adó hajóhoz rögzítve a barátságtalan világűrben, a realista űrutazás-hangulat a legtöbb sci-finél erősebben hatja át. A nem követhetetlenül nagy technológiai ugrás, a társakra utaltság és a magány kettőssége, a környező végtelen sötétség és a porszem-érzés és az, hogy ilyen távol otthonról a legkisebb hiba is végzetes lehet, mind olyasmi, amit a szerző jó érzékkel ad át az olvasónak - és pontosan ez az, a szokatlan felépítés mellett, amiért ajánlani tudom James Smythe első magyarul megjelent regényét.
(forrás: James Smythe weboldala) |
Kiadó: GABO Könyvkiadó
Kiadási év: 2013
Eredeti megjelenés: 2013
Eredeti cím: The Explorer
Fordító: Pék Zoltán
Borító: Angelo Rinaldi
ISBN: 978 963 689 685 0
Oldalszám: 257
Ár: 2790,- (borítóár), 2372,- (GABO webbolt)
--
A Szubjektív Kultnapló a Facebookon és a Twitteren is elérhető, ha pedig kíváncsi vagy, hogy mit olvasok éppen, figyelhetsz a Molyon is.
0 hozzászólás:
Megjegyzés küldése