John Scalzi: Vének háborúja

Mindenekelőtt: Aki még nem olvasta a könyvet és teljes hatást szeretne, az csak az első négy fejezet után kattintson a folytatásra. A Vének háborúja legjobb része ugyanis az első 64 oldal, amely alatt szépen, fokozatosan, a főszereplővel együtt jut el az olvasó a teljes tudatlanságtól a - ha nem is megvilágosodásig, de addig, amíg a regény és a sorozat hátralévő része beindul. És ami a legszebb, hogy a fülszövegíró is figyelembe vette ezt és tényleg nem olvasható ott semmi, amit ezalatt a szakasz alatt ne tudnánk meg. 

John Scalzi regénye kényelmesen indul. Druszája, a főszereplő John Perry hetvenötödik születésnapján szépen fölkerekedik, elmegy a felesége sírjához és a tíz évvel azelőtt aláírt, egyébként visszavonható bevonulási szándéknyilatkozata értelmében elmegy a legközelebbi toborzóirodába, hogy a Gyarmati Véderő katonája legyen. Azé a szervezeté, amely monopolizálta az űrutazást és más bolygók gyarmatosítását, de ez minden, amit az átlagos földlakó tud róla amellett, hogy minden jel szerint a földinél lényegesen fejlettebb technikával rendelkeznek. A Föld ugyanis, mint az azonnal kiderül, társadalmi és technológiai szempontból is gyakorlatilag olyan, mint a kilencvenes vagy kétezer-tízes években, a megnyugtatóan ismerős környezet fölött viszont szinte tapintható a bezártság köde, valamit titkolnak azok ott kint, valamit nem akarnak, hogy az egyébként nyilvánvalóan sokkal fejletlenebb anyabolygó lakói megtudjanak. 

Innentől lefelé, ha különösebb spoiler nincs is, de ahogy írtam, az első négy fejezet hatását veszélyeztetik a leírtak. 

"Végezetül: Köszönöm, Robert A. Heinlein, azt, ami így a könyv végigolvasása után nyilvánvaló." - zárja a Vének háborúját John Scalzi, és ezt nem is kell magyarázni: az első négy fejezet után kitárul a világ a szereplők és az olvasó előtt, kezdetét veszi a feljavított katonaélet meg a lövöldözés mindenre, ami nem emberi, amolyan kissé modernizált csillagközi inváziós stílusban. 

Számtalan bolygó, mindenféle fura szerzet, különféle szituációk: egyszerre túl sokat és túl keveset tartalmaz a könyv. A megfelelő bemutatáshoz nem elég részletes, a pörgéshez túlságosan töredezett szerkezetű, nem átlag a két végpont között, hanem végletek, köztes tartalom meg alig. Ez egyébként nem akkora baj, így is elég jó a könyv, az Agave idei második legjobb sci-fije (és a legjobb borító a stílusban). Persze a pacifista lelkemnek kicsit sok és értelmetlen a lövöldözés, de hát egy ilyen regény erről szól és szerencsére a szerző sem veszi túlságosan komolyan, legalábbis bizonyos elemek elég erősen utalnak erre.

Érdekes kísérlet, hogy vajon mihez kezdene egy hetvenöt éves öregember a maga élettapasztalatával, ha kapna egy új esélyt, akár csak katonaként is, a Vének háborúja válasza az, hogy nagyjából ott folytatná, ahol negyven-ötven évvel korában abbahagyta, mint ha az azóta eltelt évtizedek nem is léteznének. Ez az egyetlen zavaró hiba a könyvben, egyáltalán nem érződik a főszereplőn az öregség, mint ha Scalzi nem tudott volna kilépni a saját szerepéből és Perryt is harminc év körüli személyiséggel ruházta föl. A többieknél ez nem érződik ennyire, a minél kevésbé fontos valaki, annál bátrabban nyúlt hozzá és ezért általában hihetőbbek is.
Persze ha nem olyan elvárásokkal indul neki az olvasó, mint én, hogy szó szerint semmit nem tudok a könyvről, csak azt, ami a fülszövegben van, hanem mondjuk elolvasta ezt a bejegyzést és rájött, hogy tulajdonképpen csak egy tarka, érdekes scifiről van szó, aminek érdekes mélységet ad a Föld bezártsága, az egészen más. Akkor, a folytatások reménybeli vonalát is figyelembe véve (azoknak sem néztem utána, azt leszámítva, hogy léteznek és nyilván magyarul is megjelennek majd, legyen inkább meglepetés), máris egy klasszikus alapokra épülő, ugyanakkor a kor ízlésének és stílusának megfelelő műről van szó, aminek simán ott a helye az aktuálisan épp biotechnológiával és poszthumanizmussal divatoló, amúgy elég jó kortárs sci-fik mellett. Ajánlott olvasmány.


Ceruzás kisötösért zölddel érdemes hozzáolvasni Heinlein Csillagközi invázióját és Haldeman Örök háborúját :)


Kiadó: Agave Könyvek
Kiadási év: 2012
Eredeti cím: Old Man's War
Fordító: Pék Zoltán
Oldalszám: 252
Ár: 2880 / 2160 (agavebolt) 

--

A példányért köszönet az Agave Könyvek kiadónak.