Dan Simmons: Ílion

Kvantumteleportáló görög istenek, szépirodalom-rajongó robotok, dekadens földi emberek, Trója ostroma újrajátszva a Marson, idegen lények, faxkapuk és megelevenedő Shakespeare-dráma az év (sőt, az évtized) egyik legszórakoztatóbb és legszínvonalasabb sci-fijében. 

Dan Simmons regénye már több mint egy hónapja megjelent, de az ilyen kaliberű műveknél (és most nem kizárólag a jókora terjedelemre gondolok) érdemes várni egy kicsit, amíg leülepedik az élmény és kiderül, hogy tényleg olyan jó-e, mint amilyennek elsőre, olvasás közben látszott. Simmonsról van szó, talán fölöslegesnek tűnhet az efféle óvatosság (mondjuk azért az Endymion felemelkedése néhány magyarázatának ismeretében nem feltétlenül), ám pont ezért nem lehetünk elnézőek. A Hyperion Cantos vitán felül meghatározó jelentőségű a sci-fi elmúlt néhány évtizedét nézve, kérdés, hogy képes lehet-e valaki még egyszer hasonló teljesítményre. 

Az Ílion alapból nagyon magasra helyezi a mércét: görög istenek a Marson, a trójai háború újrajátszása, Shakespeare-szonetteket elemző moravecek (meglehetősen strapabíró, félig-organikus lények a Naprendszer külső vidékeiről), poszthumánok és paradicsomi körülmények között éldegélő, "hagyományos" emberek, mindez leöntve egy adag jól kifundált rejtéllyel, iróniával és izgalommal - ha ezt bárki más próbálja megírni, káoszba fullad a kísérlet. Ezen a szinten Simmons az egyetlen, akinek sikerülhet az elképesztő bravúr, esetleg még egy Kim Stanley Robinson - William Gibson - Jacek Dukaj trió írhatna hasonlót. 

Dan Simmons: Endymion felemelkedése

Végre teljes a "Hyperioni énekek": már magyarul is olvasható a tetralógia zárókötete. Ahogy a korábbi kötetekben, Dan Simmos most is óriásit alkotott, az Endymion felemelkedése is nagyszabású és intelligens regény. 

Ha egyetlen szóval kell jellemezni Dan Simmons Hyperion Cantosát: elképesztő. Nem véletlenül minden idők egyik legnagyszerűbb sci-fi sorozata, az elsőtől az utolsó részig folyamatos, magas színvonalon mozognak a regények, hatalmas fantáziával, változatossággal és komolyan elgondolkodtató részekkel kápráztatva el az olvasót. Ahogy az első három kötetről, a befejező, negyedik részről is csak szuperlatívuszokban érdemes beszélni, Simmons nem pusztán megugorja a "jó sci-fi" mércéjét, hanem közben csak úgy mellékesen átszökken a fél galaxison, mindenki más pedig (kis túlzással) legfeljebb csak nézhet utána. 

A hatalmas, több mint nyolcszáz oldalas terjedelem miatt (nagyjából másfélszer hosszabb, mint bármelyik előzmény) az Endymion felemelkedése nem annyira mobil darab, ezt a hátrányát viszont a kellemesen hosszúra engedett, ugyanakkor mégis meglepően feszes történetmesélés bőven ellensúlyozza. Innentől pedig kit érdekel, hogy nem kényelmes fél kézzel egyensúlyozni a tömött metrópótlón csütörtök este, az ilyesmit úgyis az otthon melegében olvassa szívesen az ember, amikor nem szakítja félbe az evolúció természetéről tartott filozófiai eszmefuttatást a kaller, vagy a tempós és látványos akciójeleneteket a világ tetején az, hogy a következő megállónál le kéne szállni. 

Előzetes - Dan Simmons: Endymion felemelkedése

Végre itt minden idők egyik legjobb sci-fi sorozatának negyedik, záró kötete. A holnap megjelenő Endymion felemelkedése méltó befejezése Dan Simmons nagyszabású Hyperion Cantosának: nem pusztán lezárja, hanem új szintre is emeli a történetet. Alább a fülszöveg, a hajtás után pedig a borító és egy monumentális, 97 oldalas részlet vár - egy több mint nyolcszáz oldalas kötethez (a kiadó eddigi leghosszabb könyve) persze kell is ennyi. A könyv holnap jelenik meg, érdemes éjfélig előrendelni, ha a többi is hiányzik a polcról, akkor csomagban. Értékelés hamarosan, ilyen terjedelmű regény esetén nem merek túl közeli időpontot mondani (és ez ráadásul nem is az a fajta sci-fi, amin csak úgy átrohan az ember, hanem ki kell élvezni minden fejezetét), de olyan másfél héten belül azért esélyes, hogy olvashatjátok.

Update: elkészült az értékelés, az Endymion felemelkedése tényleg zseniális regény, méltó tetralógia-zárás.  

Elérkezett a végső leszámolás napja. Az egyház meghirdeti a mindent eldöntő, népirtással fenyegető keresztes hadjáratot, amely végérvényesen rabszolgasorba döntheti az emberiséget. A világ túlfelén közben felnő egy új messiás, aki a rejtélyes Idegenek szárnyai alatt szokatlan képességekre tesz szert. A messiás neve: Aenea. 

Aeneának azonban segítségre van szüksége ahhoz, hogy elterjessze megdöbbentő üzenetét tanítványai egyre népesebb táborában. Útra kel hát védelmezőjével, az egykori pásztorral és elítélt gyilkossal, Raul Endymionnal, hogy teljesítsenek egy utolsó, minden képzeletet felülmúló küldetést, és megfejtsék az egész világegyetem rejtett jelentését. Régi és új ellenségek veszik üldözőbe őket, miközben nyomukban jár a titokzatos Shrike is – szörnyeteg, angyal, gyilkológép –, aki végre leránthatja a leplet származásáról és rendeltetéséről. A Hyperionon pedig, ahol a világrengető kaland a kezdetét vette, minden titokra fény derül: az apokaliptikus igazság feltárja az élet értelmét, és mindörökre meghatározza a galaxist lakó emberiség sorsát. A nagyszabású tetralógia váratlan fordulatokban bővelkedő, befejező kötete felejthetetlen pontot tesz az évszázadokon átívelő űropera végére.

Dan Simmons: Endymion

Dan Simmons legendát teremtett a Hyperionnal, a Hyperion bukásában beengedte az olvasókat a színfalak mögé, az Endymion majd' háromszáz évvel későbbi eseményei során pedig megmutatja, hogy mire lehet használni egy legendát. 

A Háló megsemmisült, a legtöbb bolygó gazdasága összeomlott, teljes káosz alakult ki az emberlakta területeken, melyből - ahogy az ilyenkor lenni szokott - erős vallási hatalom nőtte ki magát, a zavaros időszak mellett köszönhetően annak, hogy a Hyperionon megtalálták a keresztségeket és használni kezdték őket, hogy valódi feltámadást adhassanak az igaz keresztényeknek. A Hyperion bukása óta viszont tudjuk, hogy a Shrike nem ilyen jövőből érkezett, valaminek tehát történnie kell a Pax hatalmával, és ezt a Keats-kibrid és Brawne Lamia lányának, Aeneának kell megtennie Raul Endymion segítségével, aki természetesen - a mitológiai Endymionhoz hasonlóan - ha egyelőre nem is király, de pásztor és vadász. 

Dan Simmons: Hyperion bukása

Az előző kötet és Balázs tavalyi értékelése után, az Endymion megjelenésével egy időben most végre én is elolvastam a Shrike zarándokai történetének folytatását. Bár a Hyperion bukása kevésbé koncentrál a zarándokok személyére, mint Dan Simmons korábbi regénye, a korábban megismert karakterek elég komoly szerepet kapnak: egészen pontosan rajtuk múlik az emberi világ jövője. Illetve ennél több is: a Számkivetettek és a Mag mesterséges intelligenciái is nagy várakozással tekintenek az Időkriptáknál zajló események kimenetelére - a Hyperion, a Periféria apró és jelentéktelen bolygója az események központjává válik.  Ez nem áll meg békés szinten, háború van kibontakozóban, olyan háború, amilyenre senki nem számított, háború, melyet nem lehet egyszerűen megnyerni vagy elveszíteni. Minden túlságosan nagy jelentőségűvé válhat, a legapróbb cselekedet is emberek milliárdjainak sorsát döntheti el.

Dan Simmons: Hyperion bukása

Mivel pillanatnyilag Mongóliában tanyázom és a posta elég drága, a friss agavés sci-fiket unokatesóm olvassa helyettem (nem mint ha egyébként nem tenné :]). Olvassátok az egyik legjobb science fiction sorozat legfrissebben megjelent, második kötetéről szóló ismertetőt az ő tollából: 

Dan Simmons Hyperionjának folytatásában, amely az 1821-ben elhunyt John Keats azonos című költeményének címét hordozza, elkezdődik a Titánok háborúja az emberiség távoli jövőjében. A Hyperion bukása sok szinten érintkezik a 18. század végén született romantikus költő munkásságával és folyamatosan felbukkan a görög istenek háborúja fiatal és erős teremtményeikkel, a Titánokkal, mint ahogy a könyvben az emberiség, a Számkivetettek csatáznak egymással és Shrike nevű rejtélyes teremtménnyel (lsd. Dan Simmons: Hyperion, 2010) az ember teremtette mesterséges intelligenciák és egy bukott isten felügyelete mellett.

A Hyperion bukása közvetlenül az előző könyv eseményeit folytatja, ám a Tau Ceti Center válságterméből, a galaxis lakott és civilizált részének, a Hegemóniának a központjából. Ezen a sorsdöntő napon jelenti be a Hegemónia és a Mindenség vezérigazgatója Gladstone igazgatónő a háborút a Számkivetettek ellen. A háborút, ami a Hyperion megvédéséért robbant ki, és ami a Mag MI-jei, ezeknek az ember által teremtett, jövőbe látó mesterséges intelligenciák szerint, totális, megjósolhatatlan kimenetelű háborúba taszítja az emberiség Hegemóniáját. Ennek ellenére az MI testület nem siet lebeszélni az eltökélt Gladstone-t. A hat zarándok és Het Masteen, a fa igaz hangja, életét a Hyperion bolygón John Keats, a főszereplő költő tolmácsolja az olvasónak. A Joseph Severn néven bemutatkozó költő Gladstone tudásának forrása az álmaiban megjelenő valós események miatt, de hamar az igazgatónő fölé kerül és elkezdi átlátni a világ életét befolyásoló eseményeket.  Az előző könyvből a történeteiken keresztül megismert szereplők, a Konzul, Het Masteen, a magánnyomozó Brawne Lamia, a költő Martin Silenus, Sol Weintraub, akinek lánya visszafelé öregszik és Fedhman Kassad a katona a menekülés minden reménye nélkül szállnak szembe a Shrike-kal. Az ő cselekedeteik fogják meghatározni az események kimenetelét, míg történeteik az Időkripták völgyéhez kötik őket. Ezek között az időben, ki tudja milyen jövőből, visszafelé haladó ijesztő műtárgyak között bolyonganak, szeretnek és szenvednek, és harcolnak a Shrike-kal, de még inkább az egyre tornyosuló rejtélyek hadával. 

Dan Simmons: Hyperion (2010)

Valahol, a 29. századi emberiség uralta térszelet peremvidékén létezik egy bolygó, mely John Keats befejezetlen, Hyperion című verséről kapta a nevét. Egy bolygó, amely a jelek szerint kulcsfontosságú a jövőre vonatkozóan, egy bolygó, ahol hatalmas, földalatti labirintusok terülnek el, ahol a legendás Időkripták épületegyüttese minden fizikai törvényszerűségre rácáfolva visszafelé halad az időben, és ahol az isteni megtestesülésként tisztelt - vagy éppen rettegett lény, a Shrike él a különös, életveszélyes növényzettel borított fennsíkon.