Hónapokon belül jön magyarul a Riyria-krónikák harmadik része, a tervek szerint jövőre is két kötet jelenik majd meg. Az első részhez hasonlóan az Avempartha - Az elfek tornya is kalandos, letehetetlen történet, nem csak hardcore fantasyrajongóknak.
Michael J. Sullivan eredetileg magánkiadásban megjelenő, később az Orbit Booksnál újra kiadott és további kötetekkel bővülő Riyria-sorozata valódi gyöngyszem a klasszikus, mesés stílusú, hangulatos és szórakoztató fantasyk kedvelőinek. Az első rész, a Trónbitorlók, okkal keltette föl az érdeklődésemet, pedig a fantasyt az utóbbi években eléggé elhanyagoltam a sci-fi javára, a második rész pedig egyértelművé teszi, hogy nem csak urban fantasyvel és kísérletező, hibrid sorozatokkal lehet sikereket elérni (például a Széthullott birodalom trilógia), hanem az ilyen, high fantasy-jellegű dolgokban is van még erő.
A Riyria-krónikák második része, az Avempartha - Az elfek tornya sorozatoktól nem szokatlan módon jobb az elsőnél. Kiforrottabb, komolyabb és az epizodikus felépítés helyett itt egyetlen célja van csak hőseinknek. A mestertolvaj Royce és a kardforgató Hadrian ismerős feladatot kap: ismét el kell lopniuk egy mágikus kardot...
Ez önmagában nem okozna problémát a minden ellenkező törekvésük ellenére már megint jótékonykodó párosnak, azonban az enyhén infantilis és naiv megbízójuk, egy tizenéves lány, aki a fél birodalmat átutazta, hogy rájuk találjon, "elfelejti" megemlíteni, hogy az Avemparthában, az ősi elftoronyban található kardot kissé bonyolult lesz megszerezni... Alapvetően jószívű hőseink mégsem fordulnak vissza, ha egyszer elvállalták a feladatot, meg is próbálják végrehajtani - nem a fizetségért, hanem mert azt remélik, hogy közben bizonyos kérdésekre is megkapják a választ.
Eközben az előző részből megismert Arista hercegkisasszony a nemzetközi politika mágiánál is rögösebb ösvényein igyekszik boldogulni, a nefroniták pedig a hajdani birodalom uralkodójának örökösét keresik, aki újra egyesítheti a királyságokat. A háttérben az egyház mellett az évszázadokra bebörtönzött mágus, Ezrahaddon sütögeti a pecsenyéjét és állítólag az egykor legyőzött elfek is visszavágóra készülnek.
 |
| Avemparthát Awryn és Erivan határán keressétek (forrás: Sullivan blogja) |
A szereplők most is jól eltaláltak, szinte egyikbe sem lehet belekötni. Persze a legtöbben specializált karakterek, direkt egy adott szerepre vagy hangulatkeltésre, erre viszont nagyon is alkalmasak. A szerzőnek kiváló érzéke van ahhoz, hogy pár megfelelően eltalált kulcsszóval, beszédstílussal vagy viselkedéssel felvázolja az egyes szereplőket, a maradékot pedig elvégzi az olvasó képzelete és ettől lesz igazán élő és személyes a történet.
Érezhető a fejlődés az első részhez képest, a történetszövés és a karakterábrázolás is kifinomultabb, még olvasmányosabb. A Trónbitorlóknak is komoly erénye a gördülékenység, az Avempartha - Az elfek tornya pedig egyenesen letehetetlen, konkrétan nem is tudok olyan részt mondani, ahol úgy csuktam be a kötetet, hogy nem az események lehetséges folytatása járt utána a fejemben. A Vaják-sorozat magyar nyelvű bemutatkozása előtt és után sem találkoztam olyan fantasyvel az elmúlt években, amiben meglett volna a potenciál, hogy a kedvenc köteteim/sorozataim között tartsam számon. A Riyria-krónikákra viszont jó eséllyel ez a sors vár, ha az októberben érkező Nyphron Rising (kb. "Nefron felemelkedése") is tartja a szintet.
Michael J. Sullivan világszerte nagy népszerűségnek örvendő fantasysorozatának első kötetét nyaralós könyvnek ajánlottam, olvasmányossága folytán ez a második részre is igaz, de itt már a könnyedség helyét valami komolyabb készül átvenni, ahogy az események egyre jobban beindulnak. Annak ellenére, hogy már a címben is elfekről van szó, a fülszöveg varázslót emleget és én is high fantasy-jellegűnek neveztem fönt, korántsem csak az elvakult fantasyrajongóknak szólnak a kötetek. Fantasyt alig, vagy egyáltalán nem olvasók is kellemes szórakozásra találhatnak benne (tesztelve), de a zsáner fanatikusainak is érdemes elolvasniuk, ritka a történet és stílus terén is ennyire igényes sorozat.
--
Érezhető a fejlődés az első részhez képest, a történetszövés és a karakterábrázolás is kifinomultabb, még olvasmányosabb. A Trónbitorlóknak is komoly erénye a gördülékenység, az Avempartha - Az elfek tornya pedig egyenesen letehetetlen, konkrétan nem is tudok olyan részt mondani, ahol úgy csuktam be a kötetet, hogy nem az események lehetséges folytatása járt utána a fejemben. A Vaják-sorozat magyar nyelvű bemutatkozása előtt és után sem találkoztam olyan fantasyvel az elmúlt években, amiben meglett volna a potenciál, hogy a kedvenc köteteim/sorozataim között tartsam számon. A Riyria-krónikákra viszont jó eséllyel ez a sors vár, ha az októberben érkező Nyphron Rising (kb. "Nefron felemelkedése") is tartja a szintet.
Michael J. Sullivan világszerte nagy népszerűségnek örvendő fantasysorozatának első kötetét nyaralós könyvnek ajánlottam, olvasmányossága folytán ez a második részre is igaz, de itt már a könnyedség helyét valami komolyabb készül átvenni, ahogy az események egyre jobban beindulnak. Annak ellenére, hogy már a címben is elfekről van szó, a fülszöveg varázslót emleget és én is high fantasy-jellegűnek neveztem fönt, korántsem csak az elvakult fantasyrajongóknak szólnak a kötetek. Fantasyt alig, vagy egyáltalán nem olvasók is kellemes szórakozásra találhatnak benne (tesztelve), de a zsáner fanatikusainak is érdemes elolvasniuk, ritka a történet és stílus terén is ennyire igényes sorozat.
--
Kiadó: Fumax
Kiadási év: 2012
Eredeti megjelenés: 2008
Eredeti cím: Theft of Swords Book Two - Avempartha
Fordító: Matolcsy Kálmán
ISBN: 978 963 9861 45 9
Oldalszám: 342
Ár: 2995,- (borítóár), 2200,- (Fumax webbolt)
--
A Szubjektív Kultnapló a Facebookon és a Twitteren is elérhető, ha pedig kíváncsi vagy, hogy mit olvasok éppen, figyelhetsz a Molyon is.
0 hozzászólás:
Megjegyzés küldése