Michael J. Sullivan: Trónbitorlók (Riyria-krónikák 1.)

Egy herceg, két tolvaj, rengeteg megoldásra váró feladat. A Trónbitorlók könnyed, szórakoztató sorozatkezdés az amerikai Michael J. Sullivan tollából. 

A 6+2 részes Riyria-krónikák éles kontrasztot mutat a Fumax másik fantasysorozatával, a Széthullott birodalom trilógiával. Mark Lawrence-szel ellentétben Michael J. Sullivan nem igazán kísérletezik, a kevéssé járt ösvények helyett a jól ismert utakat használja, ami átlagos esetben nem lenne elég ahhoz, hogy valami jót hozzon ki a dologból és ne süllyedjen el a középszerben. A Trónbitorlók azonban nem átlagos eset. Mint ahogy a szerző sem - ha valaki nem hiszi, olvassa el ezt a bejegyzést a blogján -, az eredetileg magánkiadásban megjelenő sorozatot pedig méltán karolta föl az Orbit Books.

Ha létezik tipikus nyári olvasmány, akkor a Trónbitorlók az. Nem gagyi "strandkönyv", hanem a kifejezés pozitív értelmében: szórakoztató és pihentető, kellemes olvasmány, amiben minden a helyén van és az olvasóval is pillanatok alatt megkedvelteti magát. A szereplők szeretetreméltóak és emberközeliek, a történet izgalmas, a világ kellőképpen érdekes és a szerző stílusával együtt minden adott a közel tökéletes recepthez. 

Ha egy szóval kell jellemezni a kötetet: stílusos. Így, egyszerűen. Mert mi mást is lehetne mondani egy olyan történetre, melynek főszereplője két szerencsevadász, egy ügyeskezű mestertolvaj és egy három karddal mászkáló harcos, akik már a legelső jelenetben kioktatnak egy csapat, éppen őket kirabolni készülő útonállót arról, hogy hogyan is kell végrehajtani egy rendes rajtaütést, aztán faképnél hagyják a döbbent társaságot, természetesen továbbra is értéktárgyaik birtokában. Mi mást is lehetne mondani egy olyan történetre, melyben a két tolvaj puszta jófejségből (na jó, azért a kellően magas jutalom is kecsegtető) elvállal egy "last minute" megbízást, aztán még egyet, aztán... Vagy egy olyan történetre, melyben a királyfi elkényeztetett és a királylány talpraesett, az elfek elnyomottak, a törpök pedig szokás szerint mérnökzsenik (még ha az itt előforduló egyetlen képviselőjük nem is valami szimpatikus személyiség), az évszázadokkal ezelőtt bebörtönzött varázsló pedig archaikus nyelvváltozatot beszél.  

Az ominózus első jelenet (rajz: Jesse H. Bechtold via Sullivan's Official Website)

A hangsúly a történet helyett inkább a karaktereken van - méltán -, ugyanakkor azt sem mondhatjuk, hogy az események el lennének hanyagolva. Hatalmas, epikus történésekre nem kell számítani, mégiscsak egy sorozat első (legalábbis elsőként megjelent) kötetéről van szó, akció, szórakoztató jelenet és gyors párbeszéd viszont akad bőven. A humor egy része normál esetben eléggé erőltetett lenne (például a kolostor falain kívüli világot nem ismerő szerzetes rácsodálkozása különféle dolgokra), Sullivannek valahogy mégis sikerült elkerülnie a kínossá válást, ami nálam nagy szó, az átlagos vígjátékokat otthagyom az első ilyen után és a hasonló jelenségek miatt kerülöm messziről a paródiákat és stand-up comedyket is, itt viszont aranyosan mókásnak találtam a dolgot. Nem tudom, hogy szándékos easter egg-e vagy sem, mindenesetre az emberek istenének emlegetésekor nehéz volt elvonatkoztatni az azonos nevű szlovén várostól, ez délnyugati szomszédainknak fokozottan mókás lehet. Leginkább a gunyoros humor, enyhén cinikus világnézet, gyors riposztok és a könnyen átélhető hangulat miatt érdemes elolvasni a könyvet. Mindezeknek köszönhetően egyfajta "Vaják light"-ként is felfogható a kötet, ismét csak a kifejezés pozitív értelmében. Az enyhe cinizmus és erős igazságérzet mellett itt is előkerül a rasszizmus kérdése, a klasszikus fantasyelemek és lények kissé elmozdulnak megszokott szerepükből, a karakterek vígan italoznak és nőznek... A két sorozat oda-vissza ajánlható, ha az ember szereti az egyiket, de még nem olvasta a másikat, érdemes egy próbát tenni vele.

A kötelező high fantasy-s világtérkép és névmutató nem a könnyed, humorral átszőtt regény képét erősíti, de ez ne riasszon el senkit. A térképre ránéztem az elején és megállapítottam, hogy nem érdekel, később viszont jó volt visszalapozni, hogy pontosan merre is járnak hőseink, a névmutató viszont fölösleges ezen a szinten, teljesen jól követhető, hogy ki kicsoda, anélkül, hogy hátra kellene lapozgatni. Ugyanígy az istenek és országok leírása is lényegtelen, a szövegből úgyis kiderül, amire szükség van. Ez nem A tűz és jég dala vagy A szilmarilok, rengeteg fontos szereplővel és hellyel, van nagyjából négy főbb karakter és legfeljebb kétszer ennyi egyéb mellékszereplő, aki számít, teljesen kizárt, hogy ezt valaki ne tudja észben tartani. Ha meg mégis, hát ott a segítség...

Ajánlás: Ha szereted a fantasyt - bármilyen fantasyt - nézz bele. Ha ritkán olvasol ilyesmit, akkor is, a jó dolgokat nem érdemes kihagyni. Ha pedig még nem olvastál, kezdésnek ez is legalább olyan jó, mint bármi más. Azonban ha kizárólag a sötét és erőszakos, netán éppen ellenkezőleg, a rózsaszín és romantikus fantasyt kedveled, ezt a regényt nem neked írták. Nekem abszolút bejött és már a második rész is itt figyel a polcon, olvasásra várva.  

Michael J. Sullivan első dedikálásán, 2008-ban (forrás: a szerző blogja)

--

Kiadó: Fumax

Kiadási év: 2012

Eredeti megjelenés: 2008

Eredeti cím: Theft of Swords Volume One - The Crown Conspiracy

Fordító: Makai Péter Kristóf

ISBN: 978 963 9861 45 9

Oldalszám: 342

Ár: 2995,- (borítóár), 2200,- (Fumax webbolt)

--

A Szubjektív Kultnapló a Facebookon és a Twitteren is elérhető, ha pedig kíváncsi vagy, hogy mit olvasok éppen, figyelhetsz a Molyon is.