Ernest Cline: Ready Player One (magyar)

Gyakran vagyok úgy a jó könyvekkel, hogy elsőre nem tudok mit írni róluk. Hiába van egy csomó dolog, amit megosztanék mindenkivel, nem tehetem, mert vagy poénokat lőnék le vele, vagy olyan sok van belőlük, hogy nem tudnám kiemelni a lényeget, de ha meg nem írok semmit, attól nem lesz kedve az embereknek elolvasni a könyvet még akkor sem, ha tényleg érdemes. Persze van, akinek elég, ha azt mondom, hogy "ezt olvasd el, mert jó" és már veszi is a kezébe, de hogy nézne ki, ha csak ebből állna a blog?

Talán túlzás, hogy a Ready Player One "az új generáció Neurománca", ahogy Will Lavender fogalmaz a borítóra került ajánlásban, de az tény, hogy jól sikerült darab. Nem annyira újító, mint Gibson korszakalkotó műve, de nagyon is megállja a helyét az annyiszor emlegetett, rendkívül erős magyar nyelvű 2012-es sci-fi mezőnyben. Ha valaki "nyugaton" nőtt föl a nyolcvanas években, elképesztő mennyiségű nosztalgikus hívószóval találkozhat a regényben, de Ernest Cline nem csak erre épít: nagyjából mindenkinek szórakoztató és sokáig emlékezetes élményben lesz része, aki elolvassa a regényt.

Ta-mia Sansa: Forradások

Jó ideje kíváncsi voltam már Ta-mia Sansa "Gender krónikák" történeteire, elvégre ha egy Asimov-rajongó maga is nagyszabású, sokrészes sci-fi sorozat megírására adja a fejét, az olyasmi, ami mellett nem lehet csak úgy elmenni. A molyon is elég nagy visszhangja volt (és van) a már megjelent két kötetnek és a folyamatosan tesztolvasók között köröző példányoknak, ugyanakkor részben ez a jelenség volt az, ami elriasztott: nem éppen sci-fi olvasók alkotják a rajongótábor nagy részét, hanem (nem leszek népszerű!) azok, akik a sajnálatos módon hatalmas mennyiségben megjelentetett ifjúsági ("young adult") romantikus ponyvákat tolják ezerrel. Ilyesmihez pedig elvből nem nyúlok, legfeljebb kísérleti jelleggel, és nem meglepő módon a tinilányos rajongás sem az én műfajom, de úgy gondoltam, hogy ez valami furcsa véletlen lehet és egy olvasást azért csak megér. Ha meg nem, akkor is egy kötettel közelebb vagyok a "minden magyarul megjelent sci-fit összeszedni" célhoz. 

Aztán egy beszélgetést követően mégis rávettem magam, hogy begyűjtsem a Forradásokat (a korábban megjelent Sötét Hórusz még korai, kevésbé kiforrott darab, állítólag ráférne némi átírás-újraszerkesztés), a kedvezmény miatti tömeges megrendelés kapcsán összeálló "molytalálkozó" és dedikálás során pedig kiderült, hogy Sansa élőben is jó fej és elmesélt pár dolgot, amitől egyértelmű lett, hogy a könyv sem lehet olyan rossz. 

10 – SFmag fantasztikus irodalmi antológia

Szoktam olvasgatni az SFmag cikkeit, tavaly láttam is, hogy összeraktak egy tizenhét novellát tartalmazó, ingyenesen letölthető e-antológiát, de arról inkább negatívumokat hallottam, úgyhogy nem próbálkoztam vele. Az idén megjelent 10 - SFmag fantasztikus irodalmi antológia már lényegesen erősebb válogatásnak ígérkezett, úgyhogy annak ellenére, hogy (még) nincs e-olvasóm, csak mobilon szoktam időnként e-könyveket olvasni, úgy gondoltam, hogy egy próbát megér - már csak azért is, mert a kiadást felkaroló Ad Astra eddigi megjelenései magas színvonalúak és jobbára tetszettek is. Egyáltalán nem bántam meg, tényleg érdekes történeteket szedtek össze az SFmag szerkesztői.
A továbbiakban mindegyik novelláról röviden: 

S. J. Parris: Eretnek

Érdekes ötlet történelmi köntösbe bújtatni egy klasszikus krimit és főszereplőnek egy olyan emblematikus figurát használni, mint Giordano Bruno. S. J. Parris kísérlete egész jól sikerült, az Eretnek nem csak egy izgalmas krimi, hanem némi betekintést is ad az 1580-as évek Angliájának vallási ellentétektől és ébredő tudományosságtól hangos környezetébe.

A reneszánsz filozófus eredetileg tanári állásért folyamodni és egy filozófiai vita kedvéért utazott Oxfordba, ám a regény szerint a váratlan végkimenetelű vitánál sokkal durvább dolgok is történnek az egyetemi kisvárosban. A rejtély megoldása pedig nem másra, mint az olasz Giordano Brunóra vár.

Pintér Bence - Pintér Máté: A szivarhajó utolsó útja

Pintér Bence és Pintér Máté jó kis alternatív történelmi kalandregényt dobott össze A szivarhajó utolsó útja c. kötetükben. Századfordulós krimi, kellemes "mi lett volna, ha..." érzéssel és egy csipetnyi steampunkkal fűszerezve. Stílusos és szórakoztató történet egy olyan korból, ami tényleg a magyar történelem egyik legérdekesebb időszakának mondható. A szabadságharcosok nyertek 1849-ben, létrejött a szabad államokból alakuló Dunai Konföderáció, a kis országok nagy szövetsége virágzik, Európa legszabadabb és legfejlettebb vidéke (legalábbis ami a kontinenst illeti). A történelemkönyvek lapjairól ismerős nevek bukkannak fel lépten-nyomon, néhányan kissé más szerepben, mint ahogy azt tudjuk, a városi élet autentikus és pezsgő, Bence nemhiába történész, kiváló világot épített. A kellemes környezet azonban nem mindenkinek tetszik: a Konföderáció minden szabadsága ellenére szerb szeparatisták és egy titokzatos, sötét alak fenyegetik a nemzetek egységét. 

Lilian H. AgiVega: Második Atlantisz

A moly.hu-n jelenlévő szerzőkre eleve kíváncsi vagyok és AgiVega is szimpatikusnak tűnik, úgyhogy amikor észrevettem, hogy egy bizonyos könyváruház nyári akciójában fillérekért dobálják az emberek után a Második Atlantiszt, nem volt kérdés, hogy megveszem-e. Annak ellenére, hogy egyáltalán nem tartozom a regény (sorozat) célközönségébe, határozottan szórakoztató olvasmány volt, abszolút megérte beszerezni. Azt azért nem mondanám, hogy nyilvánosan is olvastam, de elsősorban nem azért, mert furán néztek volna rám, hanem mert két délután alatt befejeztem, ami elég jól mutatja, hogy milyen olvasmányos a történet, majd' ötszáz oldalas terjedelme ellenére. 

Andrzej Sapkowski: Vaják II. - A végzet kardja

Tavaly tavasszal nagy hátrányt kezdett ledolgozni a magyar fantasykiadás: a számítógépes játék sikerének köszönhetően valaki végre vette a fáradságot és lefordíttatta a Vaják-sorozat egyik, ha nem is az első kötetét. Az utolsó kívánság után idén nyárig kellett várni Andrzej Sapkowski következő kötetének magyar verziójára: A végzet kardja is a megjelenés hetében került a polcomra, csak a bejegyzés csúszott egy "kicsit". 

A novelláskötet hozza az előző részben megismert és megszeretett hangulatot. Klasszikus és kevésbé klasszikus mesék és legendák elemeivel tarkított, izgalmas világ várja az olvasót, amelyből természetesen nem hiányzik a Sapkowski védjegyének számító többi elem sem. Kiváló humorral, átlagos fantasykre nem jellemző éleslátással és intelligenciával dolgozik a szerző - a szörnyvadászat egyáltalán nem az a dicsőséges tevékenység, mint aminek az átlagember elképzeli, és egy fantasy-világnak is van gazdasági szerkezete.