Jonathan Strahan: Az év legjobb science fiction és fantasynovellái 2017

Huszonnyolc novella, Jonathan Strahan, a legendás ausztrál szerkesztő szerint az év legjobbjai. A tavalyi antológia sikerét követően Az év legjobb science fiction és fantasynovellái 2017 is megjelent magyarul, a hazai olvasók így ismét belekóstolhatnak az angolszász SF/F novellatermés legjavába. 

Miután tavaly kiderült, hogy léteznek jó novellák, ráadásul ilyen mennyiségben, ez az antológia már nem szolgálhat sok meglepetéssel. Természetesen túlzok, de az tény, hogy ilyen szempontból nem ütött akkorát Az év legjobb science fiction és fantasynovellái 2017, mint a 2016-os válogatás. A szerzők és Strahan persze idén is kitettek magukért, de az is biztos, hogy az angol nyelvű SF/F-színtéren a nagy számok törvénye alapján könnyebb jó novellákat találni, mint valószínűleg az összes többi nyelven együttvéve.

A tavalyi kötet gerincét az Old Venus antológia legjobbjai adták, az ideit a The Starlit Wood: New Fairy Tales novellái, a női és ázsiai-amerikai szerzők fémjelzik. Emiatt a hangsúlyok is máshol vannak: a szórakoztatás és világalkotás hátrébb vonult és több teret enged a karaktereknek és a társadalmi kérdéseknek. A változás nem helyezhető el a "jó-rossz" skálán, viszont szépen mutatja, hogy 2016-ban mi foglalkoztatta az írókat és szerkesztőket. Ha ez valóban így van, a következő, idén megjelenő novellákból összeállított antológia (az ismert nemzetközi események visszhangjaként) valószínűleg még súlyosabb lesz.

Na de lássuk, miről is van szó, alább mindegyik novelláról írtam néhány sort:

Jonathan Strahan: Az év legjobb science fiction és fantasynovellái 2016

SF-regények terén egyre jobban állunk, végre nem évtizedes lemaradásban követjük a nemzetközi trendeket, a novellák viszont meglehetősen alulreprezentáltak. Ezen próbál változtatni a Jonathan Strahan által válogatott Az év legjobb science fiction és fantasynovellái 2016-os inkarnációja, ami túlzás nélkül a legjobb többszerzős novelláskötet, ami valaha a kezembe került.

Amikor májusban (csak négy hónapja volt?) kiderült, hogy a Gabo kihozza magyarul a veterán szerkesztő, Jonathan Strahan 1997 óta futó antológia-sorozatának aktuális részét, a bejelentést öröm és meglepettség fogadta. Részemről ezek mellé némi kételkedés is társult - veterán blogolvasók ismerhetik a novellákhoz és novelláskötetekhez fűződő viszonyomat -, de bíztam abban, hogy az angolszász SF-szcéna azért elég nagy ahhoz, hogy össze lehessen szedni évente egy kötetnyi vállalható novellát.

Ez így is lett: annak ellenére, hogy - jó eséllyel az eredeti kiadó engedélyének hiánya miatt - kimaradt néhány elég nagy név (pl. China Miéville és Greg Egan), kimondottan színvonalas válogatás született, talán ha két-három olyan novella van a huszonhétből, amire azt mondom, hogy fölösleges volt helyet adni neki a kötetben. Jó történetekből viszont nincs hiány, ilyenek például Neil Gaiman, Ian McDonald és Usman T. Malik novellái, de szorosan mögöttük ott van Kelly Robson, Tamsyn Muir, Elizabeth Bear, Catherynne M. Valente, Kim Stanley Robinson és Ann Leckie is.

Alább egyesével is értékelem a novellákat, spoilermentesen.

10 – SFmag fantasztikus irodalmi antológia

Szoktam olvasgatni az SFmag cikkeit, tavaly láttam is, hogy összeraktak egy tizenhét novellát tartalmazó, ingyenesen letölthető e-antológiát, de arról inkább negatívumokat hallottam, úgyhogy nem próbálkoztam vele. Az idén megjelent 10 - SFmag fantasztikus irodalmi antológia már lényegesen erősebb válogatásnak ígérkezett, úgyhogy annak ellenére, hogy (még) nincs e-olvasóm, csak mobilon szoktam időnként e-könyveket olvasni, úgy gondoltam, hogy egy próbát megér - már csak azért is, mert a kiadást felkaroló Ad Astra eddigi megjelenései magas színvonalúak és jobbára tetszettek is. Egyáltalán nem bántam meg, tényleg érdekes történeteket szedtek össze az SFmag szerkesztői.
A továbbiakban mindegyik novelláról röviden: 

Catherynne M. Valente: Marija Morevna és a Halhatatlan

Érdekes dolgok ezek. A felhúzhatós lánynál különösen szembetűnő, hogy mennyien közelítettek felfokozott és teljesen téves előfeltevésekkel a könyvhöz, érdekes és intelligens sci-fi helyett "young adult" ponyvát várva. Aztán persze kiderült, hogy nem arról van szó és jöttek a lehúzós értékelések (is, mert a nagyobbik részük még mindig igencsak pozitív), vagy éppen csak gyorsan átlapozták a könyvet, fel sem fogva a részleteket. A Marija Morevna és a Halhatatlan esetében és is beleestem ebbe a csapdába. Annyian írtak egekig magasztaló értékelést Catherynne M. Valente könyvéről, köztük sokan olyanok, akiknek a véleményét minimum megfontolandónak tartom fantasy terén, hogy muszáj volt megszereznem. Ráadásul a téma is érdekelt, legalábbis ami az orosz népmeséket és nem a szovjet időszakot illeti, a kiadó is szimpatikus, nyilván lecsaptam a lehetőségre, amikor a molyon valaki nagyjából harmadáron felrakott egy példányt, mert nem tetszett neki.