William Gibson: Virtuálfény

A cyberpunk halott, de érdemes olvasni. Hiába lépett már maga Gibson is túl azon a műfajon, melynek vitán felül ő volt a legnagyobb alakja, a "korai" regényei változatlanul mérföldkőnek számítanak - és ami még fontosabb, a huszonegyedik században is élvezhetőek. 

Miután az Agavéhoz került William Gibson regényeinek magyar kiadása, értelemszerűen a legfrissebb, A periféria nyitotta a sort. Most visszaugrunk az ezredforduló elé, amikor Gibson még cyberpunkot írt: az 1993-as Virtuálfény a korszak egyik legjellegzetesebb emléke. Ugyan már egyszer megjelent magyarul, kereken húsz éve, azóta viszont felnőtt egy új olvasógeneráció, ráadásul némi ráncfelvarrás is ráfért a regényre, így az új kiadás egyúttal újrafordítást is jelent, Pék Zoltán szokás szerint minőségi munkát végzett. 

Sokan a cyberpunkot azonosítják Gibson "valódi" stílusával. Ez persze nem egészen igaz, tekintve, hogy a műfaj mára erősen túlhaladott, Gibson a kétezres évektől másfelé fordult (a Blue Ant trilógia "nowpunk", A periféria pedig tisztán kortárs sci-fi), mindenesetre így a régi rajongók méltóképpen nosztalgiázhatnak, az új olvasók pedig betekintést nyerhetnek a nyolcvanas években gyökeredző, sosem volt jövőbe. 

Robert J. Sawyer: WWW 2 - Vigyázók

Robert J. Sawyer WWW-trilógiája egyre jobb: a második rész, a Vigyázók még az erős kezdést is felülmúlja. Hatásos, jól megírt és komolyan elgondolkoztató, pontosan olyan, mint amilyennek egy jó sci-fi regénynek lennie kell. Kezdőknek és haladóknak is bátran ajánlom. 

A WWW-trilógia első kötete, a Világtalan, a maga kategóriájában látszólag szinte tökéletes volt. Kiváló ötletek, precíz kivitelezés, friss és gondolatébresztő történetelemek, nem gondoltam volna, hogy lehet olyan folytatást írni, ami felér hozzá. Robert J. Sawyer azonban megcsinálta: a Vigyázók nem csak tartja a szintet, hanem bizonyos szempontból még jobb is az előző kötetnél. 

Ha nem hívja össze a Galaktika az ország legismertebb, fantasztikus irodalommal (is) foglalkozó könyvesbloggereit tavaly decemberben, ha nem lepik meg a résztvevőket a kiadó három karácsonyi újdonságával, köztük a Világtalannal, talán még évekig eszembe sem jut beleolvasni a trilógiába, ami óriási hiba lett volna. Így viszont legalább már ti, akik követitek a Kultnaplót, tudjátok, hogy érdemes hozzáfogni :)

Lauren Beukes: Moxyland (magyar)

A cyberpunk halott, de talán még föltámadhat. Lauren Beukes nem újítja meg alapjaiban a stílust a Moxylanddel, de kétségtelenül rámutat, hogy nem csak a nyolcvanas-kilencvenes években lehetett értékelhető cyberpunk műveket alkotni. Gyors, egzotikus, színes regény érkezett a dél-afrikai írónőtől, mely elnyerheti az izgalmas ifjúsági regényekre vágyók tetszését éppúgy, mint a cyberpunk-ínyencekét. 

Magyarországon az átlagember nem tud valami sokat Dél-Afrikáról. Talán még rémlik a vuvuzelás focivébé, esetleg bevillannak a középiskolás történelemórákról olyasmik, mint az apartheid rendszer, a nagy földrajzi felfedezések korából a Jóreménység fokának megkerülése, talán még a félrefordított nevű Asztal-hegy látképe is megjelenik homályosan, de nagyjából ennyi. Lauren Beukes viszont olyan szépen építi föl a közeljövő Fokvárosának környezetét, hogy szinte nincs is szükség többre, legfeljebb ha az apróbb árnyalatokat és utalásokat is érteni akarjuk, ez viszont egyetlen hasonló történet esetén sem egyszerű - az utószó viszont ebben is segít egy kicsit. 

Négy fiatal dél-afrikai szemszögéből éljük át a történetet, négy olyan karakteren keresztül, akik jó cyberpunkhoz illően valamilyen szempontból a társadalom peremén léteznek. Kendra egy punk fotóslány, aki eladja magát élő reklámfigurának, kibukott az egyetemről, egyéni stílusa viszont elismerésre talál a fokvárosi művészvilágban. Toby életművész videoblogger, drogfüggő, szabadúszó médiaharcos és Kendrához hasonlóan a vizuális információgyűjtés megszállottja. Tendeka a társadalom alsó szintjein mozgó forradalmár, aki fel szeretné szabadítani népét a cégek uralma alól, de csak a düh mozgatja, sem eszköze, sem elég tehetsége nincs a dologhoz. Lerato pedig a Communique programozója, céges iskolákban kinevelt vállalati alkalmazott, aki a többiekhez hasonlóan többről álmodik annál, mint ami jut neki, és a célja elérése, valamint barátai érdekében illegális dolgokra is hajlandó használni tehetségét. Négy karakter, akiket összefűz a társadalom nyomása, négy elégedetlen fiatal, akiknek talán van még esélyük a kitörésre.

Robert J. Sawyer: WWW 1 - Világtalan

A karácsonyi szezonra érkezett Robert J. Sawyer nem ok nélkül népszerű trilógiájának első kötete, a WWW 1 - Világtalan. Korábban semmit nem olvastam még a szerzőtől, valahogy elkerültek az eddig megjelent könyvei, de kezdésnek ez elég jó volt ahhoz, hogy ne csak a folytatásra, hanem a szerző más műveire is kíváncsi legyek. 

A Ready Player One ajánlása szerint az "az új generáció Neurománca", szerintem sokkal inkább ez: tematikáját és hangulatát tekintve is jóval közelebb áll a klasszikus cyberpunkhoz, ráadásul még Sawyer stílusa is emlékeztet William Gibsonéra a Blue Ant trilógiából. 

Ernest Cline: Ready Player One (magyar)

Gyakran vagyok úgy a jó könyvekkel, hogy elsőre nem tudok mit írni róluk. Hiába van egy csomó dolog, amit megosztanék mindenkivel, nem tehetem, mert vagy poénokat lőnék le vele, vagy olyan sok van belőlük, hogy nem tudnám kiemelni a lényeget, de ha meg nem írok semmit, attól nem lesz kedve az embereknek elolvasni a könyvet még akkor sem, ha tényleg érdemes. Persze van, akinek elég, ha azt mondom, hogy "ezt olvasd el, mert jó" és már veszi is a kezébe, de hogy nézne ki, ha csak ebből állna a blog?

Talán túlzás, hogy a Ready Player One "az új generáció Neurománca", ahogy Will Lavender fogalmaz a borítóra került ajánlásban, de az tény, hogy jól sikerült darab. Nem annyira újító, mint Gibson korszakalkotó műve, de nagyon is megállja a helyét az annyiszor emlegetett, rendkívül erős magyar nyelvű 2012-es sci-fi mezőnyben. Ha valaki "nyugaton" nőtt föl a nyolcvanas években, elképesztő mennyiségű nosztalgikus hívószóval találkozhat a regényben, de Ernest Cline nem csak erre épít: nagyjából mindenkinek szórakoztató és sokáig emlékezetes élményben lesz része, aki elolvassa a regényt.

Hannu Rajaniemi: Kvantumtolvaj

A Kvantumtolvaj poszthumán, cyberpunk világképe sokkal ijesztőbb, mint A felhúzhatós lány ökokatasztrófa-sújtotta Thaiföldje. A fizikai és a digitális világ összefonódása, a valódival tökéletesen összekeverhető virtuális valóságok bizonytalansága, az emlékek, sőt, tudatok szabad másolhatósága bármilyen genetikailag módosított vírusnál rémítőbb jövővízió. A digitális halhatatlanság persze jó dolog, de mi a helyzet az örökké tartó rabszolgasággal vagy börtönélettel? Érzékszervektől megfosztva lebegni egy tartályban időtlen időkig, virtuális börtönbe zárva élni több száz vagy több ezer példányban, géptestbe zárva robotolni újjászületésben reménykedve - ez hogy hangzik? 

Jean le Flambeur, Hannu Rajaniemi Kvantumtolvajának főszereplője legalábbis a középső verziót kényszerűségből megtapasztalja, amíg egy titokzatos célok vezérelte, nem túl bőbeszédű lány ki nem szabadítja. Vagy legalábbis az egyik másolatát. Szerencse? Attól függ, hogy kinek a szempontjából. 

William Gibson és társai: Izzó Króm

Ugyan nem vagyok kimondottan cyberpunk-rajongó, ráadásul a regényeket is jobban szeretem a novelláknál, mégis muszáj volt elolvasnom a kötetet. Hogy miért? Egyrészt a moly.hu -n magasra van értékelve, másrészt ki az a hülye, aki 190 forintért otthagy egy ilyet a Könyvudvarban?

A történetek amolyan "a nem túl távoli jövőben" játszódó cyberpunk sztorik, nem többek és nem kevesebbek ennél. A felhozatal színvonala tényleg elég jó, kiemelendő viszont közülük a Gibson mellett Michael Swanwick által jegyzett Párharc, Jonh Shirley-vel közösen írt Bárnépség (Hát nem zseniális ötlet, hogy egy másik faj is él a Földön, akik kaméleonszerűen változtatják az egyébként emberi külsejüket és kocsmáról kocsmára "szállva" élnek?) és a tradicionális hackernovella, a címadó Izzó Króm.
Persze lehetne még a kötetindító Johnny, a kacattár történetet is emlegetni, mint a Johnny Mnemonic film (amit egyébként nem láttam) alapjául szolgáló művet, vagy a kötetzáró Mozart napszemüvegben-t, de ez utóbbi szentségtörés lenne, mert éppen Beethovent hallgatok.
Cyberpunkoknak kötelező darab, másoknak kiváló utazóskönyv, metrózás alatt végigpörgethető egy-egy novella.



Kiadó: Valhalla Páholy
Kiadási év: 1997
Szerzők: William Gibson, John Shirley, Bruce Sterling, Michael Swanwick, Lewis Shiner

Eredeti cím: Burning Chrome by William Gibson
Fordító: Bóday Tamás, Gáspár András, Hoppán Eszter, Szántai Andrea, Szántai Zsolt

Oldalszám: 253

Jeff Noon: Vurt

A. C. Clarke-díj, drogok, virtuális valóság, elborult cyberpunk hangulat: a Vurt elkap, magával ragad, függővé tesz.
Én nem tudom, hogy Jeff Noon mit szedett (gyanítom, hogy Philip K. Dick hagyatékában találta a receptet), mindenesetre sikerült valami olyat létrehoznia, amihez már engedély kéne. Leginkább az ilyen könyvek szolgáltatják a magyarázatot fizikailag káros szenvedélyektől többé-kevésbé mentes életemre: minek lőjem be magam, ha ilyesmit is olvashatok és ez még olcsóbb is?

Egyszer volt, hol nem volt, még a romos viskóvárosokon és a génmaniplált kutya-embereken is túl, volt egyszer egy ember, akit Hobartnak hívtak. Nem lehet sokat tudni róla, nagyjából csak annyit, hogy feltalálta a Vurtot. Hogy mi az a Vurt? Egyfajta virtuális valóság és drogos lebegés egyvelege, nem kell mást tenni a belépéshez, csak ledugni a nyelőcsőbe egyet a szép, színes tollak kupacából. Persze nem árt vigyázni, mert a különböző színkóddal jelölt tollak máshová vezetnek, van, amelyik egyenesen halálos, ráadásul ha a Vurtban meghalsz, akkor a valós világban is szevasz neked. A Vurtban el is lehet tévedni, vagy éppen bentragadni, ilyenkor az elveszített személlyel azonos értékű vurtlény érkezik a mi világunkba, mintegy csereként. Ez történt a Szelíd Szajrésok csapatával is: Firka elvesztette a húgát, cserébe megkapta Űrből-Jött-Izét, a vurtlényt, egy hatalmas darab élő drogot. Nyomukban zsaruk, körülöttük mindenféle furcsa szerzet; néha mint ha az egész világ be lenne kenve Vazzal. Izé és Desdemona visszacseréléséhez viszont Angol Vudu kell, egy nagyon nehezen beszerezhető cucc...



Kiadó: Agave
Kiadási év: 2005

Eredeti cím: Vurt

Fordító: Pék Zoltán

Oldalszám: 264

Marianne de Pierres: Nejlonangyal

Ha 2480 helyett 390 magyar pénzért hozzá lehet jutni egy könyvhöz, két dolog lehetséges. Vagy valami rettenetesen sz@r firkálmányról van szó, vagy azonnal élni kell a lehetőséggel és a pénztárhoz vinni a példányt. Amint látszik, én az utóbbit választottam és nem bántam meg. Más kérdés, hogy amúgy is életcélom begyűjtetni minden magyarul kiadott scifit, úgyhogy ez szinte kötelesség is, de végső soron egy tűrhető "elsőkönyvvel" gazdagodtam.

Mert hogy az írónőnek ez az első könyve a végszöveg szerint, és mint ilyen, nem is sikerült rosszul. Ausztráliában járunk, a legkisebb kontinens nagyrészt a jelenleginél is kevésbé élhető, ezért a lakosság a partvidékeken zsúfolódott össze. Egy ilyen part menti város Vivacity is, ahol a cyberpunk hagyományoknak megfelelően minden csupa szélsőség: a gazdagok fényűző villákban, a szegények pedig lepusztult, mérgező ipari területeken élnek, a média pedig veszélyesebb, mint bármelyik banda, vagy akár a nem nagyon létező rendőrség. Egyes szám első személyben mesélő főhősünk pedig nem más, mint Parris Plessis, foglalkozását tekintve testőrnő, s mint azt igen sokszor megemlíti, két méter körüli magassággal és ehhez mérten arányos súllyal büszkélkedhet, ami testőrként ugyan előnyös, de egy besurranó tolvajnak már komoly problémát okozhatna.

A szegények és mutánsok lakta Harmad névre hallgató városrészben bandaháború készül, Parrish természetesen belekerül a közepébe, a helyzet pedig igen hamar odáig fajul, hogy aki nem isteníti, az vadászik rá, távirányítású médiarobotokkal az élen. Ráadásul még mindenféle látomások is nehezítik a dolgát, így tényleg nehéz kideríteni, hogy ki kavarja a kavarnivalót.



Kiadó: Ulpius Ház

Kiadási év: 2005
Eredeti cím: Nylon Angel

Fordító: Káli Dia

Oldalszám: 335

William Gibson: Trendvadász

Az Interneten sok furcsa dolog van, ezt mindenki tudja. De időnként a szokásosnál is különösebb dolgok történnek: az utóbbi időben egy titokzatos film szegmensei kezdenek fel-felbukkanni, bizonyos emberek nagy örömére, akik hamarosan rajongótáborokat alakítanak és fórumokon vitatják meg ötleteiket a készítő kilétéről, a történetről, az újabb szegmensekről... Cayce Pollard, a logofóbiás marketingszakértő is az egyik ilyen netes közösség tagja, de a klipkutatás csakhamar hobbiból főfeladattá lép elő számára, amikor londoni útja során megbízzák a filmtöredékek forrásának kiderítésével.

A nyomok Tokióba vezetnek, a digitális világ fellegvárába, ahol otaku hackerek nek sikerült rájönni valami igazán fontosra, de valakiknek a keze idáig is elér és nagyon szeretnék megakadályozni Cayce-t a titok kiderítésében.

Hogy mi köze van egy tökéletesen napjainkban játszó dó (2001-02-ben írta Gibson) cyberpunk sztorinak a náci Németország mechanikus zsebszámológépéhez, illetve a nagysikerű ZX81-hez? Ehhez már el kell olvasni a könyvet.
A könyv teljes mértékben alapmű, minden ízében cyberpunk, de anélkül, hogy ez zavaró lenne, úgyhogy akkor is élvezhető, ha az ember nem reklánguru (-tanonc) és nem is naphosszat a számítógéphez nőve tespedő, kólán és csipszen élő "kocka" (vagy mi az éppen aktuális megnevezése az inkább a virtuális világban, mint a valódiban élőknek) .
A könyv persze nem csak szórakoztató, hanem a személyes márkajelzés-undoromnak is adott egy lökést, emellett az egyik legfurcsább olvasás közbeni élményem kapcsolódik hozzá: amikor először olvastam, valahol a tizedik fejezet táján észrevettem, hogy az a bekezdés jelen időben van írva, de nagyobb jelentőséget nem tulajdonítottam neki. Aztán nagyjából száz oldallal később megint volt egy ilyen "flash", de ez már nem hagyott nyugodni: tíz másodperccel később leesett, hogy igen, az egész könyv jelenben van. Azóta sem sikerült rájönnöm, hogy miért nem vettem észre azonnal, pedig kifejezetten utálom, ha nem múltban íródott egy történet, de itt valahogy az események hatására átsiklottam fölötte.


Kiadó: Magyar Könyvklub

Kiadási év: 2004
Eredeti cím: Pattern Recognition

Fordító: Gálla Nóra

Oldalszám: 326