Szoktam olvasgatni az SFmag cikkeit, tavaly láttam is, hogy összeraktak egy tizenhét novellát tartalmazó, ingyenesen letölthető e-antológiát, de arról inkább negatívumokat hallottam, úgyhogy nem próbálkoztam vele. Az idén megjelent 10 - SFmag fantasztikus irodalmi antológia már lényegesen erősebb válogatásnak ígérkezett, úgyhogy annak ellenére, hogy (még) nincs e-olvasóm, csak mobilon szoktam időnként e-könyveket olvasni, úgy gondoltam, hogy egy próbát megér - már csak azért is, mert a kiadást felkaroló Ad Astra eddigi megjelenései magas színvonalúak és jobbára tetszettek is. Egyáltalán nem bántam meg, tényleg érdekes történeteket szedtek össze az SFmag szerkesztői.
A továbbiakban mindegyik novelláról röviden:
A továbbiakban mindegyik novelláról röviden:
Szürreális, kicsit talán bradburys hangulatú novella, jellegzetesen amerikaiasnak ható részletekkel - avagy érdemes-e kísérletezni azzal, amit hittanon hallunk.
Elizabeth Hand: Kénkő Kleopátra
Fura, kísérletinek ható novella egy amerikai lányról, akinek az első emléke pillangók színes szárnya, felnőve lepkekutató lesz, súlyos trauma éri, majd felfedezi a londoni fétisklubok világát - rengeteg lepkével és egy meglehetősen sajátos ötlettel.
Peter Watts: A sziget
Első ránézésre tipikus "hard sci-fi" novella, semmi lézercsata, színes űrlények, varázslatot közelítő technológia - helyette évmilliókig vagy még tovább tartó űrutazás, az űr sötétje és pusztán funkcionális környezet. Bármennyire is vonzóak a színes-szagos űroperák, mégis az az érzésem, hogy nagyobb valószínűséggel lesz ilyen típusú az űrutazás, ha egyszer jobban beindul. Aztán második ránézésre már nem csak egy régi Galaktikákat idéző sztori, hanem elég sok történetet megidéz a Galaxis Útikalauztól Larry Niven Gyűrűvilágán át Frederik Pohl Átjáró-sorozatának egyik kötetéig, de ha nagyon akarom, nyomokban Asimov és a mostanában egyre népszerűbb poszthumán mindenfélék is megvillannak.
Adam-Troy Castro: Fölösek
Az emberek a fogantatástól születésükig élnek, amint kikerültek a védett anyaméhből a barátságtalan külvilágba, jogi értelemben halottnak számítanak. Akiknek a genetikai adottságai megfelelők, sok-sok évtizeden keresztül élhetnek a specifikus célokra kitenyésztett gazdatestekbe drótozva, élvezve a szinte korlátok nélküli életet...
(A szerző pedig simán elmenne Harry Potter-szereplőnek ilyen névvel... :])
Rachel Swirsky: Erósz, Fília, Agapé
Adriana és robot férjpótléka, Lucian története Asimov robot-novelláit idézi 21. századi köntösben és női szerzőről lévén szó, érzelmibb megközelítésben. Az anya, az örökbefogadott kislány, a robot és a genetikailag módosított kakadu furcsa együttese leginkább pszichológiai kísérlet és érzek benne egy kis philip dickes fűszert is. Az önmagát kereső robot története bővebb kibontást érdemelne, ez ilyen nézőpontból csak egy kétperces teaser/trailer volt. Angolul itt olvasható.
Moskát Anita: Megnemszületettek városa
Nem igazán tudom hova tenni ezt a novellát. Nyilván nem a szenvedés, nyomor, kilátástalanság, kegyetlenség és egyéb negatív dolgok öncélú egybegyúrása, de azt nem sikerült megfejtenem, hogy akkor micsoda. Adott egy némileg Elantrist idéző világ, regenerálódó zombik és tűzangyalok, megváltásremény, a hivatalos leírás szerint a "meg nem született magzatok lelkének" tárolója.
Tobias S. Buckell: Anakoinózis
Egy földi űrhajó kényszermegállót iktat be egy bolygón, ahol a helyi intelligens életet "szőrmókok" képviselik. A kis lények kiváló segítők és hatalmas a tudásszomjuk, önként vállalt szolgaságuk és sajátos evolúciós fejlődésük egészen érdekes felhangokat ad az amúgy klasszikus "kizsákmányoló hódítók vagyunk" történetnek. A "szőrmókok" persze szerintem nem járnak valami jól az emberek érkezésével, de nem arról van szó, amire az ember az elején gondolna. Átlagban talán ez a legjobb a gyűjteményben.
Juhász Viktor: A rádiumember magányossága
A szerző szerint tisztelgés a 20. század eleji magyar sf-szerzők előtt, néhány olvasó szerint "tipikusan magyar", nekem személy szerint az előbbi nézőpont szimpatikusabb, mivel sem a szélsőséges "magyarkodást", sem a degradáló "magyarozást" nem kedvelem. Az én nézőpontomból a novella megidézi a klasszikus amerikai szuperhős-korszakot és a korai magyar tudományos-fantasztikus irodalmat is egy érdekes, alternatív történelmi környezetben - a történetből pedig simán elhagyható lett volna az egyébként baromira unalmas és értelmetlen, "nálunk ez már csak ilyen szarul megy" jellegű kesergés, csak éppen akkor hasonló reakciók érkeztek volna, mint az egyik Mysterious Universe regény e-verziója megjelenésének bejelentésére (három különböző link). Maga a novella amúgy sokkal gördülékenyebb, mint a többi, látszik, hogy Juhász Viktor nagy mennyiségben fogyasztja (és fordítja) a fantasztikus irodalmat, érdemes lenne a novellák után egy regényt is megpróbálni, valami kevésbé kockázatos témában.
Robert Charles Wilson: Descartes színháza
A válogatás eléggé kísérleti jellegű novellákból áll, ebben például egy halállal kapcsolatos ötletet állít a középpontba a szerző, de ennél tulajdonképpen sokkal érdekesebb a mesterséges intelligenciával szerelt robotok által működtetett, folyamatosan önszabályozó és önátalakító gazdaság, melyben az embereknek már nem kell termelő munkát folytatniuk - és mégis vannak lezüllött, szegény "senkik" az alsóvárosban és térben is fölöttük luxuskörülmények között élő gazdagok. Ez a világ is bővebb kibontást érdemelne annál, mint hogy csak egy novellához szolgáljon háttérül, aminek az alapötlete érdekes és ennél rövidebben nem nagyon lehetne előadni, viszont így meg fölöslegesen soknak tűnik a körítés.
Catherynne M. Valente: A téridő tizenhárom arca
Ha már a korábbiakban ennyi szó esett más szerzőkről, ez a novella Stanisław Lem Kibeiáda/Amit a robotok mesélnek köteteit idézi. Maroknyi, természettudományos kifejetésekkel szórakoztatóan átformált teremtéstörténet sorakozik egymás után, felváltva önéletrajzi ihletésűnek ható elemekkel, de az is lehet, hogy az egész csak egy elképzelt, fiktív univerzum része. Kellett ez így a végére.
Jó kis válogatás lett, ugyan becsúsztak gyengébb darabok is, de a jobb novellák és az érdekes ötletek bőven tudják ezeket ellensúlyozni. Érdemes elolvasni és még az ára is rendben van: ennyiért lassan diákkedvezményes mozijegyet nem kap az ember...
--
Kiadó: Ad Astra
Kiadási év: 2012
Fordítók: Szökrönyös László, Kleinheincz Csilla, Küry Miklós, Huszár András, Benkő Ferenc, Farkas Balázs
Oldalszám: 189 dupla oldal (mobipocket reader, monitoron)
Ár: 1200,- (Ad Astra webbolt)
--
A Szubjektív Kultnapló a Facebookon is elérhető. Iratkozz fel, hogy azonnal értesülj az új bejegyzésekről!
Tobias S. Buckell: Anakoinózis
Egy földi űrhajó kényszermegállót iktat be egy bolygón, ahol a helyi intelligens életet "szőrmókok" képviselik. A kis lények kiváló segítők és hatalmas a tudásszomjuk, önként vállalt szolgaságuk és sajátos evolúciós fejlődésük egészen érdekes felhangokat ad az amúgy klasszikus "kizsákmányoló hódítók vagyunk" történetnek. A "szőrmókok" persze szerintem nem járnak valami jól az emberek érkezésével, de nem arról van szó, amire az ember az elején gondolna. Átlagban talán ez a legjobb a gyűjteményben.
Juhász Viktor: A rádiumember magányossága
A szerző szerint tisztelgés a 20. század eleji magyar sf-szerzők előtt, néhány olvasó szerint "tipikusan magyar", nekem személy szerint az előbbi nézőpont szimpatikusabb, mivel sem a szélsőséges "magyarkodást", sem a degradáló "magyarozást" nem kedvelem. Az én nézőpontomból a novella megidézi a klasszikus amerikai szuperhős-korszakot és a korai magyar tudományos-fantasztikus irodalmat is egy érdekes, alternatív történelmi környezetben - a történetből pedig simán elhagyható lett volna az egyébként baromira unalmas és értelmetlen, "nálunk ez már csak ilyen szarul megy" jellegű kesergés, csak éppen akkor hasonló reakciók érkeztek volna, mint az egyik Mysterious Universe regény e-verziója megjelenésének bejelentésére (három különböző link). Maga a novella amúgy sokkal gördülékenyebb, mint a többi, látszik, hogy Juhász Viktor nagy mennyiségben fogyasztja (és fordítja) a fantasztikus irodalmat, érdemes lenne a novellák után egy regényt is megpróbálni, valami kevésbé kockázatos témában.
Robert Charles Wilson: Descartes színháza
A válogatás eléggé kísérleti jellegű novellákból áll, ebben például egy halállal kapcsolatos ötletet állít a középpontba a szerző, de ennél tulajdonképpen sokkal érdekesebb a mesterséges intelligenciával szerelt robotok által működtetett, folyamatosan önszabályozó és önátalakító gazdaság, melyben az embereknek már nem kell termelő munkát folytatniuk - és mégis vannak lezüllött, szegény "senkik" az alsóvárosban és térben is fölöttük luxuskörülmények között élő gazdagok. Ez a világ is bővebb kibontást érdemelne annál, mint hogy csak egy novellához szolgáljon háttérül, aminek az alapötlete érdekes és ennél rövidebben nem nagyon lehetne előadni, viszont így meg fölöslegesen soknak tűnik a körítés.
Catherynne M. Valente: A téridő tizenhárom arca
Ha már a korábbiakban ennyi szó esett más szerzőkről, ez a novella Stanisław Lem Kibeiáda/Amit a robotok mesélnek köteteit idézi. Maroknyi, természettudományos kifejetésekkel szórakoztatóan átformált teremtéstörténet sorakozik egymás után, felváltva önéletrajzi ihletésűnek ható elemekkel, de az is lehet, hogy az egész csak egy elképzelt, fiktív univerzum része. Kellett ez így a végére.
Jó kis válogatás lett, ugyan becsúsztak gyengébb darabok is, de a jobb novellák és az érdekes ötletek bőven tudják ezeket ellensúlyozni. Érdemes elolvasni és még az ára is rendben van: ennyiért lassan diákkedvezményes mozijegyet nem kap az ember...
--
Kiadó: Ad Astra
Kiadási év: 2012
Fordítók: Szökrönyös László, Kleinheincz Csilla, Küry Miklós, Huszár András, Benkő Ferenc, Farkas Balázs
Oldalszám: 189 dupla oldal (mobipocket reader, monitoron)
Ár: 1200,- (Ad Astra webbolt)
--
A Szubjektív Kultnapló a Facebookon is elérhető. Iratkozz fel, hogy azonnal értesülj az új bejegyzésekről!
0 hozzászólás:
Megjegyzés küldése