A moly.hu-n jelenlévő szerzőkre eleve kíváncsi vagyok és AgiVega is szimpatikusnak tűnik, úgyhogy amikor észrevettem, hogy egy bizonyos könyváruház nyári akciójában fillérekért dobálják az emberek után a Második Atlantiszt, nem volt kérdés, hogy megveszem-e. Annak ellenére, hogy egyáltalán nem tartozom a regény (sorozat) célközönségébe, határozottan szórakoztató olvasmány volt, abszolút megérte beszerezni. Azt azért nem mondanám, hogy nyilvánosan is olvastam, de elsősorban nem azért, mert furán néztek volna rám, hanem mert két délután alatt befejeztem, ami elég jól mutatja, hogy milyen olvasmányos a történet, majd' ötszáz oldalas terjedelme ellenére.
A Második Atlantisz ismerős koncepcióra épül, ami pl. Stephen Lawhead Pendragon-sorozatából is ismerős lehet (nekem legalábbis ez volt eddig az egyetlen atlantiszos olvasmányom - a Balor szemét elvből nem számítom), illetve közvetlenül utána olvastam Risto Isomäki Elsodort világok c. regényét, ami érdekes összehasonlításokat eredményezett, de erről majd egy másik bejegyzésben.
Atlantisz bizonyos okokból elsüllyedt és mint szinte minden ilyen történetben, egy csapat tündér el tudott menekülni és a Brit-szigeteken, mint a legközelebbi szárazföldön kerestek új élőhelyet. Ámbár itt nem konkrétan az atlantisziak a tündérek, hanem az ő rabszolgáik, akiknek a lázadása okozta a legendás birodalom vesztét, volt uraik pedig sellőként éldegélnek tovább az elsüllyedt városban. Az évezredek során ezt persze elfelejtették, de a tündérek nem. Ezért is okoz hatalmas felfordulást, amikor az atlantiszi király ritka nagy seggfej fiát száműzik és a srác Írországban vetődik partra, ahol a helyi tündérek a vérét követelik. A két ősi nép viszályába keveredik bele egy magyar gimnazista lány, aki apjával és az atlantiszi királyfihoz hasonlóan gyökér barátjával nyaral a festői vidéken. Jelenlétük részben a humorfaktor növelése és a célkorosztály romantikus bonyodalmakra való igényének kielégítése, illetve az emberi lépték megtartása miatt fontos, de sajnos nekem nem voltak elég érdekes karakterek. Tulajdonképpen az egész regényre jellemző, hogy nem annyira a karakterek tevékenysége, hanem az állandóan jelenlévő humor és mókázás teszi olvashatóvá a történetet, a fantázia és a játékos stílus mellett már az sem igazán érdekes, hogy pontosan mi is történt, ki mozgatja a szálakat és mi lesz a vége az egésznek. Ez hatalmas előny, mert nem nagyon tanulható, a többi viszont igen, úgyhogy a folytatás és a hamarosan megjelenő harmadik kötet valószínűleg még jobb lehet. Ámbár az sem kizárt, hogy én olvastam figyelmetlenül, mert a molyos értékelések közül több is kiváló karakterfejlődést említ és sokan szeretik az engem mérhetetlenül zavaró figurákat, de szerintem azok a pillanatok, melyekre ez rámondható lenne, csak az irritálóbb szereplők pózolása és vergődése azért, hogy egy kicsit szimpatikusabbnak tűnjenek a többiek előtt, vagy egyszerűen nincs más rendes megoldása az adott helyzetnek és kénytelenek úgy cselekedni, ahogy. Na meg amilyen rövid időtartamot foglal magába a regény, érdemleges fejlődés nem is nagyon lenne várható...
Tizenpár éves kortól simán ajánlom a könyvet, a humor és az apró részletek miatt viszont felnőttek számára is szórakoztató lehet, az atlantiszi technológia pedig akármelyik sci-fiben (na jó, űroperában) megállná a helyét. AgiVega jól ír, érdemes megismerkedni a történeteivel, akár a sorozat weboldalán is.
--
Kiadó: Aba Könyvkiadó
Kiadási év: 2010
Eredeti megjelenés: 2010
Eredeti cím:
Szerző valódi neve: Hartman Ágnes
Oldalszám: 478
Ár: 2690,-
0 hozzászólás:
Megjegyzés küldése