Ta-mia Sansa: A döntés joga (Gender krónikák 2.)

Egy hete jelent meg a minőségi magyar sci-fi (igen, van ilyen :) ) legfrissebb felfedezettje, Ta-mia Sansa legújabb regénye. A Gender krónikák második kötete, A döntés joga már "valódi sci-fi", az előző résznél is több izgalommal, nagyobb távlatokkal és komoly társadalmi kérdésekkel. 

Ha minden jól megy, olyan hat-hét évig minimum el lesznek látva friss olvasnivalóval Ta-mia Sansa (Snyehola Anett) rajongói, ha évi két résszel számolunk, akkor is minimum ennyi ideig fog tartani a tizenöt kötetesre tervezett regényfolyam kiadása. A nagy számok azért ne riasszanak meg senkit, a Gender krónikák nem valami rétestészta módjára nyúló, csillagközi szappanopera, épp ellenkezőleg. Az emberiség jövőbeli történelmének két-háromezer évét meséli el, kötetenként (vagy legalábbis néhány kötetenként) eltérő stílusban és egy részük önállóan is olvasható. Az első rész sötét, itt-ott noirba hajló, tragikus és kegyetlen disztópia (nem még mindig nem a tinilány-regények romantikus-erotikus izéiről van szó), A döntés joga részben ezt a vonalat viszi tovább, csak itt már "valódi" sci-fi témák is megjelennek (technológiai áttörések, idegen bolygó felfedezése stb.), de lesz háborús regény, horror és megannyi más is a későbbi kötetekben. 

Ez jó Anettnek, mert nem un bele a regényírásba és jó nekünk is, mert nem unjuk meg az egy kaptafára készülő részeket, hanem mindegyik valami újat tartogat stílusában is (Ismerős ez a hozzáállás valahonnan? Igen, China Miéville-re gondolok!), és persze így valószínűleg azok is belekóstolnak más stílusokba, akik egyébként rendkívül elkötelezettek kedvenc zsánerük iránt és csak szökőévente (vagy véletlenül) vesznek a kezükbe mást. Én például A menekülés éve után, minden jó ötlete és ígéretessége ellenére valószínűleg nem kezdtem volna bele ilyen hamar (gyakorlatilag a megjelenés másnapján) a másodikba, mert egyszerűen nem szeretem a túlságosan kegyetlen, kellemetlenül nyomasztó sztorikat, A döntés joga viszont ennél már többet kínál, az egyértelműen rossz irányba haladó földi szál mellett ott van az új otthont kereső, utópisztikus (!) társadalmat építő menekülteké is, ami minden nehézsége ellenére legalább nem a biztos tragédia felé halad. 

Ta-mia Sansa: A menekülés éve

Ta-mia Sansa a Deltánál, most már biztos több sci-fi rajongóhoz eljut a Gender krónikák híre. Ilyen léptékű magyar sci-fi könyvsorozat eddig soha nem készült, szó szerint történelmi vállalkozás és nem mellesleg jól megírt történet. 

Az év egyik legjobb híre, már ami a magyar sci-fit illeti, Ta-mia Sansa - Snyehola Anett monumentális (tizenöt kötetesre tervezett) sorozatának rendes (zsáner)kiadóra találása. A Gender krónikákat nem kisebb név, mint a Delta Vision karolta föl, biztosítva a jó minőségű és esztétikus megjelenést. A sorozatból eddig két rész jelent meg, a Sötét Hórusz a Főnixnél, kiegészítő kötete, a Forradások pedig gyakorlatilag magánkiadásban, a Publión keresztül. A Delta ráadásul új kiadói sorozatot is indított, melyet A menekülés éve mellett egyelőre T. R. Salty Pre Bellum Atlantis és más mesék c. kötete alkot, de ha jól sejtem, más magyar szerzők a többi kiadói sorozatba nem feltétlenül beilleszthető könyvei is ide kerülnek majd. 

Nem véletlen a hátsó borítón található piros tizennyolcas karika, Sansa történetei - legalábbis két elolvasott kötet és némi beszélgetés alapján eléggé szókimondóak és megrázóak tudnak lenni, nem ritka az erőszakos jelenet és a nemiség nyílt megjelenítése sem, ezt most tényleg érdemes komolyan venni (a bejegyzésre nem vonatkozik). 

Ta-mia Sansa: Forradások

Jó ideje kíváncsi voltam már Ta-mia Sansa "Gender krónikák" történeteire, elvégre ha egy Asimov-rajongó maga is nagyszabású, sokrészes sci-fi sorozat megírására adja a fejét, az olyasmi, ami mellett nem lehet csak úgy elmenni. A molyon is elég nagy visszhangja volt (és van) a már megjelent két kötetnek és a folyamatosan tesztolvasók között köröző példányoknak, ugyanakkor részben ez a jelenség volt az, ami elriasztott: nem éppen sci-fi olvasók alkotják a rajongótábor nagy részét, hanem (nem leszek népszerű!) azok, akik a sajnálatos módon hatalmas mennyiségben megjelentetett ifjúsági ("young adult") romantikus ponyvákat tolják ezerrel. Ilyesmihez pedig elvből nem nyúlok, legfeljebb kísérleti jelleggel, és nem meglepő módon a tinilányos rajongás sem az én műfajom, de úgy gondoltam, hogy ez valami furcsa véletlen lehet és egy olvasást azért csak megér. Ha meg nem, akkor is egy kötettel közelebb vagyok a "minden magyarul megjelent sci-fit összeszedni" célhoz. 

Aztán egy beszélgetést követően mégis rávettem magam, hogy begyűjtsem a Forradásokat (a korábban megjelent Sötét Hórusz még korai, kevésbé kiforrott darab, állítólag ráférne némi átírás-újraszerkesztés), a kedvezmény miatti tömeges megrendelés kapcsán összeálló "molytalálkozó" és dedikálás során pedig kiderült, hogy Sansa élőben is jó fej és elmesélt pár dolgot, amitől egyértelmű lett, hogy a könyv sem lehet olyan rossz.