Ta-mia Sansa: Forradások

Jó ideje kíváncsi voltam már Ta-mia Sansa "Gender krónikák" történeteire, elvégre ha egy Asimov-rajongó maga is nagyszabású, sokrészes sci-fi sorozat megírására adja a fejét, az olyasmi, ami mellett nem lehet csak úgy elmenni. A molyon is elég nagy visszhangja volt (és van) a már megjelent két kötetnek és a folyamatosan tesztolvasók között köröző példányoknak, ugyanakkor részben ez a jelenség volt az, ami elriasztott: nem éppen sci-fi olvasók alkotják a rajongótábor nagy részét, hanem (nem leszek népszerű!) azok, akik a sajnálatos módon hatalmas mennyiségben megjelentetett ifjúsági ("young adult") romantikus ponyvákat tolják ezerrel. Ilyesmihez pedig elvből nem nyúlok, legfeljebb kísérleti jelleggel, és nem meglepő módon a tinilányos rajongás sem az én műfajom, de úgy gondoltam, hogy ez valami furcsa véletlen lehet és egy olvasást azért csak megér. Ha meg nem, akkor is egy kötettel közelebb vagyok a "minden magyarul megjelent sci-fit összeszedni" célhoz. 

Aztán egy beszélgetést követően mégis rávettem magam, hogy begyűjtsem a Forradásokat (a korábban megjelent Sötét Hórusz még korai, kevésbé kiforrott darab, állítólag ráférne némi átírás-újraszerkesztés), a kedvezmény miatti tömeges megrendelés kapcsán összeálló "molytalálkozó" és dedikálás során pedig kiderült, hogy Sansa élőben is jó fej és elmesélt pár dolgot, amitől egyértelmű lett, hogy a könyv sem lehet olyan rossz. 

Eredetileg még félévkezdés előtt el akartam olvasni, de a nyár vége eléggé máshogy alakult, mint terveztem és nem maradt rá kapacitásom, suli mellett pedig jó pár hétig húzódott az olvasása. Ennek, és az ezzel járó hurcolásnak egyébként sajnos a könyv látta a kárát: a szokásos, kb. A5-ös méretű köteteknél egy számmal nagyobb, leginkább a gimnáziumi szöveggyűjteményekre emlékeztető formátumban jelent meg és nem is túl jó minőségben, ez a méret pedig valahogy nem kompatibilis a táskámmal. A megszokott méretű könyvek általában minden további nélkül kibírják a szállítást, ennek viszont nagyon durván szétmentek a sarkai és szélei - nem azért, mert nem fért el rendesen, mégiscsak egy 20 literes Bagabooról van szó... 

A kötet koncepciója valami olyasmi lenne, mint amit Asimov alkalmazott a robotnovelláinál: különálló (de ebben az esetben a főszereplő miatt összefüggő) epizódok, melyeket egy interjú köt össze. Ezen azért lenne még mit csiszolni, a kötet szerkesztése/tördelése miatt nem különülnek el eléggé és ez olvasás közben kifejezetten zavaró volt - mint ahogy a "bele a lecsóba" kezdés is. Tudom, hogy ez elvileg a Sötét Hórusz kiegészítőkötete lenne és ha azt olvasta valaki, akkor nem kell hosszas magyarázat a világról és a karakterekről, de azért valami minimális felvezetés elfért volna, akár csak félmondatos említések szintjén, hogy már az elején egyértelműbb legyen, hogy ki kicsoda, mit miért csinál és egyáltalán mi a fene történik éppen. Azért olyan száz oldal után már kezdett letisztulni nekem is az egész, de a legelejét kénytelen voltam részben újraolvasni, mert elsőre alig jött át valami. 

A történet előrehaladtával persze már kiderült, hogy jól felépített világ ez és a szereplők is működnek, a minden nemi szerepet és sztereotípiát nélkülöző társadalom képe kifejezetten érdekes és néhol egészen vicces volt a karakterek felcserélődése a mi társadalmunk alapértelmezett viselkedésmintáihoz képest - bár ez néha azt is eredményezte, hogy egy-egy szereplőről nem tudtam eldönteni sokáig, hogy milyen nemű és ez zavart, de pont ez mutatja, hogy mennyire jól sikerült megragadni a lényeget. A környezet különben nem tolakszik előre, szépen megmarad puszta háttérelemnek (azért egy kicsit több infónak örültem volna), a történet(ek) a szereplőkre van(nak) kiélezve. Központban természetesen egy különleges, de értelemszerűen kevéssé szimpatikus karakterrel, a gyerekkorában elrabolt és súlyosan bántalmazott, felnőttként pedig változatos pszichológiai sérülésektől szenvedő Nekhti Starral, aki a lehető legnagyobb mértékben különbözik az őt körülvevő, utópisztikus bubastisi társadalom tagjaitól. A környezet alapvetően befogadó lenne, ő viszont olyan múltat hordoz, ami lehetetlenné teszi számára a beilleszkedést - ámbár érzésem szerint ha valaki nagyon akarja, tizenvalahány év alatt még ilyen súlyos tehertől is megszabadulhat. Emiatt is, Nekhti a kötet második felében már nem az a sajnálatra méltó áldozat, inkább valaki, aki nem mer megváltozni és ragaszkodik a rosszhoz, pusztán azért, mert azt ismeri és hiába lenne esetleg jobb, az ismeretlentől fél. 

A bolygó ifjú, kapcsolatait gyakorlatilag pár naponta váltogató főkormányzója, a megélhetéshez munkát nem igénylő társadalmi berendezkedésből adódóan léha, semmittevő testvére, a rendőrfőnöknő, a titkár, a kiöregedő testőr és a többi mellékszereplő szerencsére nem csak díszlet, tulajdonképpen sokkal érdekesebbek, mint a sztereotip főgonosz minden szükséges vonását egyesítő Nekhti, akinek a további sorsa itt még csak kialakulóban van, de néhány utalásból lehet következtetni az időrendben az egyes epizódok utáni és a kerettörténet előtti Sötét Hórusz eseményeire is. 

"Szeretettel Péternek :) Vedd sci-fi lightnak - Ta-mia Sansa" (a rajzon Nekhti)

Összességében érdekes és a többi részre nézve ígéretes kötetről van szó, bátran ajánlom a valódi sci-fit kedvelőknek is. Nagyságrendekkel komolyabb, mint Sansa a fent részletezett közönséget feltehetően vonzó mangás stílusú rajzai (no offense!), egyszerűen nem értem, hogy miért nem csapott le még rá valamelyik nagyobb kiadó. Profi utómunkával simán beférne az Agave, Galaktika, Könyvmolyképző, Delta Vision (végül ők lettek a nyerő), Tuan stb. magyar szerzőktől kiadott dolgai közé (elég sokat nagyságrendekkel felül is múlna), de egy Csodaidők-szintű magánkiadás is dobna rajta. Remélem a jövő rendes kiadóval kötött szerződés felé mutat, nagyon örülnék egy egységes, magasabb színvonalon megjelentetett sorozatnak a polcon - és a sorozatban rejlő potenciál alapján bátorítok is minden erre járó embert, akinek köze van a könyvkiadáshoz, vegye fel a kapcsolatot Sansával, abszolút megérdemli és üzleti alapon is pozitív lehet az eredmény.

--
Sansa blogján olvasható némi háttér is a kötet megírásával kapcsolatban, érdemes elolvasni.  

--

Kiadó: Publio
Kiadási év: 2012
Eredeti megjelenés: 2012
Eredeti cím: -
Szerző eredeti neve: Snyehola Anett
Fordító: - 
Oldalszám: 312
Ár: 3040,- (papír), 600,- (e-book)
--
A Szubjektív Kultnapló a Facebookon is elérhető. Iratkozz fel, hogy azonnal értesülj az új bejegyzésekről!