Jó ideje kíváncsi voltam már Ta-mia Sansa "Gender krónikák" történeteire, elvégre ha egy Asimov-rajongó maga is nagyszabású, sokrészes sci-fi sorozat megírására adja a fejét, az olyasmi, ami mellett nem lehet csak úgy elmenni. A molyon is elég nagy visszhangja volt (és van) a már megjelent két kötetnek és a folyamatosan tesztolvasók között köröző példányoknak, ugyanakkor részben ez a jelenség volt az, ami elriasztott: nem éppen sci-fi olvasók alkotják a rajongótábor nagy részét, hanem (nem leszek népszerű!) azok, akik a sajnálatos módon hatalmas mennyiségben megjelentetett ifjúsági ("young adult") romantikus ponyvákat tolják ezerrel. Ilyesmihez pedig elvből nem nyúlok, legfeljebb kísérleti jelleggel, és nem meglepő módon a tinilányos rajongás sem az én műfajom, de úgy gondoltam, hogy ez valami furcsa véletlen lehet és egy olvasást azért csak megér. Ha meg nem, akkor is egy kötettel közelebb vagyok a "minden magyarul megjelent sci-fit összeszedni" célhoz.
Aztán egy beszélgetést követően mégis rávettem magam, hogy begyűjtsem a Forradásokat (a korábban megjelent Sötét Hórusz még korai, kevésbé kiforrott darab, állítólag ráférne némi átírás-újraszerkesztés), a kedvezmény miatti tömeges megrendelés kapcsán összeálló "molytalálkozó" és dedikálás során pedig kiderült, hogy Sansa élőben is jó fej és elmesélt pár dolgot, amitől egyértelmű lett, hogy a könyv sem lehet olyan rossz.
