Afonso Cruz: Kokoschka babája

Afonoso Cruz nem egyszerű író: egyben remek grafikus (ezt a könyvet is ő illusztrálta), és ismert zenész is: bendzsózik, gitározik, ukulelézik és énekel. Európa-szerte elismert műve, a Kokoschka babája 2012-ben elnyerte az Európai Unió irodalmi díját, magyarul pedig a Typotex gondozásában jelent meg. És ha ez nem elég: április 24-én (péntek), 17:30-tól könyvbemutatója is lesz a Millenáris B épületében, melyen koncertet is ad.

A könyv lényegét talán leginkább az egyik szereplő szavaival tudnám összefoglalni:

 „... az élet nem más, mint alaposan összegubancolódott szálak halmaza. A gombolyag nagy részét nem is látjuk, és nem tudjuk fellelni a szálak közt lévő kapcsolódási pontokat. Ám minden mindennel összefügg, és ezek a szálak minden eseményt összekötnek.” (191. oldal) 

Avagy: kicsi a világ. És Afonso Cruz ezt gyönyörűen mutatja be.

A Kokoschka babája nem közvetlenül arról szól, amit a fülszöveg ígér. Ez nem egy modern Pygmalion-történet, eddigi olvasmányaim közül talán A múltkereskedőhöz tudnám leginkább hasonlítani, hiszen a központi elem itt is a teremtés motívuma. Az egyik szereplő gyermekkorában megpróbált életre kelteni egy gólemet – a gólem csak egy kupac agyag maradt, de vajon teremthetők-e életek pusztán szavak által? Lehet-e létrehozni valamit pusztán a szavak segítségével, ami hat az általunk látott valóságra? És visszahat-e a teremtményünkre a mi valóságunk?

Nehéz erről a könyvről írni. Olyan, mint egy jól összegubancolódott fonalgombolyag – idő kell a kibogozásához. A szereplők sorsai laza láncot alkotva sorakoznak, de a főbb kapcsolódási pontok mellett bizonyára vannak olyanok is, amik második, harmadik, sokadik olvasás után kezdenek csak derengeni. Egy biztos: a történet Drezda bombázásakor kezdődik, ez a város és a rá hulló négyezer tonna bomba az, ami összeköti a sorsokat.

Előzetes - Brandon Hackett: Az időutazás tegnapja

Brandon Hackett (Markovics Botond) azon kevés magyar szerzők egyike, akiknek az új regényét ténylegesen várom minden egyes alkalommal. Kevés igazán színvonalas mű születik hazai fantasztikus irodalmi körökben, Hackett viszont megbízhatóan szállítja a minőséget, így volt ez a kétrészes minisorozat előző kötetével, Az időutazás napjával is. Sajnos nem sikerült rábeszélni, hogy a folytatás Az időutazás másnapja címet viselje (és valami ehhez méltó, dorbézolós sci-fi legyen), de ebben a formában sem fog csalódást okozni, Az időutazás tegnapja méltó az elődhöz és hasonlóan izgalmasnak ígérkezik. 

A hajtás után borító, fülszöveg és részlet, május ötödikén pedig a maga fizikai valójában is megérkezik a könyv, csak győzzük kivárni. Értékelés itt. 

Sci-fi és fantasy a 22. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon (2015)

2015. április 23-26. között kerül megrendezésre a szokásos helyen, a Millenárison a XXII. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál. Ahogy mindig, idén is sok friss megjelenés várható, de lesznek dedikálások, beszélgetések és egyéb programok is. 

Hogy egyszerűbben megtaláljátok a sci-fis és fantasys programokat, illetve ne maradjatok le az új könyvekről, idén is kiválogattam ezeket a Könyvfeszt hivatalos listájából, kiegészítve néhány nem fantasztikus irodalomhoz kötődő, de érdekesnek ígérkező dologgal. Tavalyhoz képest programból, dedikálásból és megjelenésből is több lesz, elsősorban megint hazai SF/F szerzőket lehet elcsípni egy-egy szignó, illetve ha nincs nagy sor, akár egy rövid beszélgetés erejéig.

A dedikált könyveket gyűjtők kedvéért a dedikálások ki vannak emelve színessel, aki pedig célzottan a sci-fi és fantasy témájú eseményekre utazik, elég, ha csak a csillaggal (*) jelölteket nézi.

A hajtás után a programok mellett a helyszínek térképeit, Könyvfesztiválra időzített megjelenéseket és a kiadók akcióit is megtaláljátok. A bejegyzés frissülni fog, elsősorban az akciókra vonatkozó részletekkel, ha van bármilyen kiegészítő információtok, írjátok meg kommentben!

Ti melyik könyveket fogjátok beszerezni és kikkel szeretnétek dedikáltatni az idei Könyvfesztiválon? 

Elizabeth Bear: Szellemek hegyei (Végtelen Ég 1.)

Tizennegyedik századi Közép-Ázsia, fantasy-formában. Elizabeth Bear regénye nem tökéletes, de szórakoztató: a Szellemek hegyei színes, egzotikus fantasy egy alternatív világban, ahol minden birodalom fölé más ég borul, ahol a hegyekben valódi mágusok élnek és a sztyeppén halálférgek őrzik az ősi halomsírokat. 

Elizabeth Bear (aki civilben a sokkal menőbb Sarah Bear Elizabeth Wishnevsky névre hallgat) már több mint egy tucat regényt, avagy négy trilógiát és két további sorozatot jegyzett, mielőtt nekifogott az elsősorban közép-ázsiai kultúrákra épülő Végtelen Ég trilógia megírásához. Ez egyrészt szépen tükrözi azt az egyre furcsább trendet, mely szerint szinte minden új történet minimum trilógia, másrészt bizonyos mértékig nehezen magyarázhatóvá teszi ennek a regénynek a hibáit, de erről majd később. 

A Szellemek hegyei üde színfolt az alapvetően kelta és/vagy északi mitológiát használó fantasyk tengerében és egyúttal klasszikus high/hősi fantasy modern köntösben. Legközelebbi rokonait valahol David Gemmell és Anthony Ryan környékén érdemes keresni, sőt, némi szerepjátékos hatást is felfedezni véltem itt-ott. 

Temür, egy ifjú pusztai harcos, a nagy Temüdzsin kagán unokája, magához tér a hullamező közepén, egy balvégzetű összecsapás, a hatalomgyakorlásért folytatott belviszály véres eredménye után. Majdnem minden rokona halott, áruló unokatestvére szövetségesei segítségével rá, a nagykáni trón jogos örökösére vadászik, hogy végleg eltegyen láb alól minden potenciális ellenfelet. Szamarkar, egy kevésbé ifjú, de annál céltudatosabb hercegnő varázslónak készül és ezért szinte bármit képes feláldozni, pedig az eredmény egyáltalán nem garantált. A káoszba és vérbe borult sztyeppei nomád kaganátus és az egymással vetélkedő, letelepedett peremvidéki birodalmak háborúját egy titokzatos mágus-szekta igyekszik felhasználni saját céljaira, akik a hatalom megszerzéséért szó szerint bármire képesek.

Előzetes - Philip K. Dick: Az ember a Fellegvárban (újraszerkesztett kiadás)

Mához egy hétre, március 31-én jelenik meg Philip K. Dick egyik legérdekesebb, mellesleg Hugo-díjat is nyert regénye, Az ember a fellegvárban második, újraszerkesztett kiadása. Elég régen olvastam már, nem emlékszem, hogy milyen volt az előző verzió, de az biztos, hogy az újraszerkesztés némi minőségi javulással is jár, úgyhogy nem csak az elképesztően ütős borító miatt lehet érdemes beszerezni, amit mellesleg a tavalyi Star Wars újrakiadás gúnyáját is jegyző Faniszló Ádám készített. És hogy miért pont most jön? Nos, az Amazon a pilot után berendelte a regényből készülő sorozat teljes évadát, ez pedig elég jó alkalom arra, hogy azok a hazai olvasók is megismerjék az eredetit, akik annak idején nem tudták megszerezni az előző kiadást, vagy esetleg még túl fiatalok voltak hozzá. 

Biztos vagyok benne, hogy a legtöbben már láttátok, de aki még nem, a hajtás után megnézheti - egy biztos: bátor és figyelemfelkeltő darab. Maga a könyv egy alternatív történelmi regény, nagyjából arról szól, hogy a második világháborút elvesztették a szövetségesek, az USA-t pedig felosztotta a náci Németország és a császári Japán. Ez önmagában is elég erős lenne, de itt egy PKD-regényről van szó, ehhez méltóan elborult, kérdésfelvető és valóságmegkérdőjelező a történet, poénokat nem lövök le, csak annyit mondok: a szerző rajongói nem fognak csalódni.

Alant borító, fülszöveg és részlet, az értékelést pedig itt találjátok.

Tim Powers: The Anubis Gates / Anubisz kapui

Időutazás, tizenkilencedik századi London, Coleridge, ősi egyiptomi mágia. Csak egy kis ízelítő Tim Powers The Anubis Gates című művéből, ami magyarul az Anubisz kapui címmel jelent meg a Valhalla Páholy kiadásában.

Az időutazás nem csak a sci-fi írók körében népszerű téma: legalább ugyanolyan jó fantasy-történetet lehet köré kanyarítani, és még csak tudományosan sem kell megmagyarázni. Powers könyvében az időkapuk megnyílásának meglehetősen prózai, de azért izgalmas oka van: az ősi Egyiptomban használt mágia segítségével sikerül megnyitni  Anubisz kapuit, amelyeken „átlépve” az ember egy másik korban találja magát. Utána már csak arra kell figyelni, hogy időben odaérjen a következő kapuhoz, nehogy lekésse a hazautat...

Brendan Doyle a tizenkilencedik századi angol költők – egészen pontosan William Ashbless és Samuel Taylor Coleridge - nemzetközileg elismert kutatója. Így amikor egy bizonyos Darrow nevű úriember felajánlja neki a lehetőséget, hogy élőben meghallgassa Coleridge egyik előadását, természetesen nem tud nemet mondani, és pár órával később már ugranak is 1810-be, ahol az előzetes terveknek megfelelően végig is hallgatják Coleridge előadását. A bonyodalmak a hazaúton kezdődnek, ugyanis Doyle-t elrabolja egy cigánybanda, és lekési a kaput, ami visszarepítené 1983-ba...

Ramez Naam: Nexus (magyar)

Ramez Naam regénye szerint harminc éven belül olyan szintre jut a technológia, amit a közelmúltban még lehetetlennek vagy varázslatnak tartottak. A Nexus az emberiség evolúciójának következő lépcsőfokát mutatja meg, egy olyan jövőt, ahol a hétköznapi emberek és a poszthumánok összeütközése már csak idő kérdése. 

A transzhumán/poszthumán téma rendkívül fontos helyet foglal el a kortárs sci-fi trendjei között. A gyorsuló technológiai fejlődésnek egyenes következménye az emberiség és a gépek egyre szorosabb összefonódása, ami elkerülhetetlenül az emberi test "feljavításához", esetleg tudatmásoláshoz/feltöltéshez vezet. Ez pedig, magától értetődően, egyre több szerzőt ihlet meg, az Ad Astra által kiadott könyveknek például nagyjából a harmadában előfordul, még ha nem is mindig központi elemként.

Az egyiptomi származású, de Amerikában élő Ramez Naam a transzhumanizmus viszonylag jelentős alakja, szoftvertervezéssel, nanotechnológiával és a technológiai fejlődés következményeivel foglalkozik. Alapvetően kutató és nem profi író, ez az első regénye, ami ennek ellenére egész szép kritikai fogadtatást ért el, és valóban érdekes, noha korántsem hibátlan darab.