Tim Powers: The Anubis Gates / Anubisz kapui

Időutazás, tizenkilencedik századi London, Coleridge, ősi egyiptomi mágia. Csak egy kis ízelítő Tim Powers The Anubis Gates című művéből, ami magyarul az Anubisz kapui címmel jelent meg a Valhalla Páholy kiadásában.

Az időutazás nem csak a sci-fi írók körében népszerű téma: legalább ugyanolyan jó fantasy-történetet lehet köré kanyarítani, és még csak tudományosan sem kell megmagyarázni. Powers könyvében az időkapuk megnyílásának meglehetősen prózai, de azért izgalmas oka van: az ősi Egyiptomban használt mágia segítségével sikerül megnyitni  Anubisz kapuit, amelyeken „átlépve” az ember egy másik korban találja magát. Utána már csak arra kell figyelni, hogy időben odaérjen a következő kapuhoz, nehogy lekésse a hazautat...

Brendan Doyle a tizenkilencedik századi angol költők – egészen pontosan William Ashbless és Samuel Taylor Coleridge - nemzetközileg elismert kutatója. Így amikor egy bizonyos Darrow nevű úriember felajánlja neki a lehetőséget, hogy élőben meghallgassa Coleridge egyik előadását, természetesen nem tud nemet mondani, és pár órával később már ugranak is 1810-be, ahol az előzetes terveknek megfelelően végig is hallgatják Coleridge előadását. A bonyodalmak a hazaúton kezdődnek, ugyanis Doyle-t elrabolja egy cigánybanda, és lekési a kaput, ami visszarepítené 1983-ba...

Powers fantasztikusan megírt könyve tehát első körben az 1800-as évek elejére repíti az olvasót. Itt egyből két dolgot is szeretnék megemlíteni: az angol szöveg gyönyörűen van megírva (számomra csak az vont le egy kicsit az élvezeti értékből, hogy a cigányok beszédének nagyjából a felét értettem), a magyarról sajnos nem tudok nyilatkozni, de remélem jó a fordítás, mert az eredeti szöveg igazán remek. Azt hiszem, ez tipikusan olyan könyv, amit nem elég egyszer elolvasni, mert az ember először csak átrohan rajta, hogy megtudja a történet végét, de közben átsiklik egy rakás rejtett utaláson és finomságon, ami csak a figyelmesen olvasóknak van elrejtve.

(Dirk Berger illusztrációja)

A történet nagyon összetett, jól átgondolt és csodálatosan felépített. Minden mindennel összefügg, és Powers az időparadoxont is könnyedén kezeli. Semmi sem biztos, a történelem mégsem változik – a teljes kép mindig csak utólag áll össze, csakúgy, mint a valóságban. A Föld különböző pontjairól induló szálak összeérnek, majd ismét szétválnak, végül újra összefutnak, és az egészben az a legszebb, hogy legfeljebb sejtéseink lehetnek, hogy mi fog történni, és főleg, hogy hogyan. Erre az egyik legjobb példa, hogy az egyik fő szál, Ashbless története már a könyv felénél legkésőbb kitalálható, viszont a könyv második felében annyi minden történik, hogy az olvasó már kételkedni kezd, hogy tényleg az fog-e történni, amire gondol... és a befejezés a várakozásokat felülmúlóan kreatív.

1810 Londonja teli van ijesztő bohócokkal, kéregetőkkel és gyilkosokkal. Itt garázdálkodik Kutyafejű Joe, rejtélyes táncoló majmok tűnnek fel egyre-másra, és a háttérben ősi egyiptomi mágiát űző mágusok szövik a szálakat, akiknek a történelem megváltoztatása a céljuk. A huszadik század végéről érkezett Doyle-nak pedig egyedül kell boldogulnia, és nincs egyszerű dolga, mert több banda is a nyomába ered. Van, aki „csak” némi tudást akar kicsikarni belőle meglehetősen kegyetlen módszerekkel, mások viszont holtan szeretnék látni minél hamarabb. Mire Doyle magához tér, már jókora bajban van, és egyre szorul a hurok, amiből úgy tűnik, hogy lehetetlen menekülni...

A fordulatos, lendületes történetvezetés sem hátrány, de ami még lenyűgözöbbé teszi a könyvet az a tökéletes tizenkilencedik századi háttér, ami szinte azt az érzést kelti, hogy maga Powers is visszautazott egy kicsit körülnézni az 1810-es évekbe, hogy minél élethűbb Londont tudjon az olvasók elé tárni. Legalábbis bennem ezt az érzést keltette, bár az is igaz, hogy a tizenkilencedik század Angliája nem tartozik a behatóbban tanulmányozott témáim közé. Mégis, a koldusok, a csak pár mondatra felbukkanó mellékszereplők vagy az olvasó szeme előtt kibontakozó városi legendák annyira magukkal ragadóak, hogy néha nehézkes volt visszaállni a kétszáz évvel későbbi világba, ahol nincsenek mindenre elszánt mágusok, sem Temze a közelemben, és pisztolyt sem hord magával minden második ember.

(Dirk Berger illusztrációja)

Bár a történet kicsit nehezen indul (a huszadik században játszódó részt néha kifejezetten untam), miután Doyle a múltban ragad, felpörögnek az események, egyre izgalmasabb fordulatok ragadják magukkal az olvasót, és egyre nehezebb letenni a könyvet. Teljesen laikusként olvasva, csak a történetre koncentrálva is abszolút élvezhető a mű, de érdemes utánaolvasni egy kicsit a dickensi Angliának, Coleridge-nek, Byronnak, György királynak, az ókori egyiptomi mágiának (és persze Ashblessnek!). Időutazós történelmi fantasztikumból nehéz lenne jobbat találni, fantasy-kedvelőknek kötelező!

[Bori]

--
Kiadó: Gollanz
Kiadási év: 2005
Eredeti megjelenés: 1983
ISBN: 978 057 5077 25 6
Oldalszám: 464
Ár: 8.99 GBP
--

Szeretnéd azonnal olvasni a legújabb bejegyzéseket? Iratkozz fel a blog feedjére, lájkold az oldalt a Facebookon, kövess a Twitteren vagy a Google+-on, és ha kíváncsi vagy, hogy mit olvasok éppen, a Molyon is figyelhetsz! 

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel is! :)