Sci-fi és fantasy a 22. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon (2015)

2015. április 23-26. között kerül megrendezésre a szokásos helyen, a Millenárison a XXII. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál. Ahogy mindig, idén is sok friss megjelenés várható, de lesznek dedikálások, beszélgetések és egyéb programok is. 

Hogy egyszerűbben megtaláljátok a sci-fis és fantasys programokat, illetve ne maradjatok le az új könyvekről, idén is kiválogattam ezeket a Könyvfeszt hivatalos listájából, kiegészítve néhány nem fantasztikus irodalomhoz kötődő, de érdekesnek ígérkező dologgal. Tavalyhoz képest programból, dedikálásból és megjelenésből is több lesz, elsősorban megint hazai SF/F szerzőket lehet elcsípni egy-egy szignó, illetve ha nincs nagy sor, akár egy rövid beszélgetés erejéig.

A dedikált könyveket gyűjtők kedvéért a dedikálások ki vannak emelve színessel, aki pedig célzottan a sci-fi és fantasy témájú eseményekre utazik, elég, ha csak a csillaggal (*) jelölteket nézi.

A hajtás után a programok mellett a helyszínek térképeit, Könyvfesztiválra időzített megjelenéseket és a kiadók akcióit is megtaláljátok. A bejegyzés frissülni fog, elsősorban az akciókra vonatkozó részletekkel, ha van bármilyen kiegészítő információtok, írjátok meg kommentben!

Ti melyik könyveket fogjátok beszerezni és kikkel szeretnétek dedikáltatni az idei Könyvfesztiválon? 

Elizabeth Bear: Szellemek hegyei (Végtelen Ég 1.)

Tizennegyedik századi Közép-Ázsia, fantasy-formában. Elizabeth Bear regénye nem tökéletes, de szórakoztató: a Szellemek hegyei színes, egzotikus fantasy egy alternatív világban, ahol minden birodalom fölé más ég borul, ahol a hegyekben valódi mágusok élnek és a sztyeppén halálférgek őrzik az ősi halomsírokat. 

Elizabeth Bear (aki civilben a sokkal menőbb Sarah Bear Elizabeth Wishnevsky névre hallgat) már több mint egy tucat regényt, avagy négy trilógiát és két további sorozatot jegyzett, mielőtt nekifogott az elsősorban közép-ázsiai kultúrákra épülő Végtelen Ég trilógia megírásához. Ez egyrészt szépen tükrözi azt az egyre furcsább trendet, mely szerint szinte minden új történet minimum trilógia, másrészt bizonyos mértékig nehezen magyarázhatóvá teszi ennek a regénynek a hibáit, de erről majd később. 

A Szellemek hegyei üde színfolt az alapvetően kelta és/vagy északi mitológiát használó fantasyk tengerében és egyúttal klasszikus high/hősi fantasy modern köntösben. Legközelebbi rokonait valahol David Gemmell és Anthony Ryan környékén érdemes keresni, sőt, némi szerepjátékos hatást is felfedezni véltem itt-ott. 

Temür, egy ifjú pusztai harcos, a nagy Temüdzsin kagán unokája, magához tér a hullamező közepén, egy balvégzetű összecsapás, a hatalomgyakorlásért folytatott belviszály véres eredménye után. Majdnem minden rokona halott, áruló unokatestvére szövetségesei segítségével rá, a nagykáni trón jogos örökösére vadászik, hogy végleg eltegyen láb alól minden potenciális ellenfelet. Szamarkar, egy kevésbé ifjú, de annál céltudatosabb hercegnő varázslónak készül és ezért szinte bármit képes feláldozni, pedig az eredmény egyáltalán nem garantált. A káoszba és vérbe borult sztyeppei nomád kaganátus és az egymással vetélkedő, letelepedett peremvidéki birodalmak háborúját egy titokzatos mágus-szekta igyekszik felhasználni saját céljaira, akik a hatalom megszerzéséért szó szerint bármire képesek.

Előzetes - Philip K. Dick: Az ember a Fellegvárban (újraszerkesztett kiadás)

Mához egy hétre, március 31-én jelenik meg Philip K. Dick egyik legérdekesebb, mellesleg Hugo-díjat is nyert regénye, Az ember a fellegvárban második, újraszerkesztett kiadása. Elég régen olvastam már, nem emlékszem, hogy milyen volt az előző verzió, de az biztos, hogy az újraszerkesztés némi minőségi javulással is jár, úgyhogy nem csak az elképesztően ütős borító miatt lehet érdemes beszerezni, amit mellesleg a tavalyi Star Wars újrakiadás gúnyáját is jegyző Faniszló Ádám készített. És hogy miért pont most jön? Nos, az Amazon a pilot után berendelte a regényből készülő sorozat teljes évadát, ez pedig elég jó alkalom arra, hogy azok a hazai olvasók is megismerjék az eredetit, akik annak idején nem tudták megszerezni az előző kiadást, vagy esetleg még túl fiatalok voltak hozzá. 

Biztos vagyok benne, hogy a legtöbben már láttátok, de aki még nem, a hajtás után megnézheti - egy biztos: bátor és figyelemfelkeltő darab. Maga a könyv egy alternatív történelmi regény, nagyjából arról szól, hogy a második világháborút elvesztették a szövetségesek, az USA-t pedig felosztotta a náci Németország és a császári Japán. Ez önmagában is elég erős lenne, de itt egy PKD-regényről van szó, ehhez méltóan elborult, kérdésfelvető és valóságmegkérdőjelező a történet, poénokat nem lövök le, csak annyit mondok: a szerző rajongói nem fognak csalódni.

Alant borító, fülszöveg és részlet, az értékelést pedig itt találjátok.

Tim Powers: The Anubis Gates / Anubisz kapui

Időutazás, tizenkilencedik századi London, Coleridge, ősi egyiptomi mágia. Csak egy kis ízelítő Tim Powers The Anubis Gates című művéből, ami magyarul az Anubisz kapui címmel jelent meg a Valhalla Páholy kiadásában.

Az időutazás nem csak a sci-fi írók körében népszerű téma: legalább ugyanolyan jó fantasy-történetet lehet köré kanyarítani, és még csak tudományosan sem kell megmagyarázni. Powers könyvében az időkapuk megnyílásának meglehetősen prózai, de azért izgalmas oka van: az ősi Egyiptomban használt mágia segítségével sikerül megnyitni  Anubisz kapuit, amelyeken „átlépve” az ember egy másik korban találja magát. Utána már csak arra kell figyelni, hogy időben odaérjen a következő kapuhoz, nehogy lekésse a hazautat...

Brendan Doyle a tizenkilencedik századi angol költők – egészen pontosan William Ashbless és Samuel Taylor Coleridge - nemzetközileg elismert kutatója. Így amikor egy bizonyos Darrow nevű úriember felajánlja neki a lehetőséget, hogy élőben meghallgassa Coleridge egyik előadását, természetesen nem tud nemet mondani, és pár órával később már ugranak is 1810-be, ahol az előzetes terveknek megfelelően végig is hallgatják Coleridge előadását. A bonyodalmak a hazaúton kezdődnek, ugyanis Doyle-t elrabolja egy cigánybanda, és lekési a kaput, ami visszarepítené 1983-ba...

Ramez Naam: Nexus (magyar)

Ramez Naam regénye szerint harminc éven belül olyan szintre jut a technológia, amit a közelmúltban még lehetetlennek vagy varázslatnak tartottak. A Nexus az emberiség evolúciójának következő lépcsőfokát mutatja meg, egy olyan jövőt, ahol a hétköznapi emberek és a poszthumánok összeütközése már csak idő kérdése. 

A transzhumán/poszthumán téma rendkívül fontos helyet foglal el a kortárs sci-fi trendjei között. A gyorsuló technológiai fejlődésnek egyenes következménye az emberiség és a gépek egyre szorosabb összefonódása, ami elkerülhetetlenül az emberi test "feljavításához", esetleg tudatmásoláshoz/feltöltéshez vezet. Ez pedig, magától értetődően, egyre több szerzőt ihlet meg, az Ad Astra által kiadott könyveknek például nagyjából a harmadában előfordul, még ha nem is mindig központi elemként.

Az egyiptomi származású, de Amerikában élő Ramez Naam a transzhumanizmus viszonylag jelentős alakja, szoftvertervezéssel, nanotechnológiával és a technológiai fejlődés következményeivel foglalkozik. Alapvetően kutató és nem profi író, ez az első regénye, ami ennek ellenére egész szép kritikai fogadtatást ért el, és valóban érdekes, noha korántsem hibátlan darab.

James S. A. Corey: Abaddon kapuja

Egy korszak lezárul, de előtte van még bőven tennivaló. Holdent kinyírni bármi áron; túlélni az eseményeket; feltárni a protomolekula titkát; filozófiai rendszerbe illeszteni egy idegen intelligencia létezését; megfékezni a háborúzó emberiséget... nem egyértelmű, hogy melyik főszereplőnknek van nehezebb dolga. A James S. A. Corey néven alkotó páros az Abaddon kapujában is hozza az izgalmas, fordulatos és szórakoztató sorozatban eddig megszokott szintet.

Amikor a Térség első kötetét, a Leviatán ébredését olvastam egy Szegedre tartó IC másodosztályán, még nem tudtam túl sokat a hátteréről. A blogbejegyzéshez persze utánanéztem pár dolognak és kiderült, hogy az eredetileg trilógiának tervezett történethez a kiadó berendelt további három részt, ami ilyen ötszáz-ötszázötven oldalas  kötetek esetén elég szép mennyiség. Azóta már tripla trilógiává (!) hízott a sorozat, az eddigi átlagot hozva testvérek között is majdnem ötezer oldal lesz a vége. Ez azért egy kicsit már ijesztően hangzik, nem?

Az az egyszeri, elfoglalt olvasó szerencséje, hogy az első három kötet önmagában is megállja a helyét, akkora váltás várható utána, ezerötszáz oldalt meg űroperából azért elég lazán betermel az ember, és ha valami miatt nem jönne meg a kedv a folytatáshoz (én személy szerint ezt kétlem, itt kezd csak igazán izgalmassá válni a dolog), itt simán lezárhatja vagy pihentetheti egy darabig a történetet.

Az előző két kötetben is történtek komoly dolgok, elvégre nem lehet eladni úgy egy regényt, hogy nincs valamiféle érdekes végkifejlet, a türelmesebb olvasók is beleunnának. Viszont minden, ami eddig történt, csak felvezetés volt a sorozat első felvonásának fináléjához. Igen, találtunk egy idegen protomolekulát, ami meglehetősen csúnya dolgokat művelt az emberekkel, akik megpiszkálták (meg azokkal is, akik nem). Igen, ennek eredményeképpen lezajlott egy háború a Naprendszert benépesítő emberiség különböző érdekcsoportjai között, aminek a következményeit még a harmadik kötetben is bőven nyögi mindenki. Igen, minden bizonnyal nem vagyunk egyedül a világegyetemben. És de most, hogy már nem kell annyit foglalkozni a testközelben lévő problémákkal, elkezdhetünk rendesen aggódni az utóbbi miatt...

Brian McClellan: Vérrel írt ígéretek

Karcos, árnyékos, forradalmi hangulat. Cselszövések, akció és nyomozás. Brian McClellan első regénye nagyon erős nyitás, a Vérrel írt ígéretek egyértelműen az utóbbi évek egyik legjobb fantasyje. 

Ez már a második fumaxos könyv, ami a címe alapján akár valami orgyilkosos lányregény is lehetne, de nem az. A Vérrel írt ígéretek egy igényes olvasóknak írt, kemény urban fantasy, néhány szokatlan megoldással.

Brian McClellan a sandersoni iskolát követi, nem csak a saját mágiarendszer, de írástechnika szempontjából is. Ez alapvetően pozitív, a kortárs fantasy egyik legkellemesebb iránya, és szerencsére van is olyan jó szerző, hogy bemutatkozó regénye simán hozza Sanderson korai történeteinek szintjét (avagy: erre az emberre érdemes odafigyelni).

A legtöbb fantasy általában arról szól, hogy hosszas küzdelem árán sikerül legyakni az ellent, visszaszerezni a trónt vagy megbuktatni a zsarnokot. A Vérrel írt ígéretek - egyébként Sanderson Ködszerzetéhez némileg hasonlóan - itt indul. Egy középkorú lőpormágusnak, a király tábornagyának, elege lesz a néppel nem foglalkozó, ellenséges hatalmakkal összejátszó, nemzeti vagyont elherdáló arisztokratákkal és puccsot hajt végre (egykori) ura ellen. Durvát, véreset. Amikor az utolsó fej is belepottyant a guillotine alá gondosan odakészített kosárba, a nép pedig kezdene örvendezni, hogy jön a jó világ, kenyérosztás meg minden, természetesen kiderül, hogy nem mindenki forradalmárkodik olyan őszintén, mint Tamás tábornagy. Szövetségesei közül többen is a saját zsebükre játszhatnak, polgárháború veszélye fenyeget, ráadásul esélyes, hogy a régóta barátságtalan Kez birodalom is kihasználja az adrói gyengeséget és támadást indít. Avagy a közmondásos palacsintába szar kerül és mindenki azt szeretné, ha valaki más harapna belőle szép nagyot...