Anthony Ryan rendkívül magasra teszi a mércét. A vér éneke nagyon alapos, nagyon jól megírt regény, hosszú évek óta nem látott a magyar könyvpiac ilyen szintű fantasyt, mint a Hollóárnyék-trilógia első kötete. Vigyázat, nem orgyilkosos "YA" regény!
Azt ugyan nem tudom, hogy A vér éneke tényleg "minden idők legjobb fantasy debütálása"-e, mint ahogy a borítón áll, az viszont tény, hogy kiváló munka. Hosszú, alapos, izgalmas és érdekes: epikus fantasy a javából, Gemmell óta nem olvastam ilyen jót.
Nem véletlenül mondom ezt, Anthony Ryan maga is megemlíti David Gemmellt a köszönetnyilvánításban, aki egyértelműen komoly hatással volt rá. A "hatás" ebben az esetben nem az "utánzás" eufemisztikus megfogalmazása, egyszerűen Ryan a gemmelli iskolát követi, de szépen rátalált a saját mesélői hangjára és egy bitang jó, a helyét önmagában is megálló regényt rakott össze.
Ráadásul nem csak egy regény lesz, hanem trilógia. Mégpedig nem a mostanában financiális okokból divatos kamutrilógia, ahol jobb esetben egy történetet nyesnek háromfelé, rosszabb esetben pedig csak toldozgatják, hogy meglegyen a kötelező kötetszám, hanem brutális, eriksoni és martini méretű, 600+ oldalas szörnyekre kell számítani. Átlagos szerző (és kiadó) minimum kétfelé szedné és akkor már hatrészes sorozatnak adná el a Hollóárnyék-trilógiát. Na itt nem ez van, keményfedeles féltéglákat kap az olvasó. Ha az első kötetből lehet általánosítani, akkor szép számú csavarral a történetben és abszolút élő, a lapokról szinte lemászó világgal és karakterekkel.
Szeretem az olyan regényeket, ahol értelmesen oldják meg az események kerettörténetbe foglalását. Anthony Ryan jól csinálta: hiába vetít előre bizonyos dolgokat Verniers, az Alpiri Birodalom történetírójának elbeszélése, nem lő le poénokat, a fogaskerekek csak a kötet vége felé kattannak a helyükre, amikor a figyelmes olvasó maga is levonta a következtetéseket. Verniers minden rész elején felbukkan pár oldal erejéig, miközben elmesélteti a főszereplővel élete történetét, a kötet 80%-a viszont Vaelin Al Sorna, az Egységes Királyság hitvédő Hatodik Rendje tanoncának, majd felesküdött testvérének szemszögéből követi az eseményeket.
Ez a narratív szerkezet gyönyörűen szubjektivizálja a világot és a karaktereket, az eltérő nézőpontokból más és más árnyalatokat láthatunk (Vaelin részei sem E/1-ben íródtak, ami csak fokozza a valóságérzetet), ráadásul Vaelin időnként hazudik a történetírónak, az olvasónak viszont "elárulja", hogy mi történt valójában... Így kell életszerű regényt írni, kérem.
A regény első fele klasszikus katonaiskolás történetként indul, de szerencsére hamar elhagyja a szükségtelen kliséket, fölösleges sallangokról pedig már az elején sincs szó, ami egy hatszázötven oldalas kötet esetén tiszteletre méltó. Az Egységes Királyság legfőbb hadura beadja fiát a Hit harcosokat képző Hatodik Rendjébe. Keresztes lovagos áthallásnak tűnik, pedig nem az: az Egységes Királyság "államvallása" az istenségek létét tagadó, a mágiát a gonosz eszközének tartó eszmerendszer, mely az ősök, az eltávozottak tiszteletére épít - egyébként ez a kedvenc ötletem a regényben... Vaelin és társai, legalábbis akik túlélik a gyerekbarátnak a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető kiképzést, felnőve profi katonák, a négy királyság legjobb harcosai lesznek, bajtársi kötelékeik pedig minden rokoni szálnál szorosabbak.
Katonaiskola, az igaz, de ami ennél sokkal fontosabb: valódi fejlődéstörténet, mintaszerűen kivitelezve. Sokszor végig szinte statikus marad a főszereplő (pl. a Harry Potter szeptalógiában), esetleg logikátlan kisiklások vannak a személyisége változásában, na A vér éneke nem ilyen. A karakterek organikusan fejlődnek, nem csak Vaelin változik és lesz egyre érettebb, ahogy kisfiúból kamasszá, majd felnőtt férfivé válik, hanem a mellékszereplők is, a pár soros jelenetekre beugró figurákkal együtt. Minden él, mozog és alakul, semmi sem fekete vagy fehér (de nem is egyszínű szürke), a karaktereket nem annyira leírásokból, inkább tetteiken keresztül ismerjük meg, egyszerűen logikus az egész, öröm olvasni.
Aztán amikor Vaelin és a Próbákat túlélő társai kikerülnek a Hatodik Rend falai közül, hogy immár tettleg is védelmezzék a Hitet, elkezdődnek az igazán komoly események. Anthony Ryan gyakorlatilag két regényt fűzött egybe, szinte pontosan a könyv közepén van a váltás, simán el lehetett volna adni külön is és mégsem. Már csak ezért is értelmetlen fennakadni a könyv árán, ha esetleg a kemény borító és az oldalszám önmagában nem győzne meg.
Fontos eloszlatni azt a tévhitet, amivel túlságosan sokszor találkoztam a Hollóárnyék-trilógiát illetően. Igaz, hogy a trilógia és az első kötet címe valami gagyi, sablonos orgyilkostörténetet sugall, de erről szó sincs. A "vér éneke" nem elmetszett torkokra, hátbaszúrásokra, gore-os vérfürdőkre utal, hanem a főszereplő "vérének énekére", megérzésszerű ösztönös tulajdonságára, amihez semmi szükség kiontott vértócsákra. A holló árnyéka sem darkos tinilányok fantáziáiból pottyant a lapokra, hanem... de majd megtudjátok. Vér persze folyik, mindenkié és bőven, csakhogy a kiképzőudvaron, erdei csetepatékban és komoly ütközetek során, ahogy egy hasonló stílusú regénynél megszokott.
Ha David Gemmell és Glen Cook regényein nőttél fel, akkor itt az ideje Anthony Ryant is fölvenni a listára és ennél nem is szükséges többet mondanom. Ha ismeretlen számodra az előbbi két úriember munkássága, de szereted a komoly (sőt, komor!), minőségi fantasyt, akkor A vér éneke után utad a "G" és "C" jelű polcokhoz vezessen a könyvtárban vagy a könyvesbolt fantasy-részlegén (Cook sajnos mostanában nem nagyon kapható, de állítólag folyamatban van a megegyezés a jogokról, hogy végre kiadhassák a többi könyvét is magyarul). A nemzetközi olvasóközönséget már bevette, most Magyarországon a sor, biztos vagyok benne, hogy itthon is új kedvencet fog avatni nagyon sok olvasó.
--
Kiadó: Fumax
Kiadási év: 2014
Eredeti megjelenés: 2011
Eredeti cím: Blood Song
Fordító: Matolcsy Kálmán
Borító: Sánta Kira
ISBN: 978 963 9861 64 0
Oldalszám: 655
Ár: 4995,- (borítóár), 3800,- (Fumax webbolt), 5995,- (pólóval)
--
Nem véletlenül mondom ezt, Anthony Ryan maga is megemlíti David Gemmellt a köszönetnyilvánításban, aki egyértelműen komoly hatással volt rá. A "hatás" ebben az esetben nem az "utánzás" eufemisztikus megfogalmazása, egyszerűen Ryan a gemmelli iskolát követi, de szépen rátalált a saját mesélői hangjára és egy bitang jó, a helyét önmagában is megálló regényt rakott össze.
Ráadásul nem csak egy regény lesz, hanem trilógia. Mégpedig nem a mostanában financiális okokból divatos kamutrilógia, ahol jobb esetben egy történetet nyesnek háromfelé, rosszabb esetben pedig csak toldozgatják, hogy meglegyen a kötelező kötetszám, hanem brutális, eriksoni és martini méretű, 600+ oldalas szörnyekre kell számítani. Átlagos szerző (és kiadó) minimum kétfelé szedné és akkor már hatrészes sorozatnak adná el a Hollóárnyék-trilógiát. Na itt nem ez van, keményfedeles féltéglákat kap az olvasó. Ha az első kötetből lehet általánosítani, akkor szép számú csavarral a történetben és abszolút élő, a lapokról szinte lemászó világgal és karakterekkel.
 |
| (illusztráció: Lin Wenjun via GeekTyrant) |
Ez a narratív szerkezet gyönyörűen szubjektivizálja a világot és a karaktereket, az eltérő nézőpontokból más és más árnyalatokat láthatunk (Vaelin részei sem E/1-ben íródtak, ami csak fokozza a valóságérzetet), ráadásul Vaelin időnként hazudik a történetírónak, az olvasónak viszont "elárulja", hogy mi történt valójában... Így kell életszerű regényt írni, kérem.
A regény első fele klasszikus katonaiskolás történetként indul, de szerencsére hamar elhagyja a szükségtelen kliséket, fölösleges sallangokról pedig már az elején sincs szó, ami egy hatszázötven oldalas kötet esetén tiszteletre méltó. Az Egységes Királyság legfőbb hadura beadja fiát a Hit harcosokat képző Hatodik Rendjébe. Keresztes lovagos áthallásnak tűnik, pedig nem az: az Egységes Királyság "államvallása" az istenségek létét tagadó, a mágiát a gonosz eszközének tartó eszmerendszer, mely az ősök, az eltávozottak tiszteletére épít - egyébként ez a kedvenc ötletem a regényben... Vaelin és társai, legalábbis akik túlélik a gyerekbarátnak a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető kiképzést, felnőve profi katonák, a négy királyság legjobb harcosai lesznek, bajtársi kötelékeik pedig minden rokoni szálnál szorosabbak.
Katonaiskola, az igaz, de ami ennél sokkal fontosabb: valódi fejlődéstörténet, mintaszerűen kivitelezve. Sokszor végig szinte statikus marad a főszereplő (pl. a Harry Potter szeptalógiában), esetleg logikátlan kisiklások vannak a személyisége változásában, na A vér éneke nem ilyen. A karakterek organikusan fejlődnek, nem csak Vaelin változik és lesz egyre érettebb, ahogy kisfiúból kamasszá, majd felnőtt férfivé válik, hanem a mellékszereplők is, a pár soros jelenetekre beugró figurákkal együtt. Minden él, mozog és alakul, semmi sem fekete vagy fehér (de nem is egyszínű szürke), a karaktereket nem annyira leírásokból, inkább tetteiken keresztül ismerjük meg, egyszerűen logikus az egész, öröm olvasni.
Aztán amikor Vaelin és a Próbákat túlélő társai kikerülnek a Hatodik Rend falai közül, hogy immár tettleg is védelmezzék a Hitet, elkezdődnek az igazán komoly események. Anthony Ryan gyakorlatilag két regényt fűzött egybe, szinte pontosan a könyv közepén van a váltás, simán el lehetett volna adni külön is és mégsem. Már csak ezért is értelmetlen fennakadni a könyv árán, ha esetleg a kemény borító és az oldalszám önmagában nem győzne meg.
 |
| (illusztráció: Lin Wenjun via GeekTyrant) |
Ha David Gemmell és Glen Cook regényein nőttél fel, akkor itt az ideje Anthony Ryant is fölvenni a listára és ennél nem is szükséges többet mondanom. Ha ismeretlen számodra az előbbi két úriember munkássága, de szereted a komoly (sőt, komor!), minőségi fantasyt, akkor A vér éneke után utad a "G" és "C" jelű polcokhoz vezessen a könyvtárban vagy a könyvesbolt fantasy-részlegén (Cook sajnos mostanában nem nagyon kapható, de állítólag folyamatban van a megegyezés a jogokról, hogy végre kiadhassák a többi könyvét is magyarul). A nemzetközi olvasóközönséget már bevette, most Magyarországon a sor, biztos vagyok benne, hogy itthon is új kedvencet fog avatni nagyon sok olvasó.
--
Kiadó: Fumax
Kiadási év: 2014
Eredeti megjelenés: 2011
Eredeti cím: Blood Song
Fordító: Matolcsy Kálmán
Borító: Sánta Kira
ISBN: 978 963 9861 64 0
Oldalszám: 655
Ár: 4995,- (borítóár), 3800,- (Fumax webbolt), 5995,- (pólóval)
--
Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel!
0 hozzászólás:
Megjegyzés küldése