Az éhezők viadala folytatásában az események komolyabbá válnak, a gyilkos játékot megnyerő Katniss Everdeen és társa, Peeta pedig azon veszik észre magukat, hogy egy új lázadás jelképévé lettek.
Az előző lázadás hetvenöt kudarcba fulladt, erre emlékeztetnek az évente megrendezett viadalok, ahol minden szektorból egy fiúnak és egy lánynak ki kell állnia és képességeihez mérten helytállni a másik huszonhárom fiatallal szemben, halálos küzdelemben. Katnissék most arra készülnek, hogy ők lesznek a soron következő viadalon körzetük kisorsolt áldozatainak mentorai, felkészítői - a fellángoló lázadáshullám miatt felbőszült kapitóliumi vezetés viszont nem hagyja, hogy ilyen olcsón megússzák.
Az előző lázadás hetvenöt kudarcba fulladt, erre emlékeztetnek az évente megrendezett viadalok, ahol minden szektorból egy fiúnak és egy lánynak ki kell állnia és képességeihez mérten helytállni a másik huszonhárom fiatallal szemben, halálos küzdelemben. Katnissék most arra készülnek, hogy ők lesznek a soron következő viadalon körzetük kisorsolt áldozatainak mentorai, felkészítői - a fellángoló lázadáshullám miatt felbőszült kapitóliumi vezetés viszont nem hagyja, hogy ilyen olcsón megússzák.
Suzanne Collins jó technikával ír, könnyen-gyorsan-szórakoztatóan olvasható a trilógia második része is, az elsőhöz hasonlóan szintén egy délutánomba telt elolvasni, ami azért jól mutatja, hogy az esetleges hibák ellenére mennyire lekötött.
Az előző részhez képest hajszálnyival jobban kinyílik az a rés, amelyen keresztül rálátunk a világra, a mozgatórugók viszont még nem érthetőek, ami engem személy szerint eléggé zavar és kérdések sorát veti fel: Mi volt az az esemény, ami miatt Amerika nagy része elpusztult és ami létrehozta a fogyasztói társadalom dekadens utódjaként dőzsölő Kapitóliumot, körülötte a tizenhárom elnyomott körzettel? Egyáltalán mi a helyzet a bolygó többi részével? Miért volt sikertelen a hetvenöt (?) évvel ezelőtti lázadás? (Mi van a tizenharmadik szektorral, melynek rejtélyét meglibbenti ugyan az írónő, de kifejtés már a harmadik kötetre marad?) Ha ilyen fejlett technológiával rendelkeznek a kapitóliumiak, miért kell kvázi rabszolgasorban tartani a megmaradt lakosság nagyobbik részét gépi termelés helyett és miért nem képesek véglegesen szőrteleníteni Katniss lábait és más testtájait (amivel elkerülhető lenne több oldalnyi nyűglődés?
A most leírt viadal helyszíne lényegesen nagyszabásúbb az előzőhöz képest, ugyanakkor egyszerűbb is, filmen például a másik fog jól mutatni, hiába lehet majd ennél sok-sok szpesöleffektet felhasználni. A főszereplők sajnos itt sem léptek ki háromdébe, maradtak egyszerű, kétdimenziós díszletek, a mellékszereplők viszont sokkal árnyaltabbak lettek, szinte már azt is el tudom képzelni, hogy valódiak. Azt ugyan nem értem, hogy az elnök miért vérszagú, a lázadókkal együtt érez az olvasó, a Kapitólium rendfenntartói dühítőek (nyilván ez is a szerepük), az egyéb kapitóliumi lakosok a maguk kicsinyességével és lényegtelen problémáival kellőképpen visszatetszést keltőek és a stylist-csapat viszont az előző résszel ellentétben itt már szimpatikus (és mi történik a szimpatikus emberekkel ebben a sorozatban?).
Az egész köteten végighúzódó szerelmi háromszöges szenvedés engem ugyan zavart, romantika iránt fogékonyabb, elsősorban női olvasóknak viszont biztosan tetszeni fog, de annak örülök, hogy ezzel összefüggésben nem arra használta fel az írónő a hetvenötödik évfordulós viadalt és az ezzel összefüggő eseményeket, amire az elején számítottam (spoiler, kijelölve olvasható lesz: mármint hogy így szépen kiírja a történetből Peetát és hagyja, hogy Katniss Gale-lel éldegéljen boldogan, bár a végét tekintve még ez sem kizárt...).
A most leírt viadal helyszíne lényegesen nagyszabásúbb az előzőhöz képest, ugyanakkor egyszerűbb is, filmen például a másik fog jól mutatni, hiába lehet majd ennél sok-sok szpesöleffektet felhasználni. A főszereplők sajnos itt sem léptek ki háromdébe, maradtak egyszerű, kétdimenziós díszletek, a mellékszereplők viszont sokkal árnyaltabbak lettek, szinte már azt is el tudom képzelni, hogy valódiak. Azt ugyan nem értem, hogy az elnök miért vérszagú, a lázadókkal együtt érez az olvasó, a Kapitólium rendfenntartói dühítőek (nyilván ez is a szerepük), az egyéb kapitóliumi lakosok a maguk kicsinyességével és lényegtelen problémáival kellőképpen visszatetszést keltőek és a stylist-csapat viszont az előző résszel ellentétben itt már szimpatikus (és mi történik a szimpatikus emberekkel ebben a sorozatban?).
Az egész köteten végighúzódó szerelmi háromszöges szenvedés engem ugyan zavart, romantika iránt fogékonyabb, elsősorban női olvasóknak viszont biztosan tetszeni fog, de annak örülök, hogy ezzel összefüggésben nem arra használta fel az írónő a hetvenötödik évfordulós viadalt és az ezzel összefüggő eseményeket, amire az elején számítottam (spoiler, kijelölve olvasható lesz: mármint hogy így szépen kiírja a történetből Peetát és hagyja, hogy Katniss Gale-lel éldegéljen boldogan, bár a végét tekintve még ez sem kizárt...).
A harmadik kötetre (kb. egy év múlva várható a magyar megjelenés, az első film viszont hamarabb jön) várható nagy finálé miatt viszont megéri elolvasni ezt is, ha az írónő ilyen ütemben fejlődik, az már igazán jó könyv lesz.
--
Kiadó: Agave Könyvek
Kiadási év: 2010
Eredeti cím: The Hunger Games
Fordító: Totth Benedek
Oldalszám: 313
0 hozzászólás:
Megjegyzés küldése