Egy nappal az előző bejegyzésben szereplő Hurd koncert után a Hagyományok Házának nagyterme is megtelt mongolokkal és néhány európaival (főként az ELTE keleti szakos hallgatói), akik az Ulánbátor Népi Együttes, a Mongol Köztársaság két Érdemes Művész (vagy valami hasonló) díjjal kitüntetett operaénekese, két balett-táncos és az Ulánbátori Állami Cirkusz két akrobatája produkcióját jöttek meghallgatni/megtekinteni. A helyszín nagyon szép, az esemény pedig az alantiak esetleges apró negatív felhangja ellenére szórakoztató és érdekes volt, az pedig egészen meglepő, hogy a többi külfölditől eltérően milyen jól beszélnek magyarul az itt élő mongolok. 
Sajnos a mongol hangszerek terén nem vagyok eléggé járatos, a fentiek közül név szerint csak a morin khuurt ismerem, mindenesetre a fuvolához, klarinéthoz és cimbalomhoz hasonló hangszereken megszólaló zene érdekes és szép volt.
Amikor a fenti képen látható, díszes ruhába öltözött hölgy is csatlakozott a zenészekhez, szerintem jóval kevésbé volt élvezhető a dolog, de a mongol közönséget meghatotta az éneklése.
Más felállásban kifejezetten vidám dalokat is előadtak, illetve volt természetesen torokéneklés is.
Az viszont már egyértelműen a humorfaktort erősítette (persze lehet, hogy csak én vagyok túlságosan cinikus), amikor a fenti (nyilván nagy tudású és jól képzett, egyébként nem kapott volna állami kitüntetést) operaénekes Verdi- és Puccini- operarészleteket adott elő szólóban, illetve egy operaénekes hölggyel együtt (akiről nem sikerült értékelhető fotót készítenem) - olaszul.
A táncosok európai balettcipőben, de keleties öltözékben adtak elő valami fura, indiai és kínai jellegű elemekkel tarkított táncot, melynek jelentős részét lassú láb- és kézmozdulatok, valamint emelések tették ki.
A táncosok után két fiatal lány hajlítgatta magán egészen ijesztő formákba valami zenének nehezen nevezhető elektronikus zörej alatt. Komolyan attól féltem végig, hogy most pattan el az egyiknek a gerince, de túlélték.
A végén pedig mindenki kijött a színpadra meghajolni, miután a balközépen látható, csúcsos sapkás bácsi, aki egyébként konferansziéként működött az este folyamán, elénekelt egy patetikus, műnépdal-hangzású számot, melynek az elején arra számított, hogy a közönség csatlakozni fog hozzá, de inkább csak némán tátogtak.
0 hozzászólás:
Megjegyzés küldése