A marslakók második inváziója - Sci-fi antológia

A Ponori Thewrewk Aurél szerkesztette kötet négy történetet tartalmaz, általában viszonylag ismert szerzőktől, de ez persze alapjáraton nem jelent semmit. Sajnos nem egyenletes színvonalú a válogatás és a szerkesztés is dramaturgiailag hibás (legelsőnek berakni a legjobb kisregényt nem biztos, hogy olyan jó ötlet), de ettől függetlenül megéri elolvasni. Alant részletesebben mindegyik történetről: 

Isaac Asimov: A marsbeliek útja

Valamikor a jövőben az űrutazáshoz szükséges hajtóanyag a történet szerint a víz. Ezt pedig leginkább csak a Földön lehet beszerezni, a marsbéli telepesek így behozatalra szorulnak e fontos folyadékból. Nem elég, hogy zord körülmények között kell helytállniuk a vörös bolygó felszínén és az űrben, ahol ledobott hajtómű-darabokat fognak be és hasznosítják újra az azokban található fémeket, még a földi víztől függésüket is kihasználja saját önös céljaira egy demagóg földi politikus, aki hangzatos, de nem igazán megalapozott állításaival nem csak hogy hatalomra törni igyekszik (mint egyéb kollégái a jelenben is), de egyenesen meg akarja vonni a vizet a marsbéli telepesektől, akik ezért vakmerő lépésre kényszerülnek. 

Jól sikerült kisregény a sci-fi fehérorosz származású, de amúgy amerikai mesterétől. 

G. Gurjevics: Nyelje le orvosát

Ebben a humoros novellában egy messzire szakadt földi ember próbál helytállni egy technikai alapú, magasan fejlett civilizációban, ahol hatalmas távlatok nyílnak meg előtte. A humor mellett elgondolkodtató elemek is vannak szép számmal, mint például ez a részlet: 

Tudós akartam lenni, meg esztergályos, pilóta, mérnők, csillagász, atomtudós, az égvilágon minden. Amikor választanom kellett, akkor értettem meg, hogy a választás lemondás: lemondás mindenről az egyetlen kedvéért. Elhatároztam hát, hogy író leszek, majd tudósokról, esztergályosokról, pilótákról és a többiekről írok. De megint fel kellett ismernem, hogy egyetlen téma kiválasztása lemondás a rengeteg többiről. Kikötöttem a tudomány mellett, gondoltam, könyveket írok a galaktikákról, a mikrobákról, az elektronokról, az elefántokról, az amőbákról, az elődökről és az utódokról. De ez is meghaladta az erőmet. Most egy al-altémához gyűjtök anyagot (…).

Szintén ajánlott olvasmány. 

J. Tupicin: Napkelte

Enyhén zavaros, de legalább rövid novella, melyben egy nyári gyermektábor lakói gyanakodni kezdenek az egyik kisfiúra, hogy az robot. Nagyjából ennyi elég is róla, nem egy hosszú darab, elolvasható. 

Arkagyij és Borisz Sztrugackij: A marslakók második inváziója

Sztrugackijékat mindenki ismeri, legalább hallomásból. És általában azt is szokás tudni róluk, hogy elég jól írnak - nos, ezt ezen kisregény alapján nem mertem volna állítani, még szerencse, hogy korábban olvastam tőlük mást is.  

Eleinte vicces volt A villámtolvaj után, hogy itt is az ógörög mitológiából származik a szereplők neve, aztán idővel erőltetetté vált, csakúgy, mint a sehonnan sehová nem vezető történet. Nyilván társadalomkritika, szatíra vagy ilyesmi akarna lenni, ez viszont nem jön át: miután befejeztem, napokig azon gondolkoztam, hogy ennek mégis mi értelme volt (és pláne ilyen terjedelemben), aztán nem jutottam lényegében semmire. Egy említésre méltó dolog van még a történettel kapcsolatban: soha, sehol nem láttam még ennyiszer leírva a gyomornedv szót. 

Kiadó: Táncsics Könyvkiadó
Kiadási év: 1974

Eredeti cím: -

Fordítók: Vámosi Pál, R. Török Piroska, Apostol András

Oldalszám: 218

Borítókép és illusztrációk: Kass János