Indrek Hargla: Melchior, a patikárius

Az észt szerző történelmi krimije telitalálat: zseniális hangulat, szimpatikus karakterek és izgalmas nyomozás elegye, csak ajánlani tudom mindenkinek - és persze követelni a folytatást.  

Indrek Hargla (civil nevén Indrek Sootak) első regénye nagyjából már az előszóval megvett magának. Harminc-negyven oldallal később pedig már úgy voltam vele, hogy kit érdekel a gyilkosság vagy bármiféle rejtély, sokkal érdekesebb az, amit - és ahogyan - a szerző a tizenötödik század eleji Tallinnról és a városi életről ír. A Melchior, a patikárius stílusa meglehetős rokonságot mutat Sapkowski Vaják-sorozatával: itt is erősen jelen van az élet örömeinek élvezete, bizonyos morális problémák és a jellegzetes, intelligens és némileg cinikus világszemlélet. 

Természetesen rejtély és nyomozás is van bőven, klasszikus krimis stílusban zajlik a nyomgyűjtögetés, a lehetséges szemtanúk kikérdezése és a különféle csavarok utáni nagy szembesítés sem marad el, de ami igazán kiemelkedővé teszi a könyvet (illetve most már trilógiát), az a világ, a szereplők és a stílus tökéletes keveréke. 

A középkori Észtország viszonylag félreeső hely. Európában utoljára ért el ide a kereszténység, ami elég jól mutatja, hogy mennyire a térkép szélén volt akkoriban, ugyanakkor a Hanza-városok szövetségének köszönhetően viszonylag komoly jelentőségre tett szert a térség - és nagyjából ez az az információmennyiség, amivel az ember még talán találkozik Észtországgal kapcsolatban a gimis történelemórán. Esetleg még annyi fölszedhető, hogy a huszadik században a régiót bekebelezte a Szovjetunió, illetve hogy ők is finnugorok, de valahol itt megáll a dolog, legalábbis ami az én ismereteimet illeti. Sokkal többet persze ez a regény sem árul el, csak finomítja az ismereteket és elmeséli, hogy milyen is volt a tallinni élet a Hanza-szövetség korában, Európa peremén, ahol kereskedők és kalózok szelték a Balti-tengert, a skandináv és német területekkel rendszeres volt a kapcsolat, peremvidéki területhez illően pedig lendületes és nagyra törő a fejlődés. Lovagrendek, céhek, vár- és templomépítés, a gótika nyomai, vándordalnokok, patikusok, lakomák és sörfesztiválok - csupa erős, középkor-romantikus hangulatot idéző hívószó és Indrek Hargla regénye nem is okoz csalódást. Általában a középkorban játszódó történetek az időszak nyomorúságát, "sötétségét" szeretik hangsúlyozni. A Melchior, a patikárius ugyan szintén realista talajon mozog, mégis amellett, hogy ábrázolja a kevéssé vonzó dolgokat is - ne feledjük, egy patikus a főszereplő -, a valódi hangsúly mégis az élet pozitív oldalán van. Ha mindennek akár csak egy töredéke is megmaradt - és egyértelműen így van -, akkor Észtország nagyon fasza hely lehet, jelen könyv pedig olyan országimázs-eszköz, amit nem szabad veszni hagyni. Részemről legalábbis néhány korsó fűszeres sör egy középkori hangulatú tallinni kocsmában mindenképpen fölkerült a bakancslistára.

Középkori lakoma Tallinnban (forrás: Tom Sweeney's Travels)

A borító rendkívül hangulatos, de némileg megtévesztő: főszereplőnk, Melchior Wakenstede ugyanis a harmincas éveiben járó, életerős férfi, aki fiatal feleségével együtt vezeti a családi patikát apja halála után. Övé a rohamosan növekvő város egyetlen patikája, így szinte minden polgár megfordul nála, ha másért nem, legalább néhány kupica fűszeres likőrért vagy ánizscukorért. Bár a patika nem a piactéren áll, mégis a társadalmi élet egyik központi helye, minden jelentősebb személyiség betér ide, Melchior pedig elbeszélget velük, így szinte nincs is olyan esemény a városban, amiről ne hallana. Az éles eszű gyógyszerész már egy korábbi bűntény felderítésekor is dolgozott a városi bíró segítőjeként, így egyértelmű, hogy Wenzel Dorn akkor is hozzá fordul, amikor váratlanul meggyilkolják a Tallinn fölé magasodó Dómhegy várában a Német Lovagrend egy magas rangú tagját.

A lovag titokzatos körülmények között történt, kegyetlen halála felbolygatja a kedélyeket, a lovagrend és a városi vezetés is minél hamarabb pontot akar tenni az ügy végére, de ahogy a nyomozás halad és fény derül a kirakós újabb és újabb elemeire, úgy válik egyre különösebbé az eset. A nyomok eleinte zavarosak, de a kellően figyelmes olvasó maga is össze tudja rakni a dolgok jelentős részét Melchiorral párhuzamosan, még a legvége előtt, ami egy kriminél jó pont: nem szájbarágós, nem unalmas és nem is légből kapottak a magyarázatok, hanem szépen, logikusan felépített az egész.

A középkori Tallinn: jobbra a Dómhegy, balra a város, a Szent Olaf-templom égre törő tornyával (Olearius rézkarca)

A kötet első fele az ismerkedésről szól. Melchior adatokat gyűjt és ismerkedik a bűnténnyel, mi pedig a várossal, a szereplőkkel és életükkel. Történik mindez átlagos hétköznapokon világra szóló sörversenyen, dalok, legendák és történelmi események által, a nagytermészetű polgárok mulatozása mellett pedig van alkalom a csendes beszélgetésekre is. Aztán tempót vált a kötet: a kedélyes, kellemes életképeket felváltja az eset megoldásának mind sürgetőbb igénye és egyre gyorsabban haladunk a történet vége felé, ami hasonlóan jól sikerült és az utolsó fejezet amellett, hogy megfelelő lecsengést ad az eseményeknek, Melchior történetének további eseményeit is előrevetíti.

Indrek Hargla a Melchior, a patikárius megírása óta két további, a furfangos gyógyszerész kalandjairól szóló kötettel is elkészült, de korábban már több tucat novellája, kisregénye és regénye is megjelent már. Jelenleg forgatókönyvírással is foglalkozik (úgy tűnik, hogy kisebb országokban csak így lehet főállású író az ember), jelen regény pedig éppen megfilmesítésre vár, ami, ha jól sikerül, az élő városfelfedezős-nyomozós játékkal kiegészülve, Szergej Lukjanyenko Őrség-sorozatához hasonlóan Melchiornak is meghozhatja a világhírt. Magyar olvasóként pedig remélem, hogy hamarosan jön nálunk is a nagyszerű trilógia folytatása, lehetőleg hasonlóan jó fordításban. Kötelező darab!

--
Kiadó: Metropolis Media
Kiadási év: 2013
Eredeti megjelenés: 2010
Eredeti cím: Apteeker Melchior ja Oleviste mõistatus
Fordító: Rácz Nóra
Borító: Sallai Péter
ISBN: 978 615 5158 28 5
Oldalszám: 311
Ár: 3490,- (borítóár), 2620,- (Galaktikabolt)
--

A Szubjektív Kultnapló a Facebookon és a Twitteren is elérhető, ha pedig kíváncsi vagy, hogy mit olvasok éppen, figyelhetsz a Molyon is. 

--

A félév végének közeledtével most kicsit visszaveszek az olvasmányok mennyiségéből, de heti egy-két bejegyzés azért lesz a Könyvhétig, amikor majd újra felpörögnek az események és ellátlak titeket a legfrissebb megjelenésekről szóló bejegyzésekkel. A következő értékelés pedig várhatóan Itó Projekt Harmónia c. kötetéről fog szólni.