William Gibson: Virtuálfény

A cyberpunk halott, de érdemes olvasni. Hiába lépett már maga Gibson is túl azon a műfajon, melynek vitán felül ő volt a legnagyobb alakja, a "korai" regényei változatlanul mérföldkőnek számítanak - és ami még fontosabb, a huszonegyedik században is élvezhetőek. 

Miután az Agavéhoz került William Gibson regényeinek magyar kiadása, értelemszerűen a legfrissebb, A periféria nyitotta a sort. Most visszaugrunk az ezredforduló elé, amikor Gibson még cyberpunkot írt: az 1993-as Virtuálfény a korszak egyik legjellegzetesebb emléke. Ugyan már egyszer megjelent magyarul, kereken húsz éve, azóta viszont felnőtt egy új olvasógeneráció, ráadásul némi ráncfelvarrás is ráfért a regényre, így az új kiadás egyúttal újrafordítást is jelent, Pék Zoltán szokás szerint minőségi munkát végzett. 

Sokan a cyberpunkot azonosítják Gibson "valódi" stílusával. Ez persze nem egészen igaz, tekintve, hogy a műfaj mára erősen túlhaladott, Gibson a kétezres évektől másfelé fordult (a Blue Ant trilógia "nowpunk", A periféria pedig tisztán kortárs sci-fi), mindenesetre így a régi rajongók méltóképpen nosztalgiázhatnak, az új olvasók pedig betekintést nyerhetnek a nyolcvanas években gyökeredző, sosem volt jövőbe. 

Gibson a Trendvadásszal kezdődő Blue Ant trilógiában járatta csúcsra a részletekre érzékeny, tökéletesre csiszolt hasonlatokkal teli, pozitív értelemben minimalista stílusát, ennek előszele viszont már a Virtuálfényben is érződik. A Neurománc és folytatásai zsúfolt, neonfényes, implatokkal és konzolokkal teli világa helyett egy sokkal realistább, egyszerűbb San Franciscót kapunk (igen, a Kis testvér és a Homeland után pár héten belül ez a harmadik friscói regény), ami persze a cyberpunk "high tech low life" mottójához illően pusztul, drogosok, bűnözők, korrupt rendőrök, nagy hatalmú cégek és privát biztonsági szolgálatok emberei nyüzsögnek benne, a társadalmi olló egyre szélesebb, miközben az átlagember is nanotechnológiás eszközöket, eldobható mobilokat és irdatlan mennyiségű egyéb elektromos kütyüt használ.

Ebben a városban él és dolgozik menő kerékpáros futárként Chevette (igen, Gibson szereti a női főszereplőket), aki egy meló közben bosszúból lenyúlja egy seggfej napszemüvegét, és ide érkezik meg az ex-zsaru Rydell, akit annak a bizonyos szemüvegnek a visszaszerzésével bíztak meg. Chevette-nek fogalma sincs, hogy mibe nyúlt, Rydell pedig egyelőre örül, hogy egyáltalán van munkája. Azt, hogy ez az egész bőven túlmutat mindkettőjükön, csak sejteni lehet, de az ügy pontos mibenlétét kitalálni ha nem is lehetetlen - feltéve, ha az ember kicsit jobban elmélyedt Gibson korábbi munkásságában, és még akkor is csak inkább utólag áll össze a kép -, de az elején mindenképpen valószínűtlen. 

A Bay Bridge Ming Fung és Craig Hodgetts Gibson Skinner's Room c. novellájához készített illusztrációján. A novella a Híd-trilógia közvetlen előzményének tekinthető, itt jelenik meg először a technológiával tömött nyomornegyedként funkcionáló híd motívuma Gibson történeteiben. (innen)

A kilencvenes évek elején írt regény érzésre nagyjából a kétezer-tízes évek környékén, azaz napjainkban játszódhat, de ettől viszonylag könnyű eltekinteni, főleg, hogy bizonyos technológiai eszközöket és társadalmi trendeket Gibson nagyon szépen "megjósolt" vagy valóságközelien extrapolált (nem a karbonszálas bringavázra gondolok, olyan már a nyolcvanas években is létezett). Sokkal letisztultabb a Neurománcnál, ennél fogva persze egyszerűbb és olvasóbarátabb is, ami elég fontos szempont. Az akciómennyiség, a karakterek és a párbeszédek a helyükön vannak, abszolút szórakoztató történet, és ami manapság szokatlan egy trilógia első köteténél: nem valami idegesítő és/vagy értelmetlen cliffhangerrel ér véget, hanem (igaz, hogy gibsonos, de) rendes lezárása van, önmagában is megállja a helyét.

Ha Orson Scott Cardot az elképesztően gördülékeny fogalmazásmódja, Gibsont a rendkívül letisztult stílusa miatt érdemes olvasnia mindenkinek, aki komolyabban akar foglalkozni az írással. Nem állítom, hogy a visszafejtése és alkalmazása nem jár rengeteg melóval, viszont mindenképpen hasznos. Az ilyesfajta ambíciókat nem dédelgető olvasó is jól teszi, ha egy kicsit lelassít, a történet helyett pedig átmenetileg a szavakra, hasonlatokra, mondatokra koncentrál, ez itt művészet. Még nem tökéletesen kiforrott, arra a következő regényekben kerül csak sor, de az átlátszatlan szemüvegek, nanotechnológiás fékek és fegyverek, Minecraft-szerű játékok, celebhívők és a kemény akció mögött egyértelműen magas szintű írásművészet rejtőzik.

--

Kiadó: Agave Könyvek
Kiadási év: 2015

Eredeti megjelenés: 1993

Eredeti cím: Virtual Light

Fordító: Pék Zoltán

Borító: Kuszkó Rajmund

ISBN: 978 61 5552 245 1

Oldalszám: 280

Ár: 3280,- (borítóár) / 2460,- (Agavebolt)

-- 

Szeretnéd azonnal olvasni a legújabb bejegyzéseket? Iratkozz fel a blog feedjére, lájkold az oldalt a Facebookon, kövess a Twitteren vagy a Google+-on, és ha kíváncsi vagy, hogy mit olvasok éppen, a Molyon is figyelhetsz! 

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel is! :)