Paolo Bacigalupi: A felhúzhatós lány (The Windup Girl)

Sci-fi kedvelői körökben hatalmas várakozás övezte A felhúzhatós lány magyar megjelenését, nem is alaptalanul. Díjözön, külföldi kritikusok rendkívül pozitív beszámolói, érdekesnek ígérkező sztori és borító, nem tudom, hogy kell-e ennél több. Persze szokás szerint némi fenntartással kezeltem a dolgot, ahogy azt a túlságosan nagy felhajtás övezte dolgokkal szoktam, de mint már az első oldalak után kiderült, ez fölösleges volt. 

Paolo Bacigalupi regénye a szerző bevallása szerint váratlan sikertörténet, szerintem pedig pontosan olyan, amilyennek egy jó könyvnek lennie kell. Részletesen kidolgozott, hihetően felépített világ, érdekes karakterek, megfelelően adagolt történet. Egy ideális világban bestseller lenne, a mi világunkban ehhez túl jó, a regény világában pedig eltüzelnék, a megfelelő széndoxid-kvóta befizetésének elmulasztásával. 

Hatalmas ötlet volt az Ad Astra kiadótól, hogy nálunk még nem bejáratott, angolszász nyelvterületen viszont sikeres (és jó), kortárs sci-fi és fantasyszerzők munkáit jelentetik meg, ezzel a könyvpiacon és a hozzám hasonló ízlésűek polcán is jókora rést tömnek be. Ebben leginkább jelen kötetnek van szerepe már csak pusztán fizikailag is: az 586 oldal elég szép méret és ilyen terjedelemben a történet is kellőképpen kibontakozhat. 

Bangkok éjjel (forrás: Wikipédia)

Helyszínül a párás Délkelet-Ázsia szolgál, azon belül is a manapság leginkább az árvizekről és német szexturistákról hírhedt Bangkok, Thaiföld fővárosa. Bangkok manapság így néz ki, a kőolaj-alapú gazdaság összeomlásával viszont már szó nincs színes fényekről és csillogó felhőkarcolókról: az energiaválság és a génmanipulált kártevők és betegségek a térségben talán a bolygó minden más területén tapasztaltnál nagyobb kárt okoztak (Dél-Amerika és Afrika lehet még elég komoly kárvallottja a dolognak, de erről nincs szó a regényben). Az ország folyamatosan küzd a megemelkedett tengerszinttel (ami már mostanában is elárasztja időnként a várost, még ha nem is olyan mértékben, ahogy azt a szenzációhajhász média beállítani igyekszik), a fenyegető éhínséggel, a szomszédos országokkal és az általános belső bizonytalansággal. 

Egy thai piac (forrás: Year of Plenty)

Ebbe kerül bele az olvasó, egészen pontosan egyből egy piacra. A piacokról pedig köztudott, hogy az ilyen helyeken lehet a legkönnyebben megragadni az adott kultúra lényegét, de legalábbis legbensőbb részét, úgyhogy ez jó is így, a többi információ pedig kellő ütemben érkezik, az alapvető kérdésekre már nagyjából az amúgy nem spoileres fülszöveg és a borító tanulmányozásával választ kapunk, a részletek pedig a kötet legvégéig finomodnak.
Figyelemreméltó a szerző kulturális tájékozottsága, ami a szőrösszívű Ázsia-kedvelőket is könnyedén meghódítja, ámbár a thai és kínai szavak használatát kicsit hatásvadásznak éreztem, mert a legtöbb, már amennyire a szövegkörnyezetből kiderült (sajnos egyik nyelvet sem beszélem), könnyedén átültethető lenne bármilyen más nyelvre is, nem hordoz akkora kulturális sajátosságot. Hasonlóan általam kevésbé kedvelt írói fogás a jelenidejű elbeszélés, de tény, hogy ez sokkal kevesebb távolságtartást enged meg az olvasónak, mint a szokásos múlt, így a szereplőkhöz is jóval közelebb kerülünk (pedig a legtöbbet jobb lenne elkerülni...).

Nem antihősök alkotják a szereplőgárdát, inkább átlagos emberek, akik viszont, ahogy az már lenni szokott, egyáltalán nem fekete-fehérek és pláne nem idealisztikusak (bár néhányan idealisták), Bacigalupi itt is jó munkát végzett. Rendkívül jól ábrázoltak a karakterek és nem is csak a főszereplők, hanem azok is kiegyensúlyozottan vannak megírva, akik csak rövidebb időre bukkannak felszínre (talán két esetben tűnt túlságosan sztereotipnak az adott személy, de ez részben elkerülhetetlen volt), aminek hála olvasás közben simán úgy érzi az ember, hogy valódi, élő környezetben mozog. 

Megodont (forrás: Stewart Leith)

A környezet leginkább emblematikus alakjai a borítón csak a szokásosnál kicsit nagyobb méretű elefántnak ábrázolt, egyébként meglehetős genetikai beavatkozáson átesett, négyagyarú jószágok (a festmény sem stimmel egészen szerintem, de mindenképpen bátrabb munka), az energiaellátásért felelő megodontok, melyek nagy hatásfokkal alakítják át mozgási energiává a táplálékban rejlő kalóriákat. Az így nyert energia "lendrugókban" tárolható, ami viszonylag kompakt, de legalábbis szállítható energiaforrás, mellesleg az egyetlen komolyabb logikai hiba szerintem a regényben. 

A történet szerint valamikor a 2100-as évek környékén omlott össze az olajalapú, globális gazdaság, amikor a géntechnológia már elég fejlett volt a megodontokhoz hasonló jószágok vagy a mindenféle növényzetet kiirtó kártevők és a nekik ellenálló, különféle cégek által kifejlesztett és jó pénzért eladható génhekkelt növények előállítására. Az viszont elég hihetetlen számomra, hogy ennyire féloldalas legyen a csúcstechnológia. Ilyen fejlettségi szint mellett az a minimum, hogy már jó ideje nap-, szél- és vízenergiát használnak sok helyen (ha a Fukushima óta sajnos nem túl népszerű atomenergiát végleg elvetjük) és a szuperkondenzátorokról is biztosan hallott már a szerző, a balsorsú thaiok mégis kalóriapusztító, hatalmas állatokat és az üvegházhatású gázok kibocsátását szigorúan szabályozva metánt használnak ahelyett, hogy kicsapnák akár a legkisebb nyomornegyedbeli viskó tetejére is a napelemet vagy a szélkereket és akkor ha légkondi talán nem is lenne, de legalább a számítógépet és a rádiót nem pedállal kéne meghajtani, a kompakt elektromos energiatárolók pedig szükségtelenné tennék az amúgy is macerás lendrugókat. Értem én, hogy hangulat, de olyan jól össze lett rakva minden más, ez viszont nagyon kilóg... Illetve még korongokat lövöldöző rugós pisztoly is hasonló kategória: ugyan nem vagyok fizikus és nem tudom az energiasűrűségét a kétféle megoldásnak, de lőttem már légpuskával eleget ahhoz, hogy értelmetlennek tartsam a technológia lecserélését akármilyen tenyérben elférő méretű rugóra (esetleg az egy feltöltéssel többszöri használat indokolhatná, de arra is lehetne légpatront használni). 

Steampunkos-stílusos borító (forrás: Vincent Chong)

Nem véletlen tehát az a Hugo-, Nebula-, Campbell- és Locus-díj, már május elején megkockáztatom, hogy az év magyar nyelvű sci-fi megjelenése A felhúzhatós lány, nálam első olvasásra is ott a helye a kedvencek listáján.

--
Kiadó: Ad Astra
Kiadási év: 2012
Eredeti cím: The Windup Girl
Fordító: Horváth Norbert
Oldalszám: 586
Ár: 2990 / 2390 (ad astra webbolt) / 1500 (e-könyv)
--
Ui.:  Nem, a címszereplő nem android (valakinek az értékelésében olvastam ilyet is), hanem genetikailag módosított (megtervezett) ember.