Szergej Lukjanyenko: Őrök világa

Fantáziadús és érdekes első rész után pörgős, de sokkal kevésbé ötletes befejezés: az Őrök világa stílusában ugyan jellegzetes Szergej Lukjanyenko-regény, az előzmény és az Őrség-sorozat tükrében mégis csalódás. 

A Világok őrét nagyjából másfél éve olvastam és jó volt ugyan (sokkal érdekesebb, mint pl. Szergej Lukjanyenko másik kétrészes "sorozatának" első fele, az Ugrás az űrbe), de mégsem éreztem különösebb késztetést a beszerzésére. Az első kötet egész jól le volt zárva, nem igényelt folytatást, vagy legalábbis nem ilyen jellegűt. Most viszont ott figyelt a karácsonyfa alatt a megtévesztő című Őrök világa néhány másik regénnyel egyetemben, úgyhogy a lehetőség adott volt, csak el kellett olvasni. 

Az első részben megismerhettük Kirillt, akit valami titokzatos erő kiírt a saját, hétköznapi életéből és egy fejlettebb hatalom szolgálatába állított vámos funkcionálisként. A nem túl hangzatos cím nagyjából egy többé-kevésbé párhuzamos világok közötti átjárást biztosító portálrendszer néhány nyílásának moszkvai őrzőjét jelenti, aki a saját területén belül kvázi szuperhős, azon kívül viszont elpusztul. Hogy jobban megértsük: vannak rendőr, szakács, zenész, orvos stb. funkcionálisok is: mindegyikük szerepe az adott funkció tökéletes betöltése a világok közötti átjárást uraló hatalom szolgálatában, ám a különleges képességeknek röghöz kötöttség és a korábbi élet elvesztése az ára. 

Kirill élete már másodszor vesz nem várt fordulatot, amikor funkcionális-szerepét is elveszti és gyakorlatilag közellenséggé válik a funkcionálisok világában. Most, hogy újra hétköznapi ember (vagy legalábbis majdnem), a funkcionálisi képességei is elvesztek, cserébe viszont szabadon közlekedhet, ami elég komoly előny, ha menekülni kell. Márpedig kell, hiszen képességei híján nem szállhat szembe az őt üldöző funkcionálisokkal, és ha valami értelmeset akar kihozni a helyzetből, akkor az sem megoldás, hogy feladja magát (és egyáltalán, életösztön is van a világon).

Kirill a téli Januson (illusztráció: SirLoyso)

Ismerős és ismeretlen funkcionálisok segítségével (és általuk üldöztetve) Kirill megfordul néhány fura világon és rengetegszer menekül meg csodával határos módon életveszélyes helyzetekből, amíg eljut az egyetlen ismert világra, ami szemben áll a funkcionális-rendszert kialakító hatalommal, ironikus módon ez éppen egy vallási totalitárius világrend irányította, a biotechnológiát istenük dicsőségére tökélyre fejlesztő párhuzamos Föld. Az alapötlet nem lenne hülyeség, de itt már érezhető volt, hogy Lukjanyenko erőltetetten próbál valami újat kitalálni és az eredmény nem stílusos elborultság, hanem szimpla hülyeség lett (ahogy Yoda mondaná: "Harci yorkie-k, hmm?"), mint ahogy az egész regényen érződik valami kellemetlen összecsapottság, mint ha a szerzőnek fogalma sem lett volna arról, hogy hova is akarja kifuttatni a történetet. 

Azért a szerző védjegyének számító, szokásos oroszos moralizálást itt is megkapjuk minden fejezet elején (van, aki nem ezért olvas Lukjanyenkót?), a kötet többi része viszont nem tudja hozni ezt a szintet. A magyar cím ígéretével ellentétben szó nincs az "őrök világáról", az egész eszeveszett hajsza távolról az Endymiont idézi, de mondjuk valahogy úgy, mint ha egy négyéves gyerek hobbitokat ábrázoló rajzocskáját hasonlítjuk össze Alan Lee festményeivel. Menekülünk világokat összekötő portálokon keresztül - pipa; a főszereplő kvázi-kiválasztott - pipa; üldöz minket az elnyomó hatalom - pipa; de kérdem én: ennyi?

Kimgim egyik óriáspolipja (illusztráció: jaadvyga | CC BY-NC-ND)

Becsületére váljon viszont Lukjanyenkónak, hogy a végső lezárás magától értetődő, mégis egészen bátor és a legkínosabb kliséket elkerülő lett, ha már muszáj volt folytatást írni, legalább ez a szál tisztességesen el lett varrva. Mindazonáltal Kirill kellemesen cinikus gondolatait leszámítva filmen sokkal jobban működne az egész, elég látványos adaptációt lehetne kihozni a két kötetből és a mostani felhozatal mellett még az sem lenne probléma, hogy a második rész története nem túlságosan csavaros és eredeti.  

--
Kiadó: Metropolis Media (KK/GFK)
Kiadási év: 2012
Eredeti megjelenés: 2007
Eredeti cím: Чистовик
Fordító: Weisz Györgyi
Borító: Sallai Péter
ISBN: 978 615 5158 14 8
Oldalszám: 322
Ár: 2990,-
--

A Szubjektív Kultnapló a Facebookon, a Google+-on és a Twitteren is elérhető, ha pedig kíváncsi vagy, hogy mit olvasok éppen, figyelhetsz a Molyon is.